Dimenziók között

38

Elérni Sharon Cartert úgy, hogy körözött bűnözőnek számítottam, nem volt valami egyszerű. Többszöri próbálkozás után mégis sikerült és egyből bele is egyezett nem kellett könyörögni, hogy csinálja meg a kérésemet. Egyből meg is mondta, hogy hol találkozzunk, így én addig az ismeretségi kört kihasználva szereztem egy kocsit is, ami egy nagyon cuki használt Volkswagen Bogár volt. Nekem tetszett és elfogadtam, hogy az álca miatt jól is jött, de a srácok, akik velem voltak, nem nagyon díjazták az ötletemet. Miután mindenki készen lett, akkor beszálltunk a kocsiba majd elindultunk a megbeszélt helyre. Én vezettem, így a férfiak mellettem csak lefelé néztek, hogy ne ismerje fel senki sem őket. Én is felvettem a speciális szemüveget, ami egy álarcot képzett, így nem ismertek fel engem sem, annak ellenére, hogy látták egész végig az arcomat. Amikor kiértünk a városból már mindenki megnyugodva hátradőlt az ülésen. Én is levettem a szemüveget majd lekanyarodtam egy földútra. Az levezetett az autópálya alá, ahol Sharon már nagyban várt minket. Leparkoltam mellette majd egyből kiszálltam a kis kocsiból.
-Nem éppen ezt a kocsit képzeltem hozzád! – jegyezte meg Carter.
-Nem kihívó – vontam meg a vállam – Nem mellesleg a sportkocsim New Yorkban van – jutott eszembe majd zsebre tettem a kezem.
-Ha már a kocsi nem vonzza a figyelmet, ez biztos fogja! – nyitotta ki a csomagtartót, így megláttam a ruháinkat. Nyeltem egy nagyot majd Sharon mellé léptem.
-Köszönöm a segítséget! – jelentettem ki mosolyra húzva a számat.
-Pár éve megmentetted az életem – emlékezett vissza – Tartozok ennyivel!
-Ugyan, ezzel én jövök neked! – legyintettem – Ezzel veszélybe sodortad magad! Kockáztatod a hírneved a karriered… – jegyeztem meg majd lehajtottam a fejem – Mégis egyből pattantál és emiatt nem lehetek eléggé hálás Sharon!
-Ha te nem mentettél volna meg, akkor nem lennék erre képes! – tudta le ennyivel majd kivette a pajzsot és nekem adta – Peggy néni arra tanított, hogy tiszteljem meg azokat a nőket, akik kemény munkával harcolnak a helyükért… Most azt teszem! – jelent meg egy enyhe vigyor az arcán, így odaléptem mellé majd szorosan megöleltem. 
-Büszke lenne rád! – suttogtam majd megsimogattam a hátát.
-Tudom! – helyeselt amikor elengedett – Na pakoljuk át a ruhákat! – tért vissza a lényegre, így kinyitottam a mi csomagtartónkat és beraktam a pajzsot. 
Egy perccel később, már minden nálunk volt, így még egyszer utoljára megöleltem Sharont, majd beszálltam a kocsiba. Clinttel a találkozó a lipcsei reptéren volt, így egy hosszabb út még várt ránk. Két és fél órán keresztül mentünk az autópályán az álarcokkal a fejünkön és így nem volt semmi baj. Amikor Lipcse városába megérkeztünk, egyből még a város szélén bekanyarodtunk a reptérre. Nem nagyon volt a parkolóban forgalom, így nyugodtan feltoltam a szemüvegem majd egy fehér furgon mellé leparkoltam. Amint nyitottam a kocsit, a mellettünk lévő járműből is kiszállt Wanda is Clint.
-Avery! – lépett hozzám Clint majd megölelt. Steve is egyből mellénk jött majd kezet rázott Bartonnal.
-Ne haragudj, de nagy szükségünk van rád – vallotta be a férjem engem átkarolva.
-Ugyan, szívességet tettél! – vonta meg a vállat – Meg hát… – nézett Wandara, aki csak komolyan állt a háttérben – Jövök neked – fejezte be csípőre tett kézzel.
-Köszönöm, hogy segítesz – léptem Maximoffhoz majd megöleltem.
-Ezt gondolom a helyes döntésnek, így segítek nektek, amiben csak tudok! – mondta, így bíztatva megfogtam a kezét.
