42. fejezet - Az utolsó forduló

281 16 0
                                    

Valóban volt mit átgondolnom, miután Péter kisétált a szobából. De mikor elment furcsa hiányérzetet hagyott maga után. Úgy éreztem, vártam volna a folytatást, amitől közben mégis annyira féltem. Kezdtem egyre jobban megbízni a fiúban, amit őszintesége, csak jobban megerősített bennem. Már biztos voltam az érzéseimben. Ki szerettem volna deríteni az övéit. De talán úgy, ahogy nekem is szükségem volt az időre, épp úgy lehet szüksége rá Pánnak is.

Reggel ébresztés nélkül, magamtól keltem fel. Volt egy szabad délelőttünk arra, hogy napfény mellett is bejárhassuk London csodálatos városát. Vidáman húztam félre a függönyt, kinézve a Temze partjára. - Hálát adok az égnek, amiért nem esik. - Úgy éreztem, nagy szerencsénk van. A szobámból kilépve Péter várt az ajtóm előtt.

- Te is jössz várost nézni?

- Úgy rémlik, jövök neked egy közös reggelivel.

Mosolya őszintének hatott, én pedig nem láttam okát vitatkozásnak. Éhségem pedig szintén a közös reggeli mellett szólt.

- Akkor induljunk.

Viszonoztam a mosolyt, majd nyakunkba vettük a várost. Találtunk egy kellemesnek tűnő helyet, ahová be is ültünk. A friss péksütemény és narancslé kimondottan tápláló és frissítő volt. Meglepően jól esett, hogy a velem szemben ülővel tehettem meg ezt az utat és kirándulást.

- Sétálunk egyet?

- Mehetünk.

Mihelyt fizettünk, kisétáltunk a folyó partjára. Az idő és a társaság is tökéletes volt. Nagyon jól éreztem magam Péterrel. Bejártuk az egész várost. Szinte minden nevezetességet végig néztünk. Mikor megismertem Pánt, nem gondoltam volna, hogy van egy ilyen figyelmes oldala is. Már visszafelé készültünk volna, mikor a föld egyszer csak megremegett alattunk. - Földrengés? - Kisebb pánik tört ki. Alig tudtam megállni a lábamon. Péter védelmezőn ölelt magához. Majd, amikor úgy tűnt, senki nem figyel, visszateleportált velem a szállásra.

Addigra enyhült a rengés

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.


Addigra enyhült a rengés. A helyzet megijesztett, de megkönnyebbültem, mikor észrevettem, hova is hozott a fiú, és, hogy mindketten épségben vagyunk. Magamhoz öleltem.

¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Valóra vált rémálom
 Donde viven las historias. Descúbrelo ahora