Közelebb

tizedik fejezet

A P R I L
🥀

- Szerintem nem jó ötlet. Apám nem sokára hazajöhet és ha anya elmondja itt van Noah, biztos látni akarja mit csinálunk idefent hárman. Tegyük el azt az üveg bort későbbre, Raven úgyis itt alszol. Egyenlőre együnk és nézzünk meg egy para filmet. - mondtam és kinyújtottam a kezem Raven felé, hogy adja ide a borosüveget. A lány szomorúan néz rám majd segítség kérően Noah felé néz.

- Igaza van. - vonta meg a vállát igazad adva nekem.

Elmosolyodtam. Raven utoljára a borosüvegre nézett, adott rá egy puszit és átadta nekem. Én betoltam az ágy alá, ügyelve arra, nehogy összetörjem. Bár a puha bézs színű padlószőnyeg ezt mindenképp megakadályozta volna.

- Nos, akkor, milyen filmet nézünk? - kérdeztem Ravent és Noah-t.

- Pihenő a pokolban. - mondta Noah.

- Nagyon durva? - kérdezte Raven fintorogva. - Nem félek a horror filmektől, csak nem szeretem az olyan jeleneteket ahol embereket csonkítanak meg vagy ilyesmi.

- Ebben van pár olyan. De max nem nézel oda. - mondta lazán Noah.

Megkerestük neten a filmet aztán azon gondolkoztunk, hogyan üljünk, hogy ne legyen kellemetlen és mindenki lássa a laptopot ami az íróasztalon van, az ágyammal szemben. Végül úgy láttuk a legjobbnak, ha Noah az ágy végébe ül, én és Raven meg egymás mellett. Film közben megettük majdnem az összes pizzát. Még lett volna egy 20 perc a filmből amikor hallottam, hogy apám hazajött. Persze ez nem a világvégét jelenti, de ha most bejön elég sokkos állapotban fog látni két tini lányt. Szegény lánynak a barátját elrabolták és ő nem tud elmenni sehogy sem egy kis megállótól, mert követi egy csávó aki ki akarja nyírni őt is.

Noah telefonja csörögni kezdett, de nem vette fel. Ehelyett elkezdett írogatni valakivel. Pár perc múlva feláll és ránk néz.

- Sajnos nekem mennem kell. De jó volt veletek filmezni. - mosolygott ránk zavartan. Felálltam és felvettem a papucsom, hogy ki kísérjem.

- Várjatok én is megyek! Nehogy megtaláljon az a csúnya szakállas ember! - mászott ki gyorsan Raven is az ágyból.

- Azt mondtad nem félsz. - nevetett fel Noah.

- Jó na, én is úgy tudtam. - válaszolt idétlenül Raven és magára vette az egyik felsőmet.

Kimentünk a nappaliba. Noah megállt és szégyenlősen rám nézett.

- Elköszönhetek az öcsédtöl? - kérdezte. Kicsit meglepődtem, de mosolyogva válaszoltam.

- Persze. Gyere, ilyenkor anyuékat szokta idegesíteni. - elindultam a konyha felé. Anya és apa az asztalnál ültek beszélgettek, Luca a konyhapulton tologatta az egyik kis autóját. - Luca, gyere kicsit. - hívtam ki. Amint meglátta Noah-t a hátam mögött kiszaladt hozzánk a nappaliba. - Szia apa. - köszöntem, hogy azért ne tűnjek pofátlannak.

Noah és Luca megölelgették egymást majd Luca visszaszaladt a konyhába. Nagyon megkedvelték egymást, és őszintén, mintha lenne egy kis hasonlóság közöttük. De biztos csak a véletlen. Hirtelen apa kijött a konyhából és megállt az ajtóban. Annyira nagyon hasonlítottak egymásra, hogy kicsit beleszédültem a felismerésbe. Nem ez nem lehet...

Nekem Andrew csak mostoha apám, aki 8 éve velünk él. Emlékszem régebben kihallgattam egy pár beszélgetést titokban, és beszéltek anyával valami olyanról, hogy apámnak van egy fia, akivel nem tartják a kapcsolatot mióta elment. De nem gondoltam volna, hogy a fia idősebb nálam!