A nevem Wendy. Most nyílván mind azt gondoljátok, hogy Wendy Darling. De nem. Kiskorom óta minden éjjel ugyan az a rémálom gyötör. Menekülök valaki elől. Az álmom a legváratlanabb módon teljesedett be. Most is menekülök valaki elől. Magától Pán Péte...
Miután Péter elment, még pihengettem kicsit. Majd én is kikászálódtam az ágyból, és neki álltam a készülődésnek, megfogadva a tanácsát. Hajamat kontyba fogtam. Feltettem egy lágyabb sminket és belebújtam a zöld báliruhámba. A tükörbe nézve valóban szépnek éreztem magam. Lassan már sötétedett, mikor a fiú visszajött értem. A csengő hallatán azonnal az ajtóhoz libbentem, hogy kinyissam. A küszöbön álló fiúnak a szava is elakadt, mikor meglátott. Enyhén tátott szájjal mért végig.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Reakciója tagadhatatlanul jól esett a lelkemnek. A csendet végül én törtem meg.
- Indulhatunk?
- Természetesen.
Meglepetésemre megemelte a karját, hogy belé karoljak. Nem számítottam tőle ilyen gesztusra. - De hát, ha azt vesszük, hogy van már több, mint 200 éves, nem kellene meglepődnöm. – Út közben nem igazán szóltunk egymáshoz, viszont többször is éreztem magamon a tekintetét.
- Csinos vagy ma.
- Köszönöm. – Vajon eddig gondolkozott azon, hogy megdicsérjen? Nem vall rá a bizonytalanság. – Te is nagyon fess vagy ma.
- Mit hallok? Csak ma?
Hangján tisztán érezni lehetett, hogy csak viccelődik. Én pedig szívem szerint egyből rá vágtam volna, hogy nem csak ma. De ezt a gondolatot inkább megtartottam magamnak, el ne szálljon magától. Közben megérkeztünk az iskolához. A fő épület mellett akadt egy önálló tornacsarnok. Ez szolgált ma bálteremként. Belépve a kisebbik épületbe láthattuk, hogy már többen is megérkeztek, de még nem volt itt mindenki. – A teremdíszítők kitettek magukért. – Az egész csarnokba sikerült báltermi hangulatot varázsolniuk az elegáns szalagokkal, lufikkal, fényfüzérekkel és virágdíszekkel. A finomságokkal végigrakott asztalsorról nem is beszélve.
- Úgy látom, le vagy nyűgözve.
- Teljesen! Nem gondoltam volna, hogy ennyire ki tudják majd hozni a maximumot ebből a helyből. De várjunk. Téged ez cseppet sem nyűgöz le?
- Nem esek hanyatt az ilyesmitől. Ezen kívül én már láttam ma az egészet. – A finomságokkal teli asztal felé mutatott. – Én hoztam be a muffinokat emlékszel?
- Oh tényleg.
- Ma nagyon el vagy varázsolva. - Pán szórakozottan konstatálta, hogy ma nem igazán vagyok a toppon, ami a szellemi összeszedettséget illeti. – Csak nem én vettem el az eszedet ennyire?
- Szeretnéd mi? – Hasonlóan incselkedő hangnemet ütöttem meg, mint ő. Közben észrevettem, hogy a háta mögül azok a lányok integettek nekem, akikkel együtt voltam ruhát próbálni. – Nem bánod, ha eltűnők kicsit?
- Engedélyt kérsz? – Meglepődött, de tetszett neki. – Menj csak.
Félre állt az útból, én pedig odasittem a lányokhoz!
