A nevem Wendy. Most nyílván mind azt gondoljátok, hogy Wendy Darling. De nem. Kiskorom óta minden éjjel ugyan az a rémálom gyötör. Menekülök valaki elől. Az álmom a legváratlanabb módon teljesedett be. Most is menekülök valaki elől. Magától Pán Péte...
- Valamit tudnod kell Pán Péter. - Felálltam, ő pedig kérdőn nézett rám. - Te sem szabadulsz meg tőlem egy könnyen.
Közel hajoltam hozzá, hogy csókkal pecsételhessem meg az ígéretemet. Teljesen elöntöttek az energiái. Annyira boldog voltam, hogy immár teljesen világos lehetett számomra, ő is viszont szeret. Nem cseréltem volna el a közös pillanatainkat a világon semmiért. Úgy éreztem, repülni tudnék. Mosolyogva néztem vissza az engem pásztázó csillogó szemekbe. - De hát Sohaországban vagyok, szóval miért is ne? - Lábaim elemelkedtek a talajtól. Pán viszonzott szerelme annyira feltöltött, hogy tündérporra sem volt szükségem a szárnyaláshoz. Az érzelmeim a magasba emeltek. Forogtam a boldogságtól, felfelé szállva a levegőben. Soha nem éreztem még magamat ennyire szabadnak, boldognak és teljesnek. Visszapillantottam a földön maradt fiúra, aki csodálattal nézte végig az imént történt jelenetet.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
- Woaw.
Tisztán le tudtam olvasni szájáról, a megformált szót. Majd ő is csatlakozott hozzám, elemelkedve a talajtól. Felérve a szintemre, végignézett rajtam.
- Te aztán mindig szolgálsz meglepetéssel.
- Nyugtató, hogy nem csak te tudsz engem meglepni.
- Mióta tudsz te..?
- Repülni? A jó dolgok a magasba emelnek. Neked kéne ezt legjobban tudnod nem igaz?
Csipkelődésemre elmosolyodott, majd reménykedést láttam megcsillanni szemében.
- És én lennék az a jó dolog?
Közelebb lebegtem hozzá. Bátorkodtam megfogni a kezét, hogy összekulcsoljam enyémmel. Majd lesandítottam kézfejeinkre, egy magabiztos mosoly kíséretében.
- Nem egyértelmű?
Elkezdtem magasabbra szállni, miközben kezem továbbra is övét fogta. Péter egyből értette a célzást. Együtt repültük be az egész szigetet. A repülés továbbra is a legvarázslatosabb és legkedvesebb élmények egyike maradt a számomra. De már nem csupán ez volt az egyetlen olyan érzés, ami a fellegekbe emelt, mióta Pán az életem része.
- Már értem, miért szeretsz annyira szállni.
- Igazán? – Elkapta őt a lelkesedés, ahogyan a repülésről kezdett beszélni. - A szél borzolja a hajadat, a világ alattad hever, semmire nincs gondod. Itt vagy egyedül. Szabadon. – Mély lélegzettel szívta be a szabadság szelét. – Csak egy valami változott. – Tekintetét felém fordította, majd rászorított a kezemre. – Már nem vagyok egyedül.
A szívem ujjongva dobogott örömében. Péter szavai csordultig töltöttek boldogsággal. Kedvesen mosolyogtam felé, ha muszáj lett volna, sem tudnám leplezni a derűmet.
- És, ha rajtam áll, nem is maradsz egyedül. – Én is rá fogtam az ő kézfejére. – Jobb így? Hogy osztozol valakivel a szabadságban?
- Nem. – Azonnal rávágta a választ, ami egy pillanatra teljesen ledermesztett engem. – Nem valakivel osztom meg. Hanem veled. – Szavai jelentőségteljesen hatottak át engem, újból elárasztva melegséggel. Péter pár percig még tekintetem fürkészte, majd, mint, aki zavarba jött, vagy nem tudná, hogyan folytassa a szituációt, témát váltott, egy pimasz tekintet és kihívó mosoly kíséretében. – Versenyezzünk?
