Közelebb

tizenkettedik fejezet

A P R I L

🌹

Amikor hazaértünk leparkoltam a házunk elé és kiszálltunk. Megálltunk a kocsi mellett és Nathan mellé léptem. Fel kell készítenem anyára, akkor is ha egy barátként mutatom be. Eléggé izgulok. Mit mondok anyának, mi októl kifolyólag akar velem jönni egy fiú akit még sose látott és nem is hallott felőle? Felnéztem Nathan-ra. Kíváncsian méregette a házunkat, majd ő is rám nézett. Ó anyu, ő a fiú akibe belezúgtam és velem szeretne jönni vidékre, ugye szabad? Röhejes vagyok. Összepréseltem ajkaim majd pár másodperc múlva megszólaltam.

- Nem kell félj anyától, nem ismerek nála kedvesebb személyt, de nem szabad elárulnod kettönkről semmit. Érted? - néztem szemeibe.

- Kettőnkről? - húzta féloldalas mosolyra a száját.

- Ó, tudod, hogy értettem! - ráztam meg a fejem. Nathan felnevetett.

- Megértettem. - mondta komolyra váltva.

- Okés, akkor menjünk. - fújtam egy nagyot, majd elindultunk a bejárathoz.

Az ajtó nyitva volt ezért nem kellett időt töltenem a kulcsaim keresésével. Benyitottam és Luca egyből előbújt valahonnan az ajtó hangjára. Mióta Noah itt volt, azóta egyfeszt ezt csinálja. Meglepődötten nézett a mögém álló fiú felé. Összevonta az arcát egy grimaszba, majd elszaladt. Oké ez fura volt.

Beljebb mentünk és letettem a táskám a fal mellé. Mingyárt meg kell pakolnom. Anya után kezdtem el nézelődni. Luca a kert felé szaladt, ezért gondoltam anya is ott lehet. Megfordultam és Nathan-ra néztem.

- Ülj le, pillanat és jövök. - mosolyogtam rá a kanapé felé intve. - iszol valamit?

- Nem köszi. - mondta és leült. Kényelembe helyezte magát és körülnézett.

Megakadt a szeme a könyvön, amit a minap felejtettem a dohányzó asztalon. Kézbe vette és fel lapozta. Általában nem szeretem, ha a dolgaimhoz nyúlnak, de most erre nem volt időm, hogy rászóljak. Kimentem a kert felé nyíló üveg ajtón és megláttam anyut a virágok között. Általában akkor kertészkedik amikor unatkozik, vagy ideges.

- Anya? - szólítottam meg. A háta mögött álltam. Hátra fordította a fejét és válla fölött pillantott rám.

- Szia kicsim, megjöttél? - kérdezte és felállt. Kezeit föld borította, jobb kezébe egy kis kézi ásót tartott. Jó ötlet most beszélni neki Nathan-ről?

- Öhm igen! - mosolyogtam rá. - Szeretnék kérni valamit.

- Mondd csak. Hallgatlak. - bal kezével megsimította az arcomat, mire egyből elhúzódtam.

- Anya! - kiáltottam fel. - Ne kenj össze légy szíves! - törölgettem meg az arcom a felsőm ujjával. - Na szóval. Első dolog. El kell intézned a hiányzásokat majd az iskolában. A másik pedig, vinnék magammal egy barátot. Valameddig marad, hogy ne legyek egyedül ott a semmi közepén, be segít ő is ha szükségem lenne valakire.

- Rendben. Nincs beleszólásom. De azért két naponta egyszer hívj fel, hogy mi a helyzet. Menj pakolj össze pár ruhát és menjetek el vásárolni valamit. Mondjuk valami gyümölcsöt amit egy 70 éves asszony meg tud enni. - mosolygott rám anya és össze fonta a karjait. - Na de ki is ez a barátod?