Valóra vált rémálom

43. fejezet - Előkészületek

Másnap meglepően kipihenten ébredtem, néhány másodperccel az ébresztőórám előtt. Arra számítottam, hogy Pán már az ajtóban várni fog rám, lévén, hogy tegnap békén hagyott. De nem így történt. És ez valamilyen furcsa oknál fogva, úgy éreztem, zavar engem. Próbáltam félresöpörni a különös érzetet, úton az iskola felé. Kicsit meg is könnyebbültem, mikor észrevettem őt a tanteremben. Elindultam felé, de kénytelen voltam leülni út közben, mivel az ofő bejött és csendre intett minket. Mihelyt mindenki helyet foglalt, be is csengettek, s osztályfőnökünk nagy lelkesedéssel kezdett bele a bejelentésébe.

- Jó reggelt gyerekek! Fontos híreim vannak, melyekről úgy hiszem, nagyon is kedvetekre lesznek! – Legnagyobb igyekezete ellenére, nem mindenki figyelmét sikerült felkeltenie… egyelőre. Ám következő szavaira már minden osztálytársam felfigyelt. – Az igazgatóság úgy határozott, hogy az iskola grandiózus győzelmét méltó képpen meg kell ünnepelni. Tehát a hét végén, pontosabban pénteken, iskolánk egy bált rendez a diákok számára, győzteseink Wendy, és Péter tiszteletére. – Kis híján leesett az állam. – De addig is rengeteg szervezni való akad. Csituljatok kérlek! A bál sikeréhez, nektek, diákoknak is részt kell vennetek, a szervezésben, amennyiben bálozni szeretnétek. A héten lecsökken a tanórák száma, hogy mindenki kivehesse a részét a munkában. Hoztam egy táblázatot, amit szeretném, ha körbeadnátok és írjátok fel a neveteket, miben vennétek szívesen részt.

Körbe adta a lapokat. - A legtöbben a puncs készítéshez, és italfelelősnek írták fel magukat. De több jelentkező neve szerepelt a dj feladatkör oszlopában is. Én a süteményekhez írtam fel magam, mivel úgy is szeretek sütni, és talán rá tudnám venni anyut is, hogy csatlakozzon hozzám. Mindig vidám program szokott kisülni belőle. – Körbe néztem a teremben, miután tovább adtam a lapot. Az egész terem zsizsegett a témának hála. Mindenki nagyon izgatottá vált. Én azonban előre tartottam tőle, mit fog takarni pontosan ez az esemény. Pán arcáról próbáltam válaszra lelni, ám ő kifürkészhetetlen volt. Mikor a papír körbe ért, és mindenki felírta magát, elmentem érte, hogy én adjam vissza az ofőnek. Fűtött a kíváncsiság, hogy megtudjam, hová írta fel magát Péter. – Szórólap osztás? Úgy látom, valaki szeretné olcsón megúszni. – Felpillantottam Pánra, de ő került a tekintetével. Leraktam a lapot a tanári asztalra. Tanárunk még folytatta a monológját a közelgő bálról, viszont az én figyelmemet jobban lekötötte a gondolat, hogy beszélnem kell a fiúval. Szünetben el is kaptam őt a folyosón.

- Péter várj! – Meg is fordult felém. – Kerülsz engem?

- Miért? Csak nem hiányoltál?

- Ne-- - Azonnal rá vágtam volna a nyilván való hazugságot, de közben meggondoltam magam. – Talán.

- Szóval talán? – Hitetlen mosolyát elégedetten virította rám. – Nekem inkább úgy tűnik, nagyon.

- Ne szállj el magadtól. – Úgy éreztem témát kell váltanom, mielőtt Pán kifilézi a szavaimat és kiforgatja a gondolataimat. – Miért pont szórólap osztogatás?

- Arra vártál, hogy majd sütögetek veled? – Kósza mosolya kiszélesedett, s ez most, mintha még jobban állt volna neki. – Miért vagy így meglepve? Igen, én is megnéztem, hogy mire iratkoztál fel. De nekem nincs időm ilyesmire.

- Nincs időd? Hát nem a tied a világ összes ideje? – Incselkedtem vele. – Vagy, nem gondoltál arra, hogy velem is tölthetnéd az időt, ezzel még többet nyerve magadnak?

Magamat is megleptem vele, hogy talán tényleg reménykedtem ebben.

- Erről ábrándoztál? – Pétert nagyon is szórakoztatták a gondolataim. Fölényben volt és ezt nagyon is élvezte. – Ha ilyen szemekkel nézel rám, akkor a végén még talán teljesítem is.