A nevem Wendy. Most nyílván mind azt gondoljátok, hogy Wendy Darling. De nem. Kiskorom óta minden éjjel ugyan az a rémálom gyötör. Menekülök valaki elől. Az álmom a legváratlanabb módon teljesedett be. Most is menekülök valaki elől. Magától Pán Péte...
Pán kényelembe helyezte magát és leült az ágyamra. – Mint, aki máris otthon érzi magát. – Várakozóan nézett rám, így én is helyet foglaltam mellette az ágyamon. Elővettem a könyveimet és már kezdtem is fellapozni, mikor Péter megállított.
- Azokra nem lesz szükség.
- Nem? Akkor elárulod, mégis miből fogunk tanulni?
- Lenne egy két ötletem. – Pimasz, sokat sejtető mosolyra húzta a száját. – Emlékszel, mit mondtam neked angol után?
- Igen. – Viszonoztam a mosolyt. Azzal a különbséggel, hogy az enyém gúnyos volt. Pontosan tudtam, hogy melyik mondatáról beszélt. De azért szándékosan játszottam a hülyét. – Megkérdezted, kell-e segítség.
- És úgy látom, kell is. – Szélesebb mosolyra húzta száját. Tekintete éreztette velem, hogy nem a tananyagra utal. – Gyakorolhatnánk.
- Igen! Az angolt!
Pán először nem felelt, csak egyre mélyrehatóbban révedt a szemeimbe. Újból elkezdett rabul ejteni övéivel. Majd végül tudálékosan szólalt meg.
- Szerintem mást szeretnél.
Nem szakítottam meg a szemkontaktust. Végig állni igyekeztem kihívó tekintetét.
- Szerintem meg rosszul hiszed.
- Fogadjunk?
Játékos, mégis pimasz kérdését követően közelebb hajolt hozzám. Egészen a számig. De még mielőtt összeérintette volna sajátjával, megállt, várva a reakciómat. Hezitáltam. És mire elhatároztam, hogy elhúzódom, késő volt.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Pán játékosan húzta végig alsó ajkát az enyémen. Csókot továbbra sem adott, csak vészesen közel tartotta egymáshoz szánkat. Várta, mit fogok tenni. És minél tovább várt, annál csábítóbbá vált a gondolat, hogy beszálljak a játékba. Éreztem, hogy egyre jobban kezdek elvarázsolódni tőle, ahogy illata is egyre intenzívebb lett a számomra. Végül elhajolt tőlem, miközben egyre szarkasztikusabban vigyorgott rám.
- Éreztem, hogy hezitálsz. Nem tudsz ellökni engem. – Igaza volt. – Had könnyítsem meg a döntést.
Újból ajkaimra hajolt. Megint bejátszotta, amit az előbb, kettő lassú, apró csókot adva, hogy lássa, mit fogok tenni. Majd éreztem, ahogy hozzám közel tartva magát, elvigyorodik. Ezt követően ismét ajkaimra hajolt, szenvedélyes csókban részesítve őket.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
