Dimenziók között

1

-Munka... - emésztgettem a szót hátra dőlve mire egyből elkacagta magát - Mindig csakis a munka! - mormogtam fáradtan - Sohase pihenünk! Ez egy olyan állás, amit nem tudunk megjósolni! Itt az életünket kockáztatjuk minden egyes percben, mert azt hisszük, hogy ez így helyes - fintorogtam, így feltette az asztalra a lábát, úgy ahogy én is jóval ezelőtt - Az emberi lét kezdetétől fogva voltak ilyen emberek és most is vannak, sőt merem kockáztatni, hogy mindig is lesznek! A cél, hogy a hírnév szüksége nélkül cselekedjünk és ne azért, mert bent akarunk lenni az esti híradóban. Azt is felejtsük el, hogy megköszönik minden egyes tettünket, nem fogják! - ráztam meg a fejem, mert nagyon jól tudtam, hogy ez nem így van - Valakiben van annyi kedvesség, hogy megtegye, de sok mindenkiben nincs. Mert ezt a világot nem tartja fenn más, mint az irigység. És ez nagyon rossz! - jegyeztem meg, így erre az igazságra egyből ittam egy korty sört - Irigységből ölünk, irigységből bántunk másokat. Azért vagyok itt, hogy jót tegyek... Mindig is próbáltam, de valahogy nem mindig jött össze! Felnőttem és magam irányítom a sorsom, azon vagyok, hogy segítsen a Földet és az igazságot, nem mellesleg a békét! - mondtam majd neki döntöttem a falnak a fejem kuncogva - Nem hirdetni akarom a S.H.I.E.L.D.-et, ugyan, az nem én lennék! De végre nem fegyverek gyártásával próbálják megteremteni a békét, hanem egy csapattal! Nem lenne hülyeség átgondolni ezt az egészet!
-Mi volt számodra az ok, hogy jelentkeztél? - kérdezte mire felkaptam a fejem.
-Hiszen már elmeséltem! - hoztam fel furcsállva a kérdést.
-Azt mesélted el, hogy hogyan vont be Fury! - javított ki, így felvontam a szemöldökömet, hogy megtudjam,  hogy ezt most komolyan gondolja-e - Mindenkinek van oka a tetteikhez! Nekem is volt okom, hogy csatlakozzak a háborúba! - mutatott magára, így mosolyra húztam a számat.
-Apukád miatt? - jutott eszembe mire egyből bólintott.
-Kit veszítettél el, hogy csatlakozz a S.H.I.E.L.D.-hez? - kérdezte miközben beleivott a sörébe.
-A legjobb barátomat... - válaszoltam, így egyből lefagyott, hogy teljes mértékben figyelhessen - Egyszerű, normális hétköznap volt. Kint játszottunk az utcán, de én egy pillanatra bementem inni. Mire visszatértem ő nem volt ott. Sehol se volt! Tűvé tettem az egész környéket, egyből szóltam a zsaruknak a korom ellenére. Végül én mondtam a szüleinek, hogy mennyire sajnálom - meséltem el, így megragadta az asztalon levő csokit és nekem adta - Nem lett meg azóta sem! Kerek tizenöt éve elveszett és a rendőrök semmit se találtak, pár év után halottnak is titulálták. Amióta Fury felvett, a S.H.I.E.L.D. eszközeit is felhasználom, hogy hátha, egy fikarcnyi esély is lenne... - hoztam fel, de egyből elhallgattam, mielőtt még nagyon elhinné, hogy lenne valami nyom - De nincs! Azzal nyugtatom magam, hogy már nem él, így a nap további részére lenyugszom, de a következő nap újból elkezdem az egészet és ez megy minden egyes nap újra és újra már lassan nyolc éve, amióta halottnak nyilvánítottak - panaszkodtam majd ettem egy kocka csokit, hogy valamennyire megnyugodjak - Szükségünk van a csapatra, szükségünk van rád, hogy ilyen ne történhessen meg! 
-Ave, én annyira sajnálom! Nem tudtam... - tette le az asztalra a sörös üveget majd felém fordult.
-Nem is tudhattad! - ráztam meg a fejem mire jött egy üzenetem. Egyből előkaptam a telefonom és megláttam Fury ügynöktől a vörös kódot - Mennem kell! - jelentettem ki majd nyavalyogva hátra dőltem.
-Munka?
-Munka... - helyeseltem majd felpattantam - Figyelj Steve, én mindent bevetettem! - jegyeztem meg felé - Szomorú emlékeket, vicceket, elmeséltem kikből állna a csapatod... Csak gondold át! - kértem reményt vesztve már - Egyébként, Fury nem fog téged annyiban hagyni! - mondtam kuncogva - Addig fog ide küldeni engem, amíg nem csatlakozol! 
-Akkor lehet, hogy még egy darabig húzom... - kacagta el magát így megjelent a hófehér fogsora. 
-Mióta húzod te az időd? - érdeklődtem kicsit kiakadva, de közben mosoly volt az arcomon, így nem tűnhettem dühösnek, de bevallva nem is voltam az, csak ledöbbentett, hogy ezt most nyíltan ki is mondta - Te direkt nem mondod el, hogy megvan a döntésed, hogy ide járjak?
-Negyedik alkalom után már megvolt a véleményem... - vakarta meg a tarkóját mire eltátottam a számat.
-Te direkt eltitkoltad az első hónap után, hogy járhassak még hozzád három hónapon keresztül? - lepődtem meg, de már jogosan kiakadva, mert ez azért fájt, de csak nagyon kevésbé - Ezt még megbeszéljük! - emeltem fel a mutatóujjam fenyegetés képpen, így védekezve felemelte a két kezét majd felállt mellém - De most ki vagyok rád akadva, azt jegyezd meg!
-Egy hét múlva? - kérdezte miközben kinyitotta számomra az ajtaját.
-Steve Rogers, te annyira... - kezdtem mire egyből a szavamba vágott.
-Kedves? Nagylelkű? Vicces? Ezeket a szavakat kerested? - vonta fel a szemöldökét mire elnevettem magam.
-Ódivatú! Ódivatú vagy! - jegyezte meg mire megpuszilta az arcom így kimentem a folyosóra.
-Így tetszek neked!
-Ki mondta, hogy tetszesz nekem? - érdeklődtem miközben visszafordultam feléje.
-Majd jövő héten elmondom! - mosolygott majd becsukta az ajtót.
-Roge... - kezdtem, de már be volt csukva az ajtó, így hitetlenkedve néztem meg a Fury által küldött újabb értesítést. Kutatóközpont nyugati részleg, most! - A francba! - mormogtam mivel rájöttem, hogy mit tartunk ott. Egyből lerohantam a lépcsőn majd beugrottam a kocsiba, ami a ház előtt parkolt - Kutatóközpont, azonnal! - parancsoltam majd a kocsi el is indult miközben én éppen bekötöttem magam - Átveszem! - mondtam majd behúztam a másodpilóta kart, így már én vezettem - Titkosított sürgősségi hívás, Nicholas Joseph Fury! - kértem mire Fury képe megjelent a szélvédőn - Vörös kód a kutatóközpontban? - kezdtem köszönésképpen eléggé idegesen.
-Jackson... - nyelt nagyot Fury, így egyre nagyobb lett bennem a félelem.
-Igen?
-Ez elvileg Skyler! - bökte ki végül mire lefagytam. Fury jól tudta a történetemet, így sejthette, hogy mennyire fontos ez nekem.
-Akkor maga fogja kifizetni a gyorshajtást! - tudtam le ennyivel majd a gázra tapostam, így a terepjáró a városban megközelítette a 150-es sebességet - Jackson vége! - nyomtam ki majd rányomtam a dudára - Húzódj már le a külső sávba! - kiabáltam ki az ablakon, így bemutatva nekem meg is tette, emiatt meghaladva a kétszázat elsuhantam mellette és folytattam tovább az utamat.