Valóra vált rémálom

24.fejezet - Sátor-tábor

Mihelyt kiléptünk a lakásból, megtörtem a csendet.

- Jó kedvűnek tűntél ma a reggelinél.

- Jól is éreztem magam. A szüleid egész szórakoztatóak tudnak lenni.

Csak megforgattam a szemem egy mosoly kíséretében. De valahol örültem, hogy ezt az oldalát is láthattam a fiúnak. Az iskola épületébe lépve egy kicsit kezdtem ideges lenni. – Elérkezett a javítás lehetősége. – Beültünk a padokba. Ahogy meglátott engem a tanárnő a becsöngő után, már az asztalomra is helyezte a lapot. Kizártam magam körül a külvilágot, és a többiek hangját, ahogy haladtak tovább a tananyaggal. A feladatokra összpontosítottam. Nem merném kijelenteni, hogy mind jól sikerült. Elvégre nem voltak könnyűek. De semmit nem hagytam üresen. Az óra végeztével Pán érdeklődve kérdezte tőlem, hogyan sikerült. De én csak vállat vontam. – Majd úgyis kiderül. – Már kezdtem beleringatni magamat a gondolatba, hogy a nap hátralévő része nyugodtan fog telni. Ez igaz is volt mindaddig, amíg meg nem szólalt a suli hangosbemondója.

- Figyelem diákok! Itt az igazgatóság beszél! Rendkívüli bejelenteni valónk van. Kérjük, hallgassák figyelemmel. Mivel igen csak esedékes, sürgős, további felújítani valók akadtak az intézmény területén, ezért az elkövetkezendő 2 tanítási napon az épület zárva lesz. Még mielőtt ujjongni kezdenének, jobb, ha tudják, hogy az iskola nem érvényteleníti teljesen a napot. Nem tehetik majd be a lábukat az épületbe, és a tanítás sem lesz megtartva. Helyette iskolánk egy 2 napos kirándulást szervez, minden osztály részére. A további informálás végett a következő óra minden diák számára osztályfőnöki lesz.

Ezt követően még egyszer megismételték az elhangzottakat. Beültem a termünkbe a többiekhez. Épp olyan sutyorgás hallatszott tőlük, mint a folyosón mászkálóktól. Nem telt sok időbe, hogy a csengő hangja után, megérkezzen az ofő.

- Szervusztok, gyerekek. Azt hiszem, mindenki hallotta a hírt. De még mielőtt rám zúdítanátok a kérdéseiteket, had meséljek többet a helyzetről. – Lassan mindenki elcsitult. – Mint hallhattátok, az iskola nem lesz nyitva négy napig. Ebbe a hétvégét is bele értem. Azt egyelőre nem árulhatom el, mi az, amit még jobban felújítanak. De következő héten meg fogjátok tudni. A szüleiteket már tájékoztattuk a kirándulásról. Ma reggel mindenkinek kiküldtünk egy emailt. Minden osztályt máshová küldtek ki. Ránk egy sátor-táborozós erdei túrát osztottak. Ti is tudjátok, hogy normális esetben hamarabb tájékoztatnánk mindenkit a kirándulásokról. De tegnap sajnos volt egy nagyobb csőtörésünk. Emiatt hozakodott elő ilyen lépéssel az igazgatóság. Viszont, mivel hirtelenjében döntöttek, ezért nem sikerült minden osztálynak szállást szerezni. Ezért fogunk sátrazni egyet az erdőben. Egy szép nemzeti parkba fogunk elbuszozni holnap. Bár az intézmény zárva lesz, a kapuk előtt várok mindenkit 8kor. Remélem, mindenkinek van hálózsákja. Amennyiben valakinek ne lenne, javaslom, szerezzen be egyet. Ha nincs rá mód, arra is találunk megoldást, én majd segítek. Illetve, aki tud sátrakat hozni, azt is megköszönném. Az iskola is adott nekünk néhányat, de szerintem a több sátor sosem árt. Akkor, várom a kérdéseket.

Volt, aki örült a hírnek és akadt, aki kevésbé. Néhány emberről már most tudtam, hogy inkább ellógja majd a közös osztályprogramot. Miután minden kérdésre választ kaptunk, ránk is csöngettek. Közeledtünk a nap vége felé, mikor az angoltanárnő elkapott engem a folyosón.

- Wendy! – Szavára megálltam, hogy felé tudjak fordulni. – Kijavítottam a dolgozatodat. – A kezembe nyomta a papírlapot. – Gratulálok! Hibátlan lett! Nem tudom, ki készített fel, de büszke lehet rád. Máskor is tanulhatnál vele. Természetesen kihúztam az előző jegyedet.

- Köszönöm szépen tanárnő! – Nagy megkönnyebbülés ért engem. De várjunk csak. – Nem tudja? – Nagyokat pislogtam magam elé. – Nem tudja, ki készített fel?