Fognyomok (Supernatural 18+)

16. fejezet

Épp a kocsiba ülnénk be, hogy megfelelő helyet keressünk a szertartáshoz, amikor egy a Walkeréhez hasonló dzsip kanyarodik be a ház elé nagy port kavarva. Egy fiatal Ranger száll ki belőle feldúltan, és ahogy közeledik, igencsak megemelkedik a szemöldököm. Walker eddig még csak nem is mesélt a szupermodell kolléganőjéről.

- Elmondanád, mi folyik itt? A főnök csak annyit mondott, üzentél, hogy kiveszel pár napot. Mi az, hogy kiveszel pár napot? És mi az, hogy nem szólsz nekem?! - esik neki azonnal a társának.

- Csak az unokaöcséim meglátogattak, nyugi, semmi gond… - feleli kicsit sem meggyőzően. - Váratlanul jöttek, és… és… - makogja, de a nő szkeptikusan sandít felém, és egyértelműen nem hisz neki, egészen addig, amíg meg nem látja Samet is kijönni a házból. Akkor összeráncolja a homlokát, és elkezdi legalább a mese egyik felét elhinni, de a kétely azért még mindig ott van a szemében.

Walker bemutat minket egymásnak, és azt gondolja, ezzel le is tudta az egészet, de ahogy elnézem, szívós kis nőt sodort mellé társnak az élet Micki Ramirez személyében.

- Miben mesterkedtek? - kérdi meg továbbra is gyanakodva, miután a társa elköszönt tőle, ezzel jelezve, hogy indulnánk. - Nem megyek sehova, amíg el nem mondod - teszi csípőre a kezeit, és Walker dzsipjének a vezető oldali ajtaja elé áll. Mosolyognom kell rajta, milyen belevaló csaj, biztosan nem egyszer gyűlt már meg vele a barátunk baja.

- Semmiben - vágja rá. - Csak egy kis családi összetartás. 

- Aha, családi - bólint, és színpadiasan körbefordul. - Hol is van az öcséd? - kérdi széttárt karokkal.

- Neki… dolgoznia kell - nyögi ki Walker.

- Neked is - feleli Ramirez, és nagy lendülettel elindul a kocsi hátulja felé. - Mi van a platón?

- Semmi - rohan utána Walker, mielőtt kinyitná, és megragadja a csuklóját. - Kérlek…

- Kurvaszarul hazudsz, haver - ingatom meg a fejem, mire gyilkos pillantásokat szór felém. - Bízol benne?

- Te bízol Samben? - kérdez vissza azonnal, bosszantóan ironikusan, de nem várja meg a válaszom. - A társam. Persze, hogy bízom benne.

- Akkor mondd el neki - szól közbe Sam is Ramirez felé biccentve, én pedig csak bólogatni tudok, mert pontosan ezt akartam javasolni.

- Kizárt - rázza a fejét a Ranger.

- Mit kell elmondanod nekem? Gyerünk, Walker, ki vele! - erősködik, és a kezdeti negatív érzések újra rázúdulnak, látom hogy a gyanú, amivel idejött, többé már nem csak gyanú a fejében. Azon sem csodálkoznék, ha perceken belül itt állnék a fegyvere csövével farkasszemet nézve.

- Hülyének fog nézni… - sziszegi felém Walker a fogai közt szűrve a szavakat.

- Az még a jobb eshetőség. Ha rosszul mérted fel, és ő mégsem bízik benned úgy, mint te benne, akkor hidegvérű gyilkosnak - jelentem ki ridegen, mire Sam rám is mordul a háttérből.

- Srácok! - kiált fel Ramirez megelégelve az egészet. - Most már tényleg ki vele!

Walker a ház fele indul, és int, hogy kövessük. Leülünk, és nagy nehezen, könnyekkel küzdve, ám hősiesen visszafojtva őket, meglepően részletesen elmesél mindent a társának, aki - mint minden normális ember - jó ideig kétkedve fogadja a paranormális valóságot, ám a mese végére úgy ítéli meg, hogy a gyerekei holttestével a platón nem lenne érdeke ilyesmit kitalálnia. Emelett az előzőleg lezárt eseteknél sem igazán hitt a jelentésekben olvasottaknak, most legalább azok is többé-kevésbé értelmet nyertek.