-Mi a helyzet az új sráccal? – érdeklődtem a furgon felé biccentve.
-Nagyon izgatott – ment az ajtóhoz Clint és elhúzta azt – Ráfért néhány kávé, de... – jegyezte meg amikor erősen a sín végéhez csapódott az ajtó, így felriadt a férfi – Rendben lesz – jelentette ki magabiztosan.
-Ez milyen időzóna? – mászott ki az ülésekről.
-Menj – lökte közelebb Roge felé Barton az új tagot.
-Amerika Kapitány – csodálkozott az újjonc.
-Mr. Lang – üdvözölte őt Steve kezet rázva.
-Örvendek! – mosolyodott el miközben még mindig rázta a férjem kezét, így felvontam a szemöldököm – Túl régóta rázom, igaz? – jött rá a kínos szituációra.
-Örülök, hogy megismerhetlek Scott! – léptem Steve mellé majd kezet ráztam vele én is.
-Ő a női Amerika Kapitány… – csillant fel a szeme, így elkuncogtam magam a becenevem hallatán – Nagyon menő vagy!
-Köszönöm Scott ez jól esik! - biccentettem.
-Téged is csíplek! - mutatott Wandara majd imitálta Maximoff kézmozdulatait - Király! - fordult vissza majd izgatottan megfogta Steve és az én bicepszem - Wow! - ámult el - Azta! - döbbent le amikor elengedett minket - Tudom, hogy rengeteg szupererővel rendelkező srácot ismernek, szóval köszönöm, hogy gondoltatok rám! - jelentette ki - Helló haver! - vette észre Wilsont.
-Mizu Tic-Tac? - biccentett Sam, így egy kicsit meglepődtem a becenévtől.
-Jó újra találkozni! - válaszolt egyből - Figyelj, ami múltkor történt… - kezdte, így még jobban felcsigázott engem Scott, mert erről a találkáról nem tudtam semmit.
-Jó bemutatkozás, maradjunk ennyinél! - vágott közbe Sam.
-Elmondták, hogy mi ellen állunk ki? - érdeklődtem Scott felé pillantva.
-Valami pszichopata bérgyilkosról van szó? - tippelte, így elkuncogtam magam.
-Törvényen kívüli tettet hajtanál végre, ergo körözött bűnöző lennél - mondtam el a helyes választ.
-Hát, nem valami új dolgot mondtál! - mormogta, így biccentettem.
-Indulnunk kéne! - jegyezte meg Bucky.
-Szereztem egy helikoptert - mondta Clint mire a hangszóróban megszólalt egy férfi hang németül. 
-Picsába! - hajtottam le a fejem.
-Lezárják a repteret! - fordította le Barnes a többieknek.
-Stark… - ismerte fel Wilson.
-Stark? - csodálkozott a név hallatán Lang.
-Ő hát! - helyeseltem ingerülten majd a férjemre néztem, aki egyből mindent is levett a tekintetemből.
-Öltözzetek! - ajánlotta körbenézve Roge, így vettem egy mély levegőt - Idő van! - lépett a kocsihoz majd kinyitotta a csomagtartót. 
Egyből kikaptam a az én cuccomat majd Wandával elmentem a fiúktól sokkal messzebb. Mivel az aláruházatom még rajtam volt, csak fel kellett húznom az egyenruhát. Amint készen voltam, akkor a fegyvereimet is helyükre  helyeztem majd elmentem az adott pozícióra, ahova kihelyeztek engem. Hallottam a többieket a közelben, így magamban már készültem is a harcra.
-Drágám – szólt a fülesbe Steve.
-A helyemen vagyok – válaszoltam – Rád várnak Életem! – tettem hozzá hallgatózva – Gondolom ezen nem lepődtél meg! – hajtottam le mosolyogva a fejem.
-Hát tényleg nem! – helyeselt velem kuncogva.
-Vigyázz magadra! – kértem komolyan majd megigazítottam az ujjatlan kesztyűmet majd vettem egy mély levegőt. Abban a pillanatban érzékeltem, hogy Steve elindult a helikopter felé. A következő pillanatban viszont Stark és Rhodey megérkezett, így kihúztam magam.
-Hú, a reptéren mindig összefutunk valakivel! Tök fura, nem? – kérdezte Tony.
-De! Nagyon fura – válaszolt Rhodes egyből.
-Hallgass meg Tony – kezdte Roge – Az az orvosok... A pszichiáter. Ő állnak a dolog mögött – folytatta, de T'challa is megérkezett a többiekhez, így lehajtottam a fejem.
-Kapitány – köszönt a férjemnek.
-Őfelsége! – biccentett egyet Rogers.
-Na mindegy! – tudta le Tony – Harminchat órát kaptam, hogy bevigyelek – mesélte el, így fejben gyorsan megszámoltam, hogy hány órája szöktünk el – Ez huszonnégy órája volt. Ugye kisegítesz?
-Rossz embert üldözöl! – ellenkezett Steve.
-Nem gondolkodsz józanul! – vágta rá Tony – A barátocskád ártatlanokat gyilkolt!
-Még van öt pontosan ilyen szuperkatona – hozta fel, így meghallottam a többiek ledöbbenését – Nem hagyom, hogy rájuk találjon az a férfi.
-Steve! – sétált el mellettem Nat, így összébb húztam magam – Tudod, hogy mi fog történni. Ebből is ki akarod verekedni magad? – kérdezte, így nyeltem egy nagyot.
-Jól van, a traccspartinak vége – szólalt meg Tony – Rugdalózós! – kiáltotta el magát majd hirtelen megjelent egy ember, amire felkaptam a fejem. A szívem kihagyott pár ütemet, mert ismerős volt az alak. Egyből feljött az emlék két évről, ahogy Washingtonban a hídon harcoltam a Póksráccal és ahogy megöltem. 
-Szép volt kölyök! – dicsérte meg Stark.
-Kösz! – szólalt meg, így még nagyobb fájdalom keletkezett a szívemben, mert teljesen megegyezett a hangja – A földetérés lehetett volna jobb, de új a ruha – magyarázta a srác – Semmiség Mr. Stark. Príma! Príma, köszönöm!
-Nem azért mondtam, hogy kielemezzük – szólt be, így elkezdtem kapkodva venni a levegőt.
-Kapitány – szalutált a férjem felé amikor megtámaszkodtam a térdemen – Csipázom! Pókember – mutatkozott be.
-Ezt hagyd későbbre! – kérte Tony.
-Ave, minden rendben? – vette észre a szenvedésemet Wanda, így megéreztem Steve is felfigyelt erre a kérdésre.
-Ja, csak pánikroham a Póksrác miatt – lihegtem megrázva a fejem – A gonosz énjével nem békésen váltunk el… – magyaráztam meg majd vettem pár mély levegőt.
-Jó kis csapat – jegyezte meg Steve Tonynak.
-Jó kis felfordulást okoztál! – kontrázott a milliárdos – Bevontad Clintet, elhozattad Wandat egy totál biztonságos helyről! Azon vagyok... – vett egy mély levegőt – Meg akarom gátolni, hogy szétziláld a csapatot.
-Te már megtetted – vágott vissza a férjem.
-Jól van – értelmezte Stark – Átadod a kis barátodat és velünk jössz! Most! Mert mi vagyunk itt – adott neki választási lehetőséget – Vagy jöhet a Különleges Alakulat, de ők nem udvariaskodnak – Kérlek – tette hozzá kétségbeesve.
-Megtaláltuk – szólalt meg Sam, így egy megnyugodtam – A Quinjet az északi ötös hangárban van – tájékoztatott minket, majd Steve felemelte a kezét, így Clint képes volt az épületből egy kilőtt nyíllal elszakítani a hálót, amivel össze volt fogva a férjem keze. Mindeközben Scott, aki a pajzson kapaszkodott eddig, újra normál méretű lett és egy pörgőrúgással elvette Pókembertől a pajzsot majd visszaadta azt a férjemnek. Én erre elindultam a hangár felé, mert ez volt a jel, ami zöld utat adott.
-E... ez meg mi volt – zavarodott össze Rhodey a hirtelen eseményektől.
-Oh, remek – morogta Tony – Jó, látok két embert. Az egyikük Maximoff. Elmegyek érte – szállt fel – Rhodey, Steve a tiéd – tette még hozzá.
-Én is látok kettőt! Wilsont és Barnest – jelentette ki Rhodey.
-Barnes az enyém! – indult meg a király.
-Hé Mr. Stark, mit tegyek? – kérdezte a vörös ruhás.
-Azt, amit megbeszéltünk. Hálózd be őket! – válaszolt neki, így arra pillantottam, hogy tudjam, hogy hogyan álltak.
-Oké, értettem! - válaszolt, és már ment is volna tovább, de én abban a pillanatban ráugrottam és lehúztam a földre. Én egyből megragadtam az egyik vascsövet majd a gyerek köré tekertem, így alig tudott mozogni.
-Jobban járunk, ha kimaradsz ebből! – mondtam amikor felálltam.
-Azta! Te vagy Árnyék! – ámult el, így lenéztem rá – Nagyon menő vagy! – jegyezte meg, így félig mosolyra húztam a számat.
-Vigyázz magadra Pajti! – kértem majd tovább futottam. Amikor megláttam, hogy Steve megszenvedett a királlyal, akkor odamentem majd ugyanúgy elhúztam a férjemtől, mint Barnes mellől még Bukaresten. Mind a ketten félig térdelve érkeztünk majd felnéztem az uralkodóra – Minden tiszteletem az Öné felség, de hinnie kell nekem, ha azt mondom, hogy nekünk semmi közünk a Bécsben történtekhez! – álltam fel, így az ellenfelem követett.
-Ugye tudja, hogy egy bérgyilkost próbál megvédeni? – hozta fel, így kipillantottam egy kicsit majd vissza a wakandaira.
-Ha őszinték akarunk lenni, akkor mindannyian tudjuk, hogy nem csak Barnes itt a tömeggyilkos és bérgyilkos! – vallottam be majd folytattam az utam, de hirtelen megjelent előttem egy portál, így lefagytam. A következő pillanatban Sky ki is lépett az átjárón majd a szemembe nézett – Hát idáig jutottunk? – értelmeztem szomorúan.
-Nem vagy képes belátni, hogy az Egyezmény az egyetlen jó megoldás! – szólalt meg, így lehajtottam a fejem – Nem akarlak bántani…
-Oh, mind a ketten tudjuk, hogy már régóta kiadnád az irántam érzett dühödet – jegyeztem meg kacagva.
-De nem így! – rázta meg a fejét, de én erre csak ökölbe szorítottam a kezem.
-Kár, hogy nincs más választás! – tudtam le ennyivel majd egy hirtelen mozdulattal megállítottam a kezét, amit egy átjáró segítségével a hátam mögé került. 
Kapva az erőfölényben átdobtam a vállam felett, így a betonra esett. Elismerve biccentett majd egyből fel is pattant. Én szinte a következő másodpercbe egy erős védekezésbe kezdtem, mert Skyler használatba vette a képességét. Szerencsém volt, hogy a szérum miatt még erősebb volt az alapból is fejlett hallásom, így amikor a huszadik portált nyitotta meg mögöttem akkor hátrarúgtam, így visszaesett a portálon elém, így amíg nem figyelt, kisöpörtem a lábát majd hátba könyököltem, így erősebben esett el.l, emiatt a fájdalomtól el is terült. Én kapva az alkalmon tovább futottam. Mivel Rhodey éppen készült lesből támadni Stevere, így ollózva fejen rúgtam, amiatt elterült a földön és még a fegyvere is eltört.
-Szuper… - mormogta Rhodey hitetlenkedve.
-Kapitány! - szólt neki Scott majd mikor mind a ketten figyeltünk, akkor odadobott neki egy mini kamiont - Dobja neki ennek! - mutatott meg egy szerkezetet, így megéreztem a benzinszagot a kamionnál.
-Én nem… - kezdtem, de addigra a srácok már cselekedtek, így arrébb ugrottam. Rhodesnak neki is repült a kamionnal majd felgyulladt a tartálya, így fel is pattantam.
-Basszus, azt hittem, hogy víz van benne! - döbbent le Lang.
-Ha egyszer megvárnál engem, mielőtt döntesz, akkor tudtad volna, hogy nem! - jelentettem ki - Nyomás! - intettem, így mind a hárman elkezdtünk futni a hangár felé. Hirtelen engem Sky átlökött egy portálon, így messzebb érkeztem átpördülve - Na jól van, ezt megérdemeltem! - köhögtem mire Skyler vissza is ment a többiekhez. Egyből felpattantam és akkor realizáltam, hogy milyen messze is voltam. Mormogva elkezdtem visszamenni, de abban a pillanatban meghallottam, hogy felálltak két csapatban. Akkor rákapcsoltam a sebességre, mert tudtam, hogy nem sülne ki jól.
-Rogers kapitány – érkezett meg Vízió is – Tudom, hisz abban, hogy helyesen cselekszik, de a közjó érdekében most meg kell adnia magát – szállt le a csapat közepére.
-Most mit csinálunk? – kérdezte Sam egyszerre.
-Harcolunk – indult meg Steve, majd a többiek is, de erre a másik csapat is reagált.
-Nem állnak meg! – szólalt meg a Pókember.
-Mi sem fogunk – vágta rá Stark, így összegyűjtöttem a chimet, emiatt fehéren világított már az öklöm. Éppen hogy odaértem az ütközés előtt, így felugrottam majd a fehérlő öklömet a földbe csaptam, így olyan energia hullam keletkezett, hogy mindenki hátraesett.
-Abbahagyni! – jelentettem ki térdelve majd felálltam – Nem mondom el még egyszer! - tettem hozzá komolyan majd erőt vettem magamon és kivételesen mind a két kezem elkezdett világítani. Ilyet még nem tudtam csinálni, így számomra is új volt, de a düh vezetett, így valószínűleg az volt az oka.
-Avery, állj félre! – kérte Tony miközben felszállt a páncéljával.
-Azt mondtam, elég legyen Tony! – néztem rá – Egyszer! Kérlek csak egyszer hallgass rám!
-Csak, hogy tisztázzuk, már többször is hallgattam rád, például akkor, amikor kiálltál a gyilkológép mellett! - hozta fel, így összenyomtam az állkapcsomat.
-De látom azt is nagyon figyelembe vetted, hogy mennyire szarul esett, amikor Washingtonban szembeszálltam a Póksrác gonosz énjével! - biccentettem a kölyök felé - Te is nagyon is jól tudod, hogy miatta akkor jött létre Árnyék! - mondtam, így meghallottam, hogy vett egy mély levegőt.
-Csak egy tetkó, mi? - utalt a fehérlő öklömre - Menő! - jegyezte meg.
-Engedj el minket! – folytattam a győzködést – Kérlek! - fordultam felé.
-Törvényt szegtek - emlékeztetett minket - Veletek ellenben én nem teszem ezt!
-Egyáltalán a Póki aláírta azt a nyamvadt szerződést? – vágtam vissza.
-Milyen szerződést kellett volna aláírnom – értetlenkedett a kölyök.
-Hahh… - kacagtam fel - Nálad is van egy apró bűnöző! - húztam mosolyra a számat.
-Adjátok meg magatokat! - kérte Sky előrébb lépve.
-Engedjetek el - vontam meg a vállam.
-Nem kell ennyire elfajulnia! - szólalt meg Natasha.
-Már megtörtént! - válaszoltam komolyan - Ti nem számoltatok Árnyékkal! - jelentettem ki majd elindultam feléjük. 
A többeik egyből követtek engem, így ugyan később, de velem együtt támadták meg Starkékat. Engem egyből Sky támadt meg, mert bevallva, neki volt a legnagyobb esélye ellenem, de még az a nagyobb érték sem volt elég. Egész végig domináltam, mert használatba vettem a vasöklöt. Sokkal könnyebb volt utána már a testemet irányítani. Tudtam kontrollálni az erőmet, nem éreztem, mintha felrobbanék belülről. A társaim is megtalálták az ellenfelüket. T'challa egyből ment Buckyra, a kölyök a férjemet támadta, Lang elintézte a segítségemmel Stark páncélját. Egyszerűen éreztem, hogy előnyben voltunk.
-Mennünk kell! A fickó már Szibériában lehet! – szólalt meg Bucky amikor éppen kiütöttem Skyt.
-Le kell szednünk őket! – mondta Steve – Enyém Vízió, ti menjetek!
-Nem! Te menj Kapitány! – ellenkezett Sam – Te és Bucky! Mi többiek nem jutunk ki innen!
-Nem szívesen mondom ezt, de ha nyerni akarunk, akkor valakinek fel kell adnia! – helyeselt Clint is.
-Nem ez a csata a fontos! - álltam Wilson és Barton mellé, amikor megfogtam egy törmelék darabot majd Rhodeynak dobtam.
-Jól van Drágám! – adta meg magát Rogers – Mi legyen?
-Elterelés kell! Valami nagy! - gondolkoztam el.
-Olyasmivel szolgálhatok, de nem tart ki túl sokáig! – válaszolt Lang – Amikor jelzek, rohanjatok! Ha esetleg ketté szakadnék, ne gyertek vissza értem! - tette hozzá, de én egyből összevontam a szemöldököm.
-Ez biztos jó ötlet? – kérdeztem meg.
-Sokszor csináltam! Vagyis egyszer... Laborban, és elájultam.
-Ha Lang elbukna, itt vagyok én is! – válaszoltam egy kicsit megszeppenve, mert őszintén még nem tudtam, hogy pontosan mire is voltam képes.
-Ave, ezt nem kell megtenned! – erősködött Wanda.
-Itt a Föld biztonsága a tét! Ennél jobb alkalmat nem is találhatnék arra, hogy megismerjem az erőt, amit birtoklok! – magyaráztam mire Scott óriásira nőtt és elkapta a repülő Rhodeyt – Azta! – ámultam.
-Gondolom ez a jel! – értelmezte Steve.
-Szép volt Tic-Tac! – dicsérte meg Sam.
-Nyomás! - parancsoltam Stevenek és Buckynak, akik egyből elkezdtek futni a hangár felé. Meghallottam, hogy Sky akkor eszmélt fel, így felé fordultam - Muszáj folytatni ezt? - néztem le rá, mikor feltérdelt.
-Muszáj mindig neked lenni a legjobbnak? - lihegte, így kuncogva lehajtottam a fejem.
-Ezáltal maradok életben! - vallottam be majd segítettem neki felállni.
-Mit ne mondjak, kicsit idegesítő! - jegyezte meg, így mosolyra húztam a számat majd megfogtam a kezembe a nunchakut. 
-Számomra is idegesítő az állandó hazudozás - adtam igazat majd gyorsan a fegyveremmel lekötöztem majd nekirúgtam a mellettünk lévő tárolóhoz - Ideje lenne, hogy igazat mondj a szemembe! - tudtam le ennyivel majd tovább mentem. Akkor repült át Vízió Langen, így észrevettem, hogy kilőtte a hangár mellette tornyot. Szerencsére Wanda azt megtartotta, de észrevettem, hogy Rhodey becélozta Maximoffot. Emiatt Én felugrottam majd a lábát megragadva lehúztam a földre - Három embert mentettem meg ezzel! - jelentettem ki, majd megragadtam a karját és a lábát majd elhajítottam, mint egy rossz tévét. Sajnos azzal nem számoltam, hogy Pont be tudna szállni Scott kiütésében, így magamban hitetlenkedtem, amikor megláttam, hogy az óriás eldőlt. Akkor viszont a kölyök is lezuhant, így megijedtem. Elindultam felé, de nem siettem, mert láttam, hogy Stark is arra ment. Mikor felrepült, akkor oda is sétáltam hozzá.
-Hé kölyök! - térdeltem le mellé.
-Oh, Mrs. Rogers! - ismert fel feltápászkodva.
-Ne mozdulj! - kértem majd visszatoltam a földre - Pihenj egy kicsit! - ajánlottam.
-Oké! - helyeselt fáradtan - Oké!
-Ez segít az enyhe belső sérüléseidnek! - magyaráztam majd felálltam majd félig mosolyra húztam a számat - Jó tudni, hogy az itteni éned rendes! - vallottam be majd tovább mentem. Abban a pillanatban Steve és Buck fel is szállt a géppel, így megnyugodtam egy pillanatra. Egészen addig, amíg a két páncélos nem kezdte el őket követni - Sam, úti csomagunk van! - jeleztem neki.
-Vettem! - repült arra Wilson. Egy idő után rakétát is lőtt nekik, hogy megzavarja őket, így meghallottam Rhodey kérését Vízióhoz - Sam, bukj le! - parancsoltam megijedve, emiatt meg is tette a kérésemet, viszont így Rhodey reaktorját találta el - Kurva élet! - realizáltam a helyzetet, majd elkezdtem a leggyorsabban sprintelni. 
Nem álltam jól, de Rhodey is elég magasról zuhant, így nyertem egy kis időt. Amikor kellő magasságba volt, akkor felugrottam és elkaptam, de mivel ezt lendületből tettem leestünk és párat átpördültönk. Én viszont az utolsó landolásnál, már elvesztettem az emlékezetemet, így nem voltam képbe, hogy Rhodeyval mi történt. Mire magamhoz tértem, addigra már egy cellában voltam. Vagyis, nem csak én, hanem úgy az összes társam, aki az Egyezmény ellen ment. Megkönnyebbültek, amikor meglátták, hogy jól voltam, de nem sokkal később már egy osztag jött be Ross vezetésével. 
-Örülök, hogy magánál van Mrs. Rogers! – jegyezte meg az öreg ember.
-Talán hiányolta a hangomat? – léptem az ajtó elé.
-Inkább az információit! – javított ki, így hátul összekulcsoltam a kezeim.
-Nem tudok semmit! – ellenkeztem, így félig mosolyra húzta a száját.
-Felteszem a kérdést és majd akkor válaszoljon így! – sétált hozzám közelebb – Hogy ment a férje a barátjával?
-Mint mondtam, nem tudom! – álltam ellent, így vett egy mély levegőt.
-Sajnálom, hogy ezt mondja! – húzta fintorra a száját majd kinyitották a cellaajtómat. 
Akkor hirtelen bejöttek az osztag tagjai majd elkezdtek engem támadni. Rohadtul fölényben voltak és amikor éppen elkezdtem volna élvezni, mert előtört belőlem Árnyék, akkor lesokkolóztak és mivel lefagytam az áramütéstől könnyebben vertek. Akárhányszor elkezdtem ellenállni, akkor a sokkolót újra használatba vették. Mivel újabb és újabb ütéseket kaptam, nem volt erőm aktiválni a chimet és védekezni se tudtam. Nem csak a fájdalomból, de hallásból is érzékeltem q többszörös zúzódást a bordámban és a felkaromban. Képbe voltam, hogy ilyet csinálhatnak, csak kijelölt helyeken, ami nem tartozott semmilyen államhoz, ergo nem voltak törvények. Engem erre ki is képzett a S.H.I.E.L.D., nem törtem meg. Viszont amiatt aggódhattam, hogy a többieket törik meg ezzel. Miután már vért köptem ki egy köhögés során, akkor abbahagyták a bántalmazást és kivonultak a cellámból. Szerencsére nem mondtak semmit sem a többiek, de éreztem a rengeteg figyelmet rajtam. Barton egyből suttogva kérdezte, hogy jól vagyok-e, így bólintottam. Így kommunikáltunk. Ők suttogtak én meg vagy bólintottam, vagy ráztam a fejem. Órákkal később, amikor már a testem tele volt lila foltokkal, megéreztem Tony illatát, így rádőltem a lábamra. Kinyílt az ajtó. A hajam tökéletesen eltakarta az arcomon megjelenő sebhelyeket, így Tony nem vett róla tudomást, amikor belépett.
-A jövőbe látó, uraim! – tapsolta meg Clint – Megjött a jövőbe látó! Ő mindent lát! Tudja, hogy mi a jó nektek! Ha tetszik, ha nem!
-Szállj le rólam Barton! – kérte Tony – Nem tudtam, hogy bezártak ide!
-Hát azt tudtad, hogy valahová bezártak! – folytatta Clint.
-De nem hittem, hogy ilyen úszó kalitkába! – vallotta be – Ez a hely eszelősöknek van és nem egyszerű...
-Bűnözőknek? – fejezte be a milliárdos helyett – Bűnözőknek, hah? Gondolom ezt a szót kerested! Igaz? – sétált a cellaajtóhoz – Én régen nem voltam az! Sam és Wanda se! Ahogy Ave sem! De itt vagyunk!
-Mert törvényt szegtetek! – mondtam el egyszerűen az indokot.
-Persze! – bólintott szarkazmussal a hangjában.
-Nem én kértem!
-Trallala! – kezdett el nem figyelni rá.
-Olvastad az Egyezményt!
-Lalala lala! – folytatta Barton a gyerekes viselkedést.
-Oké! Felnőtt vagy és van családod! Nem gondoltál erre, amikor a rossz oldalt választottad? – hozta fel, így Clint erősen rácsapott egyet az üvegre.
-Vigyázzatok a fickóval! Mert hátba szúr titeket! – szólt nekünk az íjász, így vettem egy mély levegőt.
-Hank Pym mindig azt mondta: Egy Starkban se bízz! – emlékezett vissza Scott.
-Te ki vagy? – kérdezte Tony.
-Ne már haver!
-Hogy van Rhodes? – érdeklődött Sam.
-Ave tette megmentette az életét! – válaszolt, így abban a pillanatban hatalmas kő esett le a szívemről – Mi kéne? Kaptok ennit? – jutott az eszébe.
-Te vagy a jó zsaru? – kuncogta el magát Sam.
-Csak tudnom kell, hogy hova ment Steve! – vallotta be.
-Akkor inkább legyél rossz zsaru! Mert legfeljebb harapófogóval sikerülhet bármit is kiszedni belőlem! – jelentette ki Wilson komolyan.
-Ohh, kikapcsoltam a lehallgatójukat! – jegyezte meg Tony, így meghallottam, hogy kint hitetlenkedtek – Fél percünk van mire rájönnek, hogy nem ott van a gond! Ezt nézd! Látod a fickót? Neki kellett volna kihallgatnia Barnes-t. Hatalmas hibát követtem el Sam! Tévedtem! – vette tudomásul, így meglepődtem, hogy ezt képes volt bevallani.
-Ohh, ilyen is van? – szólt be a társam.
-A Kapitány most tilosban jár, de minden támogatásra szüksége lesz! Régóta ismerjük egymást, de...
-Héé! Nem gond! – vágott közbe Sam – Figyu, elmondom! De egyedül menj oda a barátjaként!
-Sima ügy! – vont vállat Tony.
-Szibériába mentek, ahol kiképezték a Tél katonáit. Egy Hydra bázis a Jeges-tenger partján.
-Innen már meglesz! Köszönöm! – fejezte be mire megszólalt az órája. Lépteket hallottam ezután felém majd egy idő után abbamaradtak – Most már nem is nézel rám? – kérdezte tőlem, de én csak tovább néztem magam elé – Ave… – szólt nekem, így a fülem mögé tűrtem a hajam. Ekkor meglátta a rengeteg sebet az arcomon és a karomon. Hallottam, hogy egyből meglepődött a kinézetemtől.
-Mit tettek veled? – kérdezte aggódva.
-Semmi illegálisat! – pillantottam Stark felé, így szembetaláltam magam az aggódó tekintetével – Kijátszották a törvényt! Kerestek egy olyan helyet, ami nem tartozik egy fennhatóság alá, ahogy mondtad az óceán közepén, és kihasználták, hogy semelyik ország törvénye nincs érvényben – magyaráztam el miközben felálltam és Tonyhoz mentem – Fogták a banda legerősebb tagját, és a csapata előtt bántalmazták. Jó stratégia… – tettem keresztbe a kezem – Verjük szét, amíg nem köp vért, miért is ne? – vontam vállat – Ugyanezt csináltam volna én is! 
-Jól vagy? – kérdezte félve.
-Hat bordám megzúzódott, kettő megrepedt, a jobb felkarcsontom megzúzodott és emellett kificamították a bal vállamat, nem mellesleg többször le is sokkoltak – soroltam fel a bajom, így láttam, hogy egyre nedvesebb lett a szeme – Ehhez képest egész jól vagyok! – jegyeztem meg – De most ha megbocsátasz, meditálnék, hogy gyorsabban gyógyuljak! – tettem hozzá megfordulva, így ő is összetörve elindult kifelé.
Ezután tényleg leültem törökülésbe és elkezdtem meditálni. Jól esett, meg is nyugodtam. Több órán keresztül voltam abban a pozícióban. Volt őrségváltás, sőt még vacsorát is kaptunk, de én nem törtem meg a rituálét, hanem csak mozdulatlanul és hangtalanul ültem egy helyben és koncentráltam, hogy a belső energiám újra meglegyen. Ennek ellenére az mégis kizökkentett, amikor hirtelen lekapcsolódtak a lámpák a cellákon kívül. Kinyitottam a szemem és abban a pillanatban megéreztem a férjem illatát. Akaratlanul is mosolyra húztam a számat és akkor meg is jelent a cellám előtt majd ki is nyitotta az ajtót.
-Jól vagy? – ölelt meg egyből – Stark mesélte, hogy bántalmaztak téged! – mesélte, de én csak nyugodtan megpusziltam a nyakát.
-Most már jól vagyok! – suttogtam, így egyből felhúzott majd a szemembe néztem – Nem kapkodtad ám el… – szóltam be, így elkuncogta magát – Menedékház? – hoztam fel a tartalék tervünket.
-Menedékház – helyeselt velem majd megfogta a kezem és együtt elindultunk kifelé.