Dimenziók között

34

Az épület konkrétan pillanatok alatt teljesen felrobbant. Nem lehetett mást látni, mint port az összedőlt felhőkarcoló miatt. Az érzékszerveim meghülyültek, nem láttam semmit, de más szagot nem éreztem a por miatt és még a törmelék abba a hatalmas lyukba, ami a Midland Circle alján helyezkedett el, esett le. Matt volt a legrosszabb helyen, a legalján… A könnyeim szinte patakokban folytak a tudattól, hogy elvesztettem azt az embert, akivel a legjobban hasonlítottam. Hatalmas űrt hagyott csakis a gondolata a szívemben, hogy nem tudok többet beszélni Mattel. Reménykedtem, hogy titokban előjön egy sikátorból, amikor egyáltalán nem várjuk, vagy amikor elül a por, akkor felmászik a lyuk oldalán, de nem… Nem történt meg! Nem volt ez, mert én ott voltam, amikor ez megtörtént, de síri csend volt. Egyetlen egy szívdobogást nem éreztem, ami új lett volna. 
-Avery… - simogatta meg a kezem Steve, miközben a földet bámultam, de azért, hogy a lyuk legaljára koncentráljak - Jack!
-Nem hallom! - szólaltam meg összetörve - Nem hallom a szívverését! - ismételtem meg magam, így felhúzott állásba majd a két karja közé vont - Le kellett volna beszélnem! - ráztam meg a fejem - Akkor nem lenne hallott!
-Ő nem akart kijönni! - jegyezte meg hátulról Danny, így ránéztem - Amikor feljöttünk, akkor egyet kért tőlem - Hogy védjem meg a városát! - mondta el, így lecsúszott egy könnycsepp az arcomon.
-Nem ismertük annyira őt, mint te - szállt be Luke is - De megmutatta, hogy igenis jó ember!
-És alapból meg mindent megtett, hogy biztonságban tartsa a szeretteit - hozta fel Jessica - Vagyis téged! - biccentett felém - A végét akarta a Kéznek, mert tudta, hogy ha nem tenné meg, akkor téged is üldözőbe vennének, aztán meg a szépfiút is - mutatott a férjemre - Matt titeket mentett! Annak ellenére, hogy nagyobb hősök vagytok, mint ő, titeket mentett… - vonta meg a vállait, így megráztam a fejem.
-A világot mentette - javítottam ki a nőt - És ezzel mutatta meg, hogy nagyobb hős mindannyiunknál - vettem egy mély levegőt - Ha megbocsátotok! - nyeltem nagyot majd el is indultam Steve társaságában. Mindannyian intettek, de egyikük sem állított meg. Ez jól esett, mert messze akartam kerülni a helytől! Ahogy beszálltunk a kocsiba, akkor a tenyereimbe temettem az arcom majd előre dőltem.
-Majd csinálunk neki egy szép temetést! - simogatta meg a hátamat Roge - A kedvenc virágaival, meghívjuk a szeretteit…
-Mi voltunk a szerettei Steve! - vágtam közbe a férjem szemébe nézve - Csak mi voltunk neki, mert Foggy és Karen konkrétan szétszedték azt a szerencsétlen embert azzal, hogy nem engedték, hogy Fenegyerek maradjon! - tört ki belőlem indulatosan - És most meghalt… Azelőtt, hogy lett volna egy gyerekünk, pedig már nagyban eltervezte, hogy milyen jó nagybácsi lenne - hoztam fel majd vettem egy mély levegőt - Ennek nem így kellett volna történnie! - ráztam meg hitetlenkedve a fejem - Nagyon nem!
-De legalább már egy jobb helyen van! - nyugtatott meg.
-Ugyan már a Purgatórium mitől lenne jobb! - dőltem hátra - Úgyis a mennybe kerülne utána, de attól még a Purgatóriumban van jelenleg!
-Te képbe vagy a Bibliával? - lepődött meg kuncogva.
-Ne is mondd, a végén nem kerülök a pokolra - folytattam a poént, így a férjem megpuszilta a fejem. 
-Megszervezek egy szép temetést, rendben! - vette át a terheket tőlem.
-Ugyan, megcsinálom én! - legyintettem.
-Ne! - kérte - Ennyit én is megtehetek Mattért! - fogta meg a kezem, majd egy kézzel el is indította a kocsit majd elindult haza. 
Üveges tekintettel figyeltem az utat hazafelé. Nem sírtam, mert nem tudtam. Viszont boldog sem voltam, mert az egyik részem hirtelen elpusztult. Steve egész végig fél szemével engem figyelt, így a végén már beszóltam neki, hogy nehogy kancsal legyen nekem a végére. Amikor a hajnali órákban hazaértünk, már nem tartott sokáig, hogy felkeljen a nap. Steve és én, amikor leparkoltunk újra a felhőkarcoló mélygarázsában, már teljesen fáradtak voltunk. Egyikünk sem tudott rendesen aludni. Felmentünk a lifttel a tető lakásunkba majd szinte egyből lefeküdtünk aludni. Más kérdés volt, hogy milyen szinten tudtunk álomba merülni, mert én csak csukott szemmel feküdtem a férjem mellett. Amikor mélyebben álmodtam volna, akkor Matt halál gondolata miatt felriadtam. Viszont mikor felébredtem, a barátom, még mindig hallott volt, így csak könnyezve újra lehunytam a szemem és pihentem tovább. A kora reggeli órákban viszont meghallottam, hogy a lobbyban bejöttek segítséget kérve. Összevont szemöldökkel kinyitottam a szemem majd tovább hallgatoztam. Utána megéreztem a vér szagát, így nyeltem egy nagyot. A következő pillanatban megcsörrent a vezetékes telefonunk, így teljesen meglepődtem. Felültem majd a fülemhez emeltem a készüléket.
-Igen? - ásítottam egy nagyot.
-Mrs. Rogers, azt hiszem, hogy ezt látnia kell! - jegyezte meg a portás, így Steve is felébredt, mert érdekelte, hogy miért kerestek minket ilyen korán.
-Mit? - értetlenkedtem, mert még mindig éreztem a vér illatát, de akkor már keveredett a szennyvíz szagával is.
-Mr. Murdock súlyos állapotban került ide egy taxival - mondta el, így kidülledt a szemem.
-Biztos, hogy ő? - nyeltem egy nagyot
-Igen! - erősített meg - Valamilyen hülye  ruhában, de ő az! – tette hozzá, így Steve felé fordultam majd kinyomtam a hívást.
-Matt itt van – mormogtam, így a férjem egyből felpattant majd húzott maga után a liftbe. Egyből megnyomtuk a földszint gombot, de a lift valamiért nem nagyon akartam felvenni a mi sietős tempónkat. Egy perccel később, amikor leértünk, akkor megláttuk a barátunk a földön elterülve.
-Matt! – rohantam ki majd becsúsztam mellé – Istenem! – jött ki belőlem az állapotát látva – Gyenge a pulzusa és számos belső sérülése van! – néztem Roge felé segítségkérően.
-Hívjam a mentőket? – kérdezte idegesen a portás.
-Ne, mert azt hiszik, hogy Matt meghalt és a rendszerben még lehetnek téglák! – vágtam rá egyből.
-Bázis? – jutott eszébe Stevenek, így felkaptam az ölembe Murdockot majd megint visszafutottunk a felvonóba.
Egész felfelé való úton figyeltem az életjeleket, de szerencsétlenségünkre nem akartak erősödni, csak gyengülni. Amikor felértünk a mi lakásunkba, qkkor a galériára is felszaladtunk, mert onnan nyílt egy lépcső fel a tetőn parkoló quinjethez. Steve ment a pilóta ülésbe, én meg először a raktér közepére leraktam Matt ájult testét, majd az elsősegély dobozokhoz nyúltam. Először elővettem a hordozható ágyat és arra ráfektettem. Majd felkötöttem infúzióra és elkezdtem ellátni a mélyebb sebeit. Mire ezzel végeztem, addigra szinte Roge New York északi részére érkezett, így nem sokkal később már leszállt a bázisnál. 
-Itt vagyunk, menjünk! – ért mellém a férjem, miután kinyitotta a hátsó ajtót, így ketten együtt toltuk ki az ágyat.
-Mi történt? – többent le az egyik gyakornok – Csak hívjon az orvosi részlegről sebészt! – kértem kiakadva – Ilyenkor kéne Bruce, de persze eltűnt a szemét! – hitetlenkedtem, amikor beértünk az épületbe.
-Mi folyik itt? – szólt a konyhából kijőve Sky – Az Murdock? – ismerte fel az exét.
-Most, hogy kérdezed igen, és életveszélyben van! – válaszoltam, mire meghallottam, hogy leállt a szíve, így felugrottam az ágyra és elkezdtem a szívmasszázst, miközben a férjem tovább tolta a kórtermek felé – Hol a faszomba van az orvos? – kiabáltam el magam.
-Még senki sincs itt Ave – jött utánunk Sky.
-Akkor Vízió, akárhol is vagy ebben a tetves épületben, most azonnal gyere ide, és te Sky, meg odateleportálsz az orvosok lakásába és idehozod őket! – adtam ki a parancsot.
-De Avery, hajnali hat van! – néztem meg Sky az időt tétovázva.
-Leszarom! – ordítottam el magam, így meghallottam a szívén, hogy megijedt – A szerződésükben benne van, hogy minden egyes pillanatban érheti őket a hívás, hátha minket kell ellátni! – tettem hozzá – Szóval ha legközelebb parancsot kapsz az egyik társadtól, aki résztulajdonosa ennek a szarságnak, akkor szó nélkül teljesíted a parancsot! – jelentettem ki idegesen, így el is ment.
-Ez durva volt! – szólalt meg a férjem mire meghallottam, hogy Matt szíve újra működött.
-Idegállapotban jobban teszik az emberek, ha engedelmeskednek! – tudtam le ennyivel, mire megjelent Vízió a falon keresztül – Szuper, Viz – pillantottam az androidra – Hívd elő a memóriádba minden egyes orvosi anyagot, amit találsz, és műtsük meg Murdockot.
-Mrs. Rogers, nem hiszem, hogy az Ön állapotában kéne asszisztálnia – mondta a társunk, így Roge le is fagyott, hogy Vízió képes volt ezt kiejteni felém.
-Találsz nálam jobbat? – kérdeztem visszavágva majd felhúztam két gumikesztyűt és egy orvosi maszkot – Na csapassuk! – tapsoltam egyet.
-Én szerintem most kimegyek – indult ki a férjem.
-Mi történt Mr. Murdockkal? – érdeklődött az android miközben megragadt egy szikét.
-Rázuhant egy felhőkarcoló! – nyeltem nagyot mire az adott ponthoz helyezte az orvosi eszközt. Én megéreztem, hogy ott nem valami jó pont lett volna a felvágásra, így arrébb raktam a kezét a tizedik borda alá - Az előző helyen éppen ép volt a szalag, de itt már alapból el van szakadva! - magyaráztam meg, így a társam biccentett felém megköszönve a segítségemet - Megvan az a pillanat, amikor képes vagyok kikapcsolni az érzelmeimet… - jegyeztem meg.
-Tudom én! Képbe vagyok vele Mrs. Rogers, hiszen J.A.R.V.I.S. emlékeit is raktározom, viszont azt tudom, hogy Ön is Mr. Murdock mindig is közel álltak egymáshoz! - hozta fel mikor felvágta Matt oldalát - Azzal is tisztában vagyok, hogy mindent megtesz a társai miatt! De megvan a határ még azoknál az embereknél is, akik mindenkinek akarnak segíteni!
-Az a határ szó nem található az én szótáramba! - nyeltem nagyot majd összeszorítottam a két lábam, mert erős fájdalom keletkezett az alhasamban.
-Pont ezért mondtam! - hagyta abba Matt operálását majd mellém jött - Menjen ki! - kérte még kedvesen.
-Nem fogok kimenni! - ellenkeztem, de a görcs nem enyhült, így a fogaimat is összenyomtam.
-De ki fog menni! - ismételte meg magát.
-Mégis miért? - fordultam felé idegesen - A barátom itt fekszik élet és halál közt, miért hagynám magára? - mutattam Mattre.
-Mert éppen most vetél el… - válaszolt, így megéreztem a hirtelen nedvességet a nadrágomban. Lefagytam Vízió kijelentésétől, mert nem voltam képes felfogni, hogy terhes lettem volna - Szólok Wandának, ő hoz magának tiszta ruhát! - mondta majd átkarolt engem és az ajtóhoz kísért.
Én kiléptem a folyosóra majd elindultam az itteni szobám felé. Nem volt olyan messze, szinte egy emelettel feljebb kellett csak mennem. Amikor beértem, akkor egyből a fürdőbe mentem, majd el is kezdtem levetkőzni. A véres gatyámat a sarokba dobtam majd beálltam a zuhanyzóba. Hideg víz alá beálltam és még a hajamat is megmostam. Ahogy a testem megtisztult, úgy a vérfolt is eltűnt rólam. Leültem a vécére majd néztem ki a fejemből. Annyi ideje akartam teherbe esni, de hirtelen most amikor az voltam, akkor meg a stressz miatt elvetéltem. Csak az üveges tekintetem volt, még a hangokra se koncentráltam, így észre sem vettem, hogy Wanda bejött a szobába.
-Hé… - szólalt meg majd benézett a nyitott fürdő ajtón - Nat mindjárt jön, csak lassabban kell fel, mint én! - magyarázta majd letérdelt mellém - Mi történt?
-Nagyon sok minden - mormogtam majd az arcomat a tenyerembe temettem. 
-Na mi a szitu? - lépett be Natasha is - Ave… - lepődött meg az állapotomon - Mi történt?
-Tegnap óta egy önbíráskodó bandával voltam, aki egy szervezet ellen szálltak szemben, ami ellen ki lettem képezve kiskoromban - kezdtem halkan, így mind a ketten közelebb húzódtak hozzám - A kiképzőm felbukkant, újra elő kellett vennem az ügyvédi énemet és azt hittem, hogy Matt meghalt. Aztán persze pár órával később Matt megjelent a portán halálközeli állapotban és akkor még nekiálltam Vízióval megmenteni itt, de elvetéltem, ami tisztára irónikus, hiszen nem is tudtam, hogy terhes vagyok! - hadartam le, így Nat megfogta a kezem.
-Miért vetéltél el? - kérdezte Wanda.
-Valószínüleg a kétszáz körüli vérnyomás tehet róla, amit a rendőrség váltott ki belőlem és Matt állapota! - vontam vállat majd megdörzsöltem a szemem majd hátradőltem a falnak - Ha tudtam volna, hogy babát várok, akkor nem is vállalom el Murdock kérését - ráztam meg a fejem.
-Ez nem a te hibád! - ellenkezett Maximoff - Erről nem tehetsz!
-Pedig az élet nagyon is a tudtomra akarja adni, hogy nekem nem való gyerek! - ráztam meg a fejem majd letöröltem a könnycseppeket - Olyan, mintha felrobbana az alhasamnál a varrat, eközben erős görcs keletkezik a méhemben és egyszerűen nem vagyok képes rájönni, hogy mennyi jó dolgot kéne még csinálnom, hogy egy nyamvadt gyermekáldást megérdemeljünk! - szipogtam - És emiatt meg teljesen bűntudatom van, mert itt hisztizek, de eközben Matt az életéért küzd, de az én hülye hormonális rendszerem azt akarja, hogy lelkileg összeessek! - panaszkodtam majd lehajtottam a fejem és elvettem a tartóból egy zsepit - Szörnyű ember vagyok! - hitetlenkedtem.
-Nem baj, ha egyszer gondolunk magunkra! - térdelt fel Romanoff majd jó szorosan megölelt. 
Szerencsémre a lányok ott voltak és segítettek nekem mindenben. Helyreraktak és mindent hoztak, amire szükségem volt. Minden tisztasági dologgal elláttak és még tiszta melegítőt is szereztek nekem, bár csak a férjem ruháját találták meg hirtelen, de nem volt bajom ezzel. Kaptam egy palack vizet és egy szelet csokit, mert a lányok szerint fal fehér voltam. Mikor már valamennyire már normálisabb körülmények között voltam, akkor megköszöntem a lányoknak a segítségüket majd visszamentem a kórteremhez. Megláttam a férjem az üvegnek dőlve ülni a földön, így csatlakoztam hozzá és hozzábújtam.
-Jól vagy? - kérdezte miközben átkarolt - Azt hittem, hogy még bent vagy, de Viz mondta, hogy elmentél, mert rosszul voltál.
-Én elvetéltem… - vallottam be, így lefagyott hirtelen - Nem tudtam, hogy megint terhes vagyok, de a stressz miatt a magzat nem bírta - meséltem el, mert nem akartam ugyanabba a hibába esni, hogy nem mondom el neki az ilyesmi esetet.
-És te jól vagy? - érdeklődött aggódva.
-Én már kezdek ebbe belefáradni Steve – vallottam be – De te mit érzel? Most nem csesztem el és időben elmondtam! – tereltem rólam a szót, így jobban magához húzott.
-Ha összejön, akkor összejön, ha nem, akkor nem! – puszilta meg a homlokom, így a vállára döntöttem a fejem – Azzal is megkaptam a főnyereményt, hogy a feleségem vagy! – jegyezte meg, így imitáltam, hogy eldobom a mikrofont. Ő erre csak elkuncogta magát, majd rám döntötte a fejét – Nem tudom, hogy természetes úton ez hogy történik – utalt az elvetélésre – De ha bármi kell, akkor itt vagyok!
-Tudom, hogy csak placebo, de az alhasi görcsöt az is enyhíti, hogy itt vagy mellettem! – nyomtam csókot a kezére.
-Végeztem – jött ki Vízió, így Roge és én egyből felpattantunk, de mivel ez a méhemnek nem volt valami kellemes, össze is görnyedtem.
-Huh, de utálok elvetélni – mormogtam majd megtámaszkodtam a térdemen.
-Minden rendben? – hajolt hozzám Rogers.
-Persze, csak a hirtelen mozgások kerülése nem ártana! – indokoltam meg maja lassan kiegyenesedtem – Sokkal jobb! – fújtam ki a bennem maradt levegőt, majd átkarolva a férjemet be is mentünk a kórterembe – Mikor lesz szállítható állapotban? – érdeklődtem, amikor belépett a teszt eredményekkel a másik ajtón az orvos.
-Vízió remek munkát végzett, pár óra múlva már készen állna rá, csak a kritikus első időszakot kell terhelés nélkül tölteni – válaszolt a sebész, így biccentettem.
-Kösz, doki! – néztem rá, így az eredményeket le is tette majd kiment a szobából. Én leültem az ágy mellé majd megragadtam az adott mappát.
-Elmegyek valamilyen reggeliért, rendben? – hajolt le hozzám Steve majd megcsókolt – Szólok Samnek és Wandanak, hogy a mai edzés törölve! – tette hozzá, így bólintottam.
-Köszi Drágám! – szóltam utána majd kinyitottam a dossziét és elkezdtem vizsgálni a képeket Matt testéről.
-Mi történt? – lépett be Tony teljesen ledöbbenve – Ez Murdock?
-Ne aggódj, nem sokáig lesz itt, amint engedélyt kapok el is szállítom a lakásomba – álltam fel óvatosan majd a lámpa felé mentem, hogy lássam a CT felvételét.
-Veled mi történt? – vonta fel a szemöldökét. 
-Semmi különös – legyintettem miközben a károsodásokat vizsgáltam.
-Avery, ismerlek és szeretlek egyben! Bajod van! – erőlködött, így letettem az asztalra a képet.
-Egy órája elvetéltem – fordultam felé, így kidülledt a szeme – A stressz miatt történt, még nagyon a kezdetleges állapotban lehettem, mert nem éreztem magamon a változást! – vontam vállat – De én tegnaptól kezdve folyamatosan stresszeltem és emellett a vérnyomásom is a plafonon volt a rendőrség miatt, aztán azt hittem, hogy Murdock meghalt! – mutattam az emberre – Hosszú két nap volt ez, és én megint nem aludtam, és emellett szörnyen fáj az alhasam, szóval ja… – tapsoltam egyet befejezve a mondandómat – Válasz a kérdésedre, sok minden történt kevesebb, mint 48 órában!
-Banyek – szólalt meg majd odajött hozzám és jó szorosan megölelt – Nagyon sajnálom! – simogatta meg a vállam.
-Hát, én is! – helyeseltem majd megfogta a két vállamat és eltolt, hogy a szemembe tudjon nézni.
-A baba bármikor összejöhet! – jelentette ki, így biccentettem – Viszont megmentetted Murdock életét, ami nem kis dolog! 
-Túl sok mindenen ment keresztül! És majdnem szerelemből halt meg… – tettem hozzá, majd megráztam a fejem – Leállíthattam volna!
-A lényeg, hogy él – nyugtatott meg, így a szemébe néztem – Most hosszú időre jegelni kell a Fenegyereket, az biztos, mert csak rá kell néznem, de jobban tennéd, ha egyszer te is kivennél egy kis szabit, hogy magadra gondoljál!
-A szabadság és én eddig nem nagyon jöttünk ki egymással! – húztam fintorra a száját – Majd Pepper és én átvesszük a cégnél a helyed és Natasha meg Steve segítenek a tanoncoknál!
-Köszönöm Tony! – mosolyogtam rá.
-Hozzak neked valamit? – érdeklődött amikor kiindult.
-Steve már csinál reggelit, de azért köszi!
-És egy fagyit? – hozta fel, így felcsillant a szemem – Zöldalma-sztracsatella? – kérdezte egyből.
-Ismersz engem! – vontam vállat, így el is ment a rendelésemmel. 
Mikor már megint egyedül voltam, akkor rendesen megnéztem a sérüléseket, amit a barátom szenvedett el. Csoda volt, hogy élt, bár amennyiszer volt templomban nem csodálkoztam annyira, hogy Isten úgy döntött, hogy megmenti az életét. Ezután persze Steve is megérkezett a kajával és Tony is a fagyival, így volt mit ennem. Stark nem maradt ott velünk, de Roge és én szinte átbeszéltük a több hetes rehabilitációt, ami a betegre várt. Direkt nem értesítettük Karent és Foggyt, mert nem akartuk hamis ígéretekkel hitetni őket. A kritikus időszakban Matt teste bármikor beadhatta volna az unalmast és szó nélkül le is állhatott volna a szíve, vagy más szerve. Több Bosszúálló is meglátogatott minket, kivéve Skyt. Igazából meg is értettem, mert még mindig haragudott Mattre amiatt, mert megcsalta, és rám is dühös volt tippre, ahogy kiabáltam vele reggel. Wanda egyszer belenézett nekem Murdock fejébe és felidézte a robbanás előtti pillanatot számomra. Mint megtudtuk akkor, tényleg szerelemből halt volna meg, mert tudta, hogy valószínűleg nem élik túl Elektrával. A szívem szakadt meg azokat a képeket nézve, de legalább minden összeállt a fejemben már. A délutáni órákban az orvosunk visszatért és újból megvizsgálta Mattet. Akkor hivatalosan is kijelentette, hogy szállítható állapotban volt, így onnantól kezdve én fellélegeztem. Már szabadabban mertem járkálni a bázison, nem csak a mosdóba rohantam és vissza, hanem ki is mentem a friss levegőre. A díszkertből szedtem pár szál virágot, majd elsétáltam Pietro emlékéhez. Mindig egyes hónapban hoztam egy újabb szálat, hogy érezze a törődést. Vagy lássa fentről, nem is tudom… Ezzel tisztelegtem előtte a Sokoviában tett küzdelme előtt. Mikor letettem a virágokat az emlék előtt, akkor megéreztem Sky szívverését. Ideje volt már beszélnünk, de éppen az épület tetején volt, oda meg nem voltam hajlandó felmászni. Lesöpörtem a koszt a sírról majd megfordultam. A barátnőm abban a pillanatban jelent meg mellettem egy átjáró segítségével, így megálltam zsebre tett kézzel.
-Miért hoztad ide? - kezdte közömbösen.
-A rendőrök megbízhatatlanok! - vontam vállat - Tudtam, hogy csakis az embereinkben bízhatok meg! - mondtam el az indokot - Korruptak, a Kéz tagjai már évtizedek óta befolyásolják a rendőri intézkedéseket!
-Vihetted volna máshova is! - mormogta, így felvontam a szemöldököm.
-Mégis hova? - kérdeztem értetlenkedve - A portán megjelent félig holtan, orvosi segítségre volt szüksége! A kórházba nem vihettem, mert a rendőrök megjelentek volna és lecsukatták volna!
-Ott lennél, mint ügyvédje! - hozta fel, így hitetlenkedve megráztam a fejem.
-Ennyire nem vagy képes vele egy légtérben lenni? - jöttem rá kuncogva - Hiszen kómában van, egy légynek sem tud ártani!
-De attól még nem Bosszúálló, hogy a mi ellátásunkat csökkentse!
-Akarod, hogy írjak egy csekket, a kórterem felújítására? - tártam szét a karomat.
-Nem úgy értettem! – rázta meg a fejét.
-Nyugi, nemsokára elviszem, nem lesz többé itt! Gondolom, úgyse látogatnád meg, így ajánlom, hogy kerüld el a lakásomat akkor, ha nem tudsz vele egy helyiségben lenni! – mondtam, így nyelt egy nagyot.
-Miért véded annyira? 
-Miért védem annyira? Nem veszed észre, hogy ilyen messzire mindenkiért elmentem már? – jegyeztem meg – Miattad szembeszálltam vele a bíróságon, Natasha és Steve miatt elküldtem a kormányt a francba, Wanda érdekében majdnem harcoltam a saját csapattársaim ellen! – soroltam fel – Nem kérek sokat… – vontam vállat – Egy több hektáros területről beszélünk és te amiatt panaszkodsz, mert 100m³ helyet elfoglal! Miért? Megcsalt, vágom! Ott voltam veled akkor, de bocsánatot kért a következő héten!
-Mert amíg vele voltam képes volt elhitetni velem, hogy én vagyok a mindene, de eközben veled járta az éjszakákat bűnözőket keresve!
-Nem történt semmi! – vágtam rá – És nem minden éjszaka voltam vele! – tettem hozzá.
-Hát nem látod? Végre lett volna egy ember, aki többnek lát engem, de mind kiderült többre tartott téged!
-Sky, Matt az én Pietrom! – mutattam a sírra – Az ikrem, az aki ugyanazzal a múlttal rendelkezik, aki átérzi, minden egyes kételyemet a két énem között! - vallottam be, így a szemembe nézett - Oké, hibázott, hogy nem mondta el, de pont amiatt nem tette, mert tudta, hogy hogyan reagálnál! Ő szeretett téged úgy, ahogy voltál, és már kezdett újra remélni a szerelemben Elektra után, de nem jött össze! - vontam meg a vállam.
-Mégsem én voltam neki a nagy ő… - hajtotta le a fejét.
-Ő sem neked! - tudtam le ennyivel majd elindultam - Viszont szereted és ezért fáj látni ilyen állapotban! - álltam meg mellette - Tudom, mert hallom rajtad! - vakartam meg a tarkóm - Hidd el, nekem se valami leányálom! - mondtam majd visszamentem. 
Útközben még több görcs is az utamat állta, így párszor neki kellett dőlnöm a falnak és mélyen lélegeznem. Amikor visszaértem a kórteremhez, akkor elkezdtem összepakolni. Az összes leletet elraktam egy dossziéba majd Stevevel együtt kitoltuk Mattet az ágyon a rengeteg orvosi géppel együtt. Hazafelé is Roge vezetett, én inkább hátul maradtam  barátommal. Nem sietett Rogers hazafelé, inkább a biztonságra ment. Az más kérdés volt, hogy a tetőről miképp cipeltük le a hordágyat és gépeket, de szerencsére szuper erősek voltunk mind a ketten, így csak a mennyiség volt úgymond akadály. Qz egyik vendégszobát berendeztük Murdocknak és a kórházi ágyról is inkább a mi ágyunkra tettük. Kényelmesebb volt az biztos. A falra két sorban kitettem a leleteit, hogy jobban lássam a javulást majd leültem az ágy mellé és megragadtam a könyvemet, amit éppen akkor olvastam. Nyugodtan olvastam, mert képbe voltam, hogy Matt stabil állapotban volt. Órák teltek el és én nem mozdultam a barátom mellől. Néha Steve is benézett, de csak amiatt, hogy engem csekkoljon. Jobban aggódott miattam, mint a kómás férfi miatt, de nem okoltam őt. Vacsorára a férjem kirángatott a szobából, de csakis a vacsorára ígért fagyi miatt. Így hát együtt ettünk fagylaltot a kanapén miközben néztük a tévét. Jól esett egy kicsit a törődés, csak az indok nem, ami miatt szükségem volt arra. Vacsora után Steve bevállalta a rend rakást, így én visszamentem Matthez majd folytattam az olvasást. Pár óra telhetett el, már a nap lement, amikor meghallottam, hogy Matt erősebben vesz levegőt, így csak mosolyogva lapoztam a következő oldalra.
-Jó újra az élők között tudni! – szólaltam meg majd a barátomra pillantottam.
-Mi történt? – mormogta enyhén fájdalmasan.
-Veled? Számos komoly sérülés, de mivel volt annyi eszed, hogy megkeress engem félig holtan, ezért a bázison megoperáltak és megmentették az életed! – meséltem el majd becsuktam a könyvem – Ugye tudod, hogy most legszívesebben behúznék neked egy jó nagyot? – dőltem előre majd megfogtam a kezét.
-Képbe vagyok vele! – biccentett majd kohogott egyet.
-Majd ha felépültél megkapod! – nyugtattam meg, így felkacagott.