Közelebb

Huszonnégy

A P R I L

🥀

Csendben kibújtam a takaró alól és kisurrantam a szobából. Már egy ideje kiszáradtam, de nem szerettem volna ott hagyni a meleg biztonságot nyújtó karokat, melyek úgy ölelnek, mintha élet múlna rajta. El tipegtem a konyháig ahol elővettem két bögrét és beleszórtam két teafüves plikket, öntöttem rá vizet illetve raktam hozzá két-két kiskanál cukrot. Picit meg kavargattam és be tettem a mikróba melegedni. Amíg eltelt a három perc, kerestem egy citromot, de nem találtam. Viszont helyette van itthon citrom ízesítő lé, gondolom ez is meg teszi. A mikró kattant egyet és kivettem a teákat, majd leraktam őket az asztalra és öntöttem hozzá egy pici citrom levet.

Hirtelen be villant egy kép, vagyis egy emlék amint ugyanezt a dolgot csinálom egy sötétebb helyen. Egy öreg nénit láttam, amint épp próbált le ülni egy karos székre, majd elé tettem a teát és ő boldogan nézett vissza rám. Biztos a nagymamám az. Anya mesélte, hogy gond volt a lábával es ezért én kellett elmennem oda a faluba ügyelni reá. Néha amikor álmodom, gyönyörű tájat látok és egy sötét alakot. A baleset óta anya azt mondogatta, hogy már jol vagyok, egészséges. De én nem érzem anak magam... A szüleim akik oly sok időt töltöttek nevelésemmel, és itt ott van pár emlékem, az öcsém, Raven... Nem is emlékszem mióta vagyunk barátnők! Miken mentünk át együtt. Noah a védelmező bátyó, akit elvileg én hoztam haza... Nathan, az elveszett kapcsolatunk... Különösen rá emlékszem a legjobban. Remélem egyszer kitisztul a memóriám és vége lesz ennek a dzsungelnek a fejemben!

Egy kéz ragadta meg vállam és megszorította gyengéden. Tompa hangok csapták meg fülem a fejemben pedig vosszhangzott minden egyes kiejtett szó. Összeszörítottam a szemeim és meg kapaszkodtam a legközelebbi tárgyba nehogy össze essek. Pislogtam párat, mély levegőt szívtam, majd hosszan ki engedtem, és újra, meg újra, meg újra, míg meg nem hallottam;

- Nyugodj meg, itt vagyok veled!

Koncentrálni próbáltam, összpontosítani a hangra, és kétség kívűl vettem tudomásul, hogy ő van velem. Mielőtt cselekedtem volna karjai közé zárt és gyengéden ölelt melegséget sugározva. Szíve szaporán kopogtatott mellkasának belsejében; vajon miattam? Meg simogatta lágyan a hajam és nem engedett el. Még szívtam egy nagy adag levegőt és úgy éreztem vége van. Fel emeltem karjaim és amennyi erő szorult belém olyan erősen magamhoz szorítottam a fiút. Teste meg feszült, nyilván nem számított erre.

- Minden rendben van, drágám? - kérdezte lágyan, még mindig simogatva a hajam.

- Hát itt meg mi a frász karika folyik? - szólalt meg Noah a konyha ajtóban állva mind két kezében bevásárló szatyrokat tartva.

Basszus.

El léptem Nathan mellől és utat engedtem Noahnak. Ahogy elment előttem csúnyán nézett rám. Lepakolta a zacskókat majd egy szó nélkül kiment a konyhából. Hú, hát, nem tudom mit fogok mondani anyának. Már látom a tekintetét, az aggódást a szemeiben.

- Jobban vagy? - kérdezte Nathan.

- Aham, igen. Néha elő fordul ilyesmi. Elveszek a gondolatok között. - vontam meg a vállam. Noah után néztem, majd vissza Nathanre. Szerencsémre fel öltözözött. Szép lett volna, ha mondjuk póló nélkül jön ki utánam, vagy egyéb ruhák hiányában.

- Azt hiszem mennem kéne. A szüleid nem épp a legszivesebben látnak itt. - sóhajtott fel. A tekintetét el nézve zavarban érezhette magát, megértem, én is így éreznék.

- Elmegyek hozzád! - mondtam hirtelen.

- Mi? Nem! Hozzám haza? - kérdezett vissza.

Bólintottam.