Közelebb

tizenharmadik fejezet

A P R I L

🌹

Ahogy Nathan vissza szállt a kocsiba hátra dobta a táskáját, majd előre fordult és bekötötte a biztonsági övet. Nem nézett rám, de láttam rajta, hogy valami zavarja. Az állkapcsa megfeszült és beletúrt a hajába, utána ölébe ejtette kezeit és a combját kezdte el kopogtatni az ujjaival. Nem tudtam mit tegyek. Kérdezzek rá mi a baja, vagy hagyjam? Ha annyira akarna róla beszélni elmondaná. De ő nem az a fajta aki csak úgy el kezd beszélni magáról. Na mindegy. Inkább indulnom kéne már. Felé fordultam amennyire tudtam és a kezemet a mozgó ujjaira helyeztem.

-Indulhatnánk, ha lehet? - kérdezte Nathan halkan. Nem nézett rám. Elhúzta a kezét és tekintetét az ablak felé fordította. Elvettem én is a kezemet combjáról, majd a kormányra helyeztem. Elindítottam az autót, majd szétnézve elindultam.

Egy jó két órás út elé nézek, egy morcos Nathan-el mellettem, akinek csak ő tudja mi a baja van. Meg kellene állnom az üzletbe, de megállok majd valamilyen útba eső városba vagy faluba venni ezt-azt. Nem is értem, hogy miért én kell elmenjek felügyelni a nagyit amikor Isabelle ott van két falura tőle. Isabelle egyébként anya nővére, de mindig ették egymást, míg fel nem nőttek és szét nem váltak. Neki van egy kislánya és egy szép medencés házban laknak. Anya szerint csak annyi szerencséje volt az életben, hogy egy pénzes csávót szerzett magának. Ritkán látogassuk meg őket, viszont ők is. Most, hogy nagyi rosszul érzi magát igazán odébb tehetnék az egojukat anyával ketten és itt ülhetnének ők is. De ha könnyebb engem küldeni, legyen.

🌹

Bekapcsoltam az indexet bal oldalra és letértem a benzin kútra. Nem is az üzemanyaggal volt itt a baj, hanem velem. Alig voltunk úton egy fél órája, de már kellett vécéznem. Behúztam egy szabad helyre, majd kikapcsoltam az övem. Kiszálltam a kocsiból és bementem az üzletbe. Megkérdeztem merre találom a mosdót majd megköszönve indultam elvégezni a dolgom. Kifele jövet megálltam a tükör előtt és megigazítottam a hajam egy kicsit. De nem fordítottam felé nagy figyelmet. Megmostam a kezem, megszárítottam és az üzletbe mentem. Vettem egy flakon üdítőt, hogy legyen okom megállni a következő benzin kútnál is. Vettem magamnak egy csokit is. Amikor a kasszához értem meggondoltam magam és visszamentem még egy csokiért. Amiután kifizettem mosolyogva elköszöntem a kicsit túl kedves fiatal sráctól aki a kassza mögött állt és kimentem a kocsihoz.

Nathan is kiszállt, és a kocsinak dőlve cigizett. Sóhajtottam egyet amikor a kocsihoz értem. Beraktam az üdítőt a hátsó ülések elé és a csokival a kezembe Nathan mellé sétáltam. Mellette nekidőltem én is a kocsinak és kibontottam a csokimat. Egész úton egy szót sem szólt. Még véletlenül sem. Nem tudom mi történt otthon nála, de azóta teljesen kedvetlen. Elszívta a cigit és a csikkel elsétált a szemetesig majd beledobta. Visszajött és megállt előttem, zsebre vágta kezeit és úgy nézett rám. Tekintete unott volt, kedvtelen. Mintha nem is akarna itt lenni. Pedig ő ajánlkozott fel, hogy velem tart. Ez van. Bekaptam az utolsó falat csokit és elgondolkoztam azon, hogy neki adjam-e a másikat vagy nem? Végül is neki vettem. Kivettem a zsebemből és felé nyújtottam a kedvenc mazsolás csokimat. Csodálkozva nézett rám.

-Elveszed vagy megegyem azt is? - kérdeztem miközben lassan elkezdtem visszaengedni a kezem magam felé.

Gyorsan reagált. Hirtelen kikapta a csokit a kezemből, majd kibontotta és két-három falatból be is kapta az egészet. Halványan elmosolyodtam, majd megfordultam és megkerülve a kocsi elejét beszálltam a helyemre. Nathan is beszállt. Beindítottam az autót, de mielőtt elindulhattam volna Nathanre néztem. Csendben ült és figyelt engem.

-Mondd el, mi a baj? Egész úton nem szóltál egy szót sem. - néztem rá szomorúan.

-Kösz a csokit. - bökte ki. Elhúztam a szám. Van kinek beszéljek... Visszafordultam előre és a kulcsra tettem a kezem. Mielőtt elindultam bekapcsoltam a zenét. A rádióba pont a ghost town-hell című szám ment. Mosolyra húztam a szám. Imádtam ezt a zenét. Feltekertem a hangerőt és elkezdtem énekelni a szöveget beleélve magam.

-„Raised to be innocent
But this world is unforgiving, yeah
Fucking inconsiderate
Fighting to find myself in it, in it
Well, if this is coming to an end
Will you remember my story?
Yeah, sold my soul to the moon
So that I could live forever and ever" - énekeltem Nathan-nek teljes hangerőