Valóra vált rémálom

28. fejezet - Csobbanás 2

Ekkor a fények is lekapcsolódtak és sötétség burkolta be a termet.

Nehezen, de néhány milliméterre elváltak az ajkaink egymástól.

- Ezt miért csináltad?

Suttogva kérdeztem a fiút.

- Nem én voltam. – Meglepett a válasza. De már hajolt is volna vissza hozzám. – De nincs ellenemre.

Kicsit félre fordítottam a fejem, így Pán a nyakamra engedte ki türelmetlen, meleg lélegzetét.

- Basszus…A takarítok.

Összeállt a fejemben a kép. – Ha most nem jelzem, hogy itt vagyok, akkor még a végén bezárnak az öltözőkbe. Akkor egész éjjel itt rekedek Pánnal a zuhany alatt… és van egy olyan érzésem, hogy nem teleportálna innen ki a kedvemért. Bármennyire is szédítő a közelsége… ki tudja, mi fog történni, ha most nem cselekszem. – Vettem egy mély levegőt a kiabáláshoz.

- Elnézést! Én még itt vagyok

Szerencsémre a takarítónő meghallotta, kinyitotta a kulcsra zárt bejáratot, és felkapcsolta a lámpákat.

- Elnézést, de mit keres még itt?

Érkezett a válasza.

- Segítenem kellett az úszómesternek összeszedni az eszközöket.

- Értem. Kérem, siessen. Ha végzett, kapcsolja le a lámpákat. Majd visszajövök. Addig megnézem a többi területet.

- Rendben!

Hallottam, ahogy a nő kisétál. Nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésemben és csak ez után néztem vissza az előttem álló, mélyzöld szemeibe. A testhelyzet és az energiaállapot, amibe kerültünk eléggé zavarba hozott.

- A takarító nő azt mondta sietnem kell szóval…

Próbáltam kiutat keresni, de Péter teljesen elállta az utam. Szórakozottan kezdett bólogatni, majd másik oldalt hajolt a fülemhez.

- És, ha én azt mondom, itt maradsz

Hangsúlyától és szavaitól kirázott a hideg. Csábító volt, mégis ellentmondást nem tűrő. Mindenhogyan éreztette velem, hogy ő irányít.

- És, ha én nem akarok? - Kérdeztem vissza a nyílván való hazugságot, mintha egyébként számítana, mit szeretnék. – Téged is keresni fog.

- Kivéve, ha azt hiszi, hogy már elmentem. Rólad se tudta, hogy itt vagy.

Annyira kérlelően néztem rá, amennyire csak tudtam. De be kellett lássam, hogy ez nem fog beválni. - Így, hát kénytelen vagyok taktikát váltani. – Közelebb hajoltam Pánhoz, még azt a néhány centit is csökkentve, ami közöttünk volt. Kíváncsi, mégis kihívó tekintettel figyelte, mire készülök. Kezeimet nyaka köré kulcsoltam. Megpróbáltam előre lépni egyet, hogy lássam hátrál-e. És bevált. Áthátráltunk egyik faltól a másikig. Péter egy pillanatra sem vette le rólam várakozó tekintetét. Lassan kifontam karjaimat a nyakáról és átcsúsztattam mellkasára. Közben igyekeztem szünet nélkül, határozottan viszonozni szemkontaktusát. Közelebb hajoltam hozzá ajkaimmal, majd, amikor már majdnem teljesen összeért az övével, lendületből löktem egyet a mellkasán és szinte feltéptem a kilincset a helyéről. – Áldom az eget, hogy Pán se zárta be az ajtót. – Felkaptam a törölközőmet és a ruháimat, majd rohanni kezdtem, hisz kitudja, milyen gyorsan ér majd utol, ha követni kezd. - De így csurom vizesen, azért csak nem mehetek haza. – Gyorsan bevágtam magam a főbejáratnál lévő női mosdóban. Villámsebességgel törölköztem meg és öltöztem fel. Majd meg sem állva, egész hazáig futottam. Bent már égtek a villanyok. – Ez azt jelenti, hogy a szüleim itthon vannak. – Becsengettem, mert minek bajlódjak a kulccsal. Elég problémát okozott most a légszomj. – Édesanyám nyitott ajtót.