Közelebb

hetedik fejezet

N A T H A N

🌹

Amikor eljöttem ebbe a buliba legmélyebb gondolataimban sem gondoltam volna, hogy April Foster ilyen közel fog kerülni hozzám. Rettentően élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá. Józan ésszel biztosan nem csinált volna semmi ilyesmit, még csak hozzám sem szólt volna. De most itt van a karjaimban, alkohollal tele, és semmit nem teszek ellene. Akármennyire is nem akarom ezt az egészet, nem tudok ellene tenni. Imádom ahogy mellettem van, ahogy rám néz, ahogy beszél, ahogy megérint ajkaival, ahogy mohón megszorítja a karom. De ő ezt nem tudhatja. Mert ha bevallom neki az érzelmeim az nem csak neki nem lenne jó, de nekem sem. Mert ő nem nekem való. Én nem vagyok neki való. És akármennyire is szeretném folytatni ezt az egészet le kell állnom. Mindkettőnk érdekében.

Lassan elhúzódtam tőle, April pedig összezavarodva nézett rám gyönyörű szemeivel. Pislogtam párat, rápillantva ajkaira, majd szemeire, és csak egyre tudtam gondolni; meg akarom csókolni újra és újra míg csak tudom. April megsimogatta az arcom és rám mosolygott. Felállt ölemből és kezem megragadva nevetve felhúzott. Kissé megimbolygott az alkoholtól. Gyorsan felkapta a piás üveget amivel kijött hozzám, belekortyolt és felém tartotta. Én is meghúztam és mivel kiürült elhajítottam a kertbe. Majd holnap Gary összeszedi. April újra megragadta a kezem.

- Gyere, menjünk táncolni! - mondta és behúzott a nappaliba.

Nem tudom mennyi ideig lehettünk kint, de eléggé elfogytak az emberek. Voltunk vagy 10-en összesen. Már a zene is halkan szólt, háttérzaj ként.

- Hát itt mi lett? - nézett körül April szomorúan.

- Vége a bulinak. - válaszolt egy ismeretlen lány.

- De miért? - kérdezte April.

- Nem tudom, kérdezd meg ezt a barmot mögöttem! - mutatott a lány Gary-re.

April odament a fiúhoz, aki egy fekete szemeteszsákot tartott kezében beledobálva a műanyag poharakat és egyéb szemetet.

- Gary drágám, - kezdte April és átölelte Garyt. Na ezt sem tette volna meg józanon. -, mi lett itt? Kimegyek 10 percre és vége a bulinak?

- Te részeg vagy April, épp eleget buliztál Noah-val a konyhában és a teraszon azzal a paraszttal. Inkább menj haza te is. - tolta el magától Gary, April-t.

- Micsoda? Ki a faszom az a Noah?! - kérdeztem April felé nézve mérgesen.

- Nyugi csak haverom. Nem kell féltékeny legyél, piáltunk egy jót, aztán csak smároltam veled. Ennyi. - mondta April tök nyugodtan a szemembe nézve.

Erre nem számítottam, hogy ilyen rosszul fog esni amikor azt mondja nekem egy lány, hogy " csak smároltam veled, ennyi." Azt hittem hogy a mi esetünkben én leszek az aki kimondja, hogy "ennyi." Kissé idegesen bólintottam megértést jelezve és elmentem April mellett.

- Most mi van?! Valami rosszat mondtam? - kiáltott utánam, viszont én már a bejárati ajtó előtt álltam.

Se szó, se egy tekintet, ott hagytam az egész szart és megkerestem a kocsimat. Észrevettem, hogy valaki utánam jött. Visszafordultam és April-t láttam amint felém siet.

- Mit csinálsz? Ugye nem akarsz csak úgy lelépni? - kérdezte remegő hangon. Tekintete józanabbnak látszott.

Akkor erre már biztosan emlékezni fog. Közel mentem hozzá és arcát megfogva megcsókoltam. Habozás nélkül visszacsókolt, de mielőtt belemerültünk volna megszakítottam. Ez volt a búcsú csókom. Békén kell hagynom ezt a lányt, ha velem marad tönkre fogom tenni. Szemébe néztem és észrevette, hogy valami nincs rendben. Megfordultam és faképnél hagytam. Nem lett volna helyes dolog autóba ülni ebben az állapotban, de nem éreztem magam részegnek. Józanabb voltam, mint valaha.

🌹

A P R I L

-even when we hurt each i still want you

🌹

- Örülök, hogy józan vagy. - mondta a telefonba a barátnőm, Raven.

- Aha. - morogtam fogaim közül.

- Mi a baj? - kérdezte aggódóan.

- Élni sincs kedvem, nem hogy ez az este után valaha szembenézni Nathan-el. Csak ott hagyott. Megcsókolt és ott hagyott. Ezt nem hiszem el, hogy lehettem ilyen hülye, hogy egy percig is el hittem talán jelentek valamit a számára? És te? Jól szórakoztál Cole-val amíg én elkúrtam az életem? - kérdeztem szarkasztikusan.

- Hé, én megértem, hogy rosszul érzed magad, de nehogy már rám kend. Mert nem az én hibámból smároltatok. Az a te saját döntésed volt, kisanyám! - szidott le Raven másodpercek alatt.

- Jó szerintem jobb ha máskor folytassuk ezt a beszélgetést. Nem is, tudod mi lenne jobb? Ha egyáltalán nem beszélnénk erről soha az életbe. - jelentettem ki és befejeztem a hívást. Most semmi másra nincs szükségem, csakis egy jó meleg fürdőre ami majd kitisztítja a fejem.

- Nem hiszem el, hogy én mekkora egy idióta vagyok! - kiabáltam hangosan, a párnákat csapkodva. Felkeltem az ágyból és a szekrényben kerestem tiszta ruhát amit felvegyek fürdés után. Becsuktam a szekrény ajtót és erősen beleütöttem.

- Baszki! - ráztam meg a kezem nyöszörögve. Ez hiba volt. Mint az egész életem.

Hirtelen anya belépett a szobámba. Mögötte bujkált az öcsikém is.

- Jól vagy? Valami zajt hallottunk és azt hittük bajod esett. - mért végig engem és a szobámat is az anyám. Észrevette, hogy a párnák el vannak dobálva az ágyon és idegesen fogom az öklöm.

- Jól vagyok, csak most hagyjatok békén. - kértem és a ruháimmal együtt bementem a fürdőszobába. Bezártam az ajtót, levetkőztem és bemásztam a kádba. Megengedtem a meleg vizet és vártam, hogy lepjen el teljesen.

🌹

Hétfőn úgy döntöttem új ember ként lépek be az iskolába. Én és Nathan együtt sem voltunk, mégis úgy érzem magam, mint akit dobtak. De ezt másoknak nem kell látni, elég ha én érzem. Reggel korábban keltem és begöndörítettem a hajam és felét felkötöttem. A szememet kihúztam fekete szemceruzával és tettem fel szempillaspirált is. A számra sötét lila matt rúzst festettem. Tetszett amit a tükörképen láthattam. Felvettem a fekete farmeromat és a fekete feszülős blúzomat. Rávettem egy szürke kardigánt és kész is voltam. Reggeli után beültem a fekete BMW-be, és elindultam a suliba. Majd én megmutatom neki kivel kezdett ki.

shy martin
just a little longer