A nevem Wendy. Most nyílván mind azt gondoljátok, hogy Wendy Darling. De nem. Kiskorom óta minden éjjel ugyan az a rémálom gyötör. Menekülök valaki elől. Az álmom a legváratlanabb módon teljesedett be. Most is menekülök valaki elől. Magától Pán Péte...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
A fiúk körülzártak, és lefogtak engem, hogy semmi mással ne rukkolhassak elő. Be kellett látnom a vereségemet, mely keserű ízt hagyott a számban a sok erőfeszítés után. – Itt állok a sziget királya előtt kiszolgáltatottan. Akiről csak úgy sugárzik, mennyire élvezi a győzelmét. Daccal álltam diadalittas tekintetét.
- És most, mit akarsz?
Baljós mosolyt öltött arcára. Alaposan végigmért engem tetőtől talpig, amitől a hideg futkorászott a hátamon. Csak vártam, milyen ítéletet mond majd a fejemre.
- Elengedlek.
- Tessék?
Nem rejtettem véka alá döbbenetemet. Biztosra vettem, hogy most is tréfálkozik csupán.
- Egyelőre. – Jelentette ki tárgyilagosan. – Nem azonnal kérem, hogy megfizesd a vereséged árát. De nem fogok megfeledkezni róla. Tartozol nekem.
Alaposan kihangsúlyozta utolsó, fölényes mondatát, ízlelgetve annak mindkét szavát. Mosolya jobban kiszélesedett, birtokló tekintetének növekedésével. A fiúk minden oldalról közelebb léptek hozzám. De ez volt, az utolsó, amire emlékezhettem.
Szobámban állva tértem ismét magamhoz, az ablakommal szemben. – Azt hiszem, szereztek még mákot. Valahogy módot kell találnom rá, hogy én is hozzájussak a készletükhöz. Meglátjuk, akkor mennyire találják majd viccesnek a dolgot. – Ránéztem az órámra, és apró öröm fogott el. – Legalább Pán állta a szavát. Csak egy óra telt el, mióta elmentem. – Kénytelen voltam úgy folytatni a napot, mintha mi sem történt volna. Szüleim a szokásos időben érkeztek. Reggeli kapkodásuknak meglett a pozitív eredménye. Elmondásuk szerint, le tudták szűkíteni néhány percre a késést. Ennek köszönhetően senki nem csinált ügyet belőle a munkahelyükön. A közös vacsora és beszélgetés pont úgy zajlott, mint bármely másik napon. Alig vártam már, hogy bevethessem magamat a kádba, lemosva magamról a sok piszkot, amit a kalandjaim során szereztem. Bár az időt tekintve, minta nem is jártam volna sehol, attól még bőrömön éreztem a sok port és rám tapadt piszkot. Igazi megtisztulás volt számomra a fürdés. Boldogan huppantam be a kényelmes paplanom alá. – Végre elérkezett a várva várt, jól megérdemelt alvás ideje. – Olyan mélyen aludtam, hogy reggel alig bírtam kikelni az ágyból, ébresztőórám hallatán. De sajnos a muszáj nagyúr. Felkeltem, hogy összeállítsam a mai napi öltözetemet, majd becammogtam a fürdőszobába. Csodálatos módon gyorsabban sikerült elkészülnöm odabent, mint szoktam. A fürdőmből kilépve, egy olyan személy látványa fogadott a szobámban, aki nagyon nem illett oda.
- Mit keresel a szobámban?
Szegeztem a kérdést Péternek.
- Kitaláltam, mit kérek tőled.
- És mi lenne az?
- Egy csók.
- Ennyi? – Meglepődtem. – Többször bizonyítottad, hogy azt bármikor elveheted.
