Valóra vált rémálom

27. fejezet - Csobbanás 1

Az egyik pillanatban még nagyban szaladtam az erdőben, Péter elől. A másikban viszont az ágyamban riadtam fel hirtelen. A Nap vakítóan ragyogott be az ablakon át. Az ébresztőórám pedig idegesítő pittyegésbe kezdett.

- Csak Álmodtam? - Kinyomtam az órát. - Nem, az nem lehet. Akkor nem szólt volna most az ébresztőm. De mi történhetett? Tisztán emlékszem, hogy az előbb még a szigeten voltam és elloptam a mák készletet.

Lerántottam magamról a takarót. A pizsamám ugyan piszkos volt egy kicsit, de a kötélnek, Pán tőrének és az eltulajdonított máknak nyoma sem volt. - Itt valami nagyon nem stimmel. - Kikászálódtam az ágyból. Hiába próbáltam visszaemlékezni a hétvégére, minden kiesett azt a pillanatot követően, hogy másodjára menekülök a máktól kábult Péter elől. Gyorsan megettem a reggelimet és összeszedtem magam. Kénytelen voltam beletörődni a cudar valóságba, miszerint megint hétfő van. De, ha megtalálom bent Pánt, azzal talán előrébb jutok. - Remélem lesz olyan drága, hogy visszaadja az emlékeimet. - Egyedül tettem meg a gyalogutat a sulimig. Bent a szokásos nagy nyüzsgés fogadott. A terembe érve ki is szúrtam a keresett fiút, életem megkeserítőjét, aki a többiek társaságát élvezve társalgott velük. A csengő éles hanggal szelte ketté terveimet. Így a helyett, hogy odamentem volna hozzá, inkább leültem a helyemre. - Legalább ma nem lóg, és számon tudom majd kérni. - Alig bírtam kivárni a tanítás befejeztét, de várakozásom hiába való volt. Esküdni mernék, hogy azonnal körülnéztem, mikor a tanár elengedett minket, de Pánt mégsem láttam sehol. Mintha a nap hátralévő részében is került volna engem. - Magamra haragítottam valamivel? Őt ismerve, azt nem így tudatná. - Valahányszor utolértem volna őt, vagy megállítottak, vagy a fiú tűnt el mindig. Egész nap nem sikerült beszélnem vele, és még a makkom sem vezetett nyomra. De elhatároztam, hogy másnap mindenképpen beszélek vele. Semmi nem vonhatja el a figyelmemet.
A szüleimnél is próbáltam óvatosan információt szerezni a hétvégéről, de úgy tűnt, semmi különös nem történt. - De az kizárt, hogy itthon lettem volna. - Már a fogamat mostam, mikor megrezgett a telefonom egy email miatt. Az osztályfőnök írt, miszerint holnap nem a hagyományos tanulással fogunk foglalkozni. Ezt a nemrégiben felújított medencéknek köszönhetjük, melyet az osztálykirándulás és hétvége alatt fejeztek be. Így holnap az egész évfolyam úszni fog. Azonban az iskola által rendelt egyen fürdőruhák még nem érkeztek meg, így saját magunknak kell róla gondoskodni. Hogy ez senki számára ne jelentsen problémát, a rendes tanításhoz képest, négy órával később kell beérnünk. - Kíváncsi vagyok, vajon Pánhoz is eljutott-e ez az információ. De, ha nem, az nem az én felelősségem. - Előre kinyomtam a holnapi ébresztőmet, miközben bedőltem az ágyba, ahol viszonylag hamar el is nyomott az álom.

Reggel úgy ébredtem fel, hogy hosszú idő után végre rendesen sikerült kialudnom magam. Gyorsan összepakoltam a cuccaimat. Egy sporttáskát benne uzsival, vízzel, törölközővel és egy bikinivel. - Sajnos nincs más fürdőruhám. De az osztálytársnőimet ismerve, biztosan nem leszek ezzel egyedül. - Gyalog vágtam neki a suliba vezető útnak. Odaérve az osztályterem felé vettem az irányt, mert úgy is ott fogunk gyülekezni. Sokan beszélgettek a folyosón kihasználva az órák előtti utolsó perceket. Meglepetten vettem észre Pétert néhány diáktársam társaságában. - A tegnapiakból kiindulva lehet, jobban tenném, ha most beszélnék vele. - Odalépdeltem mögé, és megérintettem a hátát, mire megfordult.