Dimenziók között

27

-Oké, J.A.R.V.I.S.! – vettem egy mély levegőt – Kezdődjön a buli! – mormogtam majd hirtelen a lámpák lekapcsolódtak.

Én is lehunytam a szemem és rákoncentráltam az összes gépre. Direkt úgy állítottam be őket, hogy ne lehessen hallani őket, teljesen hangtalanok voltak. Egyedül a fém külsőn hallottam a levegő súrlódását. Sokkal nehezebb volt így beazonosítani a drónokat, de valamennyire így is sikerült. A súrlódás által rajzoltam meg a képzeletemben a mozgási területüket. Mivel nem mindegyiknek sikerült, emiatt több támadást nem tudtam kivédeni és emiatt elestem. Magamban szitkozódtam egyet, de egyből felpattantam és folytattam a harcot. Hosszabb volt és nehezebb, nem tudtam egy kezemen, hányszor kerültem padlóra, viszont nem adtam fel. Az volt a lényeg, hogy így is képes legyek kiállni az ellenféllel szemben. Lihegve megálltam lehajtott fejjel, mert nagyon elfáradtam, de ennek ellenére a következő pillanatban elkaptam a labdát, ami a homloklebeny felé lett célozva. Hallottam a szívverését, nem egy, hanem kettő embernek és az illatuk alapján fel is ismertem őket. Jól tudtam, hogy megcéloztak egy labdával, így semmi másomat nem mozgattam, csak abkaromat az elkapáshoz. Abban a pillanatban fel is kapcsolódott a villany, így Stark és Banner nagyban elkezdtek tapsolni.

-Elképesztő volt ez! – ámult el Bruce – Csak tátott szájjal néztünk és csak a hallásból képes voltál erre – folytatta, így mosolyra húztam a számat. Ekkor láttak először engem Árnyékként, nem csodálkoztam, hogy teljesen le voltak döbbenve a látványtól.

-Van mit gyakorolni, mert ha az ellenség megszerezte rólam az információt, akkor ők késsel fognak támadni és nem csak ütni! – vontam vállat majd egyszer leütöttem a labdát - Miben segíthetek fiúk? – fordultam feléjük.

-Van egy dolog, amit megmutatnánk! – jegyezte meg Tony miközben zsebre tette a kezét. Összevontam a szemöldököm, így elkuncogta magát – Nyugi! Tetszeni fog! – biccentett, így elindultam feléjük – Útközben megmutatom, hogy Romanoff mit talált az egyik európai Hydra bázison – vette elő a tabletet majd átnyújtotta nekem. Egyből lefagytam, mert az egész falon egy terv volt lerajzolva és a fal közepén az én fényképem volt kitűzve – Nem nagyon kedvelnek a Hydránál! – mondta el a véleményét, így vettem egy mély levegőt.

-Nem szerethet mindenki – vontam vállat majd Stark szemébe néztem, így mosolyra húzta a száját. Tudta, hogy őt idéztem, emiatt ez inkább a büszke vigyor volt az arcán – Hol volt ez a bázis?

-Lengyelország.

-Azok az árulók! – mormogtan majd visszaadtam a gépet és megindultunk együtt – Többi bázisról mit tudunk? – érdeklődtem a két férfira nézve felváltva.

-Thor egyszerre akarja letudni az egészet, ő éppen most küldetésen van – szólalt meg Bruce – De ahogy mi látjuk, sorra rombolja le a bázisokat.

-Morgan is rendesen tarol – tette hozzá Stark – Romanoff úton van már hazafelé. Steve is nemrég ért haza!

-Szuper! – jegyeztem meg amikor beszálltunk a liftbe.

-Két hét múlva házassági évforduló – hozta fel Banner – Mit terveztek?

-Elmegyünk Hawáira egy hétre – válaszoltam – Szörfözünk egy kicsit, pihenünk...

-Babát csinálnak – tette hozzá Tony, így egyből megütöttem a felkarját.

-Úgyse esnék teherbe, szóval édesmindegy – adtam fel, mert már belefáradtam az állandó próbálkozásba. Egy éven keresztül azon voltam, hogy legyen valami... Injekciókat böktem a seggembe, szedtem mindenféle vitaminokat, egészségesen étkeztem. De az Isten nem úgy akarta, szóval itt voltam én, belefáradva az állandó próbálkozásba.