Valóra vált rémálom

11. fejezet - Kötelék

Reggel kisebb nyújtózkodás kíséretében keltem fel. Kényelmesen nyújtottam ki végtagjaim, miközben átfordultam oldalamról a hátamra. - Olyan kényelmes ez az ágy. - Ásítottam egyet. - Várjunk csak. Ágy? - Mélyeket pislogva, lassan tértem magamhoz. Álmos szemeim apránként térképezték fel a helységet, ahol feküdtem. A pihe-puha, paplanos ágyikó nem volt ismeretlen a számomra. Nem először feküdtem már benne. - És valamiért van egy olyan érzésem, hogy nem is utoljára. Legutóbb akkor ébredtem fel itt, mikor először látva Pánt, elájultam. - Lassan ültem fel a kis ágyban. Nem tudtam mire vélni, hogy mit kereshetek én itt. - Vajon miért hoztak ki a ketrecből át az ágyba? Nem hinném, hogy Pán máris megbocsátott nekem. - Tovább is töprengtem volna ezen, ha nem lép az ágyam végébe pont az a fiú, aki válaszokkal szolgálhat.
Pán, miután laza léptekkel érkezett a szobába, kezeit az ágyrácsnak támasztotta, úgy nézett végig rajtam.

- Hogy, hogy itt vagyok?

- Miért? A ketrec jobban tetszett?

Jegyezte meg gúnyos, csibész, féloldalas mosollyal.

- Nem erről van szó. Csak meglep, hogy itt térek magamhoz, miután vereséget szenvedtem a párbajban. Mert, hát megvágtál.

Ekkor a karomon lévő vágásnyomra vezettem tekintetemet. - Különös, hogy még csak most veszem észre, de a sebem alaposan be van kötözve. - Kérdőn néztem vissza Pánra.

- Nem ölhetlek meg, mivel szükségem van rád. De meg kellett leckéztesselek, a miatt, amiket tettél. A halálba talán nem küldhetlek téged, de az őrületbe viszont igen. A fizikai megsebesítéseddel nem mennék sokra, mert a vérszegénység, energiaszegénységet is szülne. Ellenben részesíthetlek a tébolyban, mely során halálfélelem jár át téged. Számtalan módszert ismerek a megtorlásban.

- Ez kedves.

- Nem kell, annak lennem veled.

- A sebemet mégis elláttattad valamelyikkőtökkel. Pedig az sem lett volna feltétlenül szükséges.

- Én kötöttem be a sebedet. Mint mondtam, a vérszegénység energiaszegénységhez is vezet. És nekem az összes energiádra szükségem van. - Szemeiből ismét birtokvágy sugárzott felém. - Egyébként, meglepődtem, hogy nem ébredtél fel rá. Az energiacsere az érintésem hatására, akkor is működik, amikor alszol.

- Hogy mi? - Szóval gyakorlatilag, bárhol megérinthet engem, ameddig alszom, mert akkor is tud töltekezni velem? Biztos sokkal kényelmesebb neki, hogy semmilyen ellenállásba nem ütközik részemről, fiatalsága táplálása közben. Ujjaimat hirtelen ajkaimhoz kaptam, hisz, ha bármit megtehetett, ameddig aludtam, akkor... - Elloptad a csókot?

Arca kifürkészhetetlen volt. Csak némán figyelt engem, belém mélyesztve sötétzöld íriszeit. Engem pedig majd megölt a kíváncsiság. Szívem minden másodperccel hevesebb tempóban dobbant.

- Nem. - Tárgyilagos válaszát, megkönnyebbült sóhajom követte. - Megtehettem volna. De, nem jutok elegendő energiához, amikor alszol. Bár az energia ilyenkor is cserélődhet köztünk, mégis sokkal nagyobb áramlást idéz elő, ha közben magadnál vagy. Mert olyankor a reakciód sokkal jobban felpezsdíti az energiáidat, ami szó szerint is energikusabb, nagyobb töltéslöketet ad nekem.

- Értem... - Ezzel elhalkultam. Nem tudtam, örüljek-e neki, vagy sem. Szavai részben megnyugtattak. Másfelől viszont meg is ijesztettek. Mert ez azt jelenti, hogy Pán még korántsem, mondott le a tervéről. De legalább kevésbé fogom magam kiszolgáltatottan érezni álmomban. - És most? Itt fogsz tartani?

- Nos. - Elrugaszkodott az ágykerettől. - Még mindig nem derült ki, amit tudni akartam.

Mondandója során nagy léptekkel közeledett felém, az ágy mellé. Majd térdét mellém helyezve közelebb hajolt hozzám. Így az ágynak, már kettőnk súlyát kellett megtartania. Hiába igyekeztem leolvasni róla, mit érezhet, vagy gondolhat, mégsem tudtam rájönni. Még közelebb hajolt hozzám, amivel azt érte el, hogy hátrébb húzódtam tőle, egyenesen neki, a mögöttem lévő ágytámlának. Péter két kezét határozottan támasztotta le mellém két oldalt. - Mondhatni, közre fogott velük. - Még közelebb hajolt hozzám, jobban mondva már-már felém. Ajkát résnyire kinyitotta, mint, aki szólni akar. Szemei szinte ragyogtak, ahogy az apró fények táncoltak benne. Tekintetem hamar összefonódott az övével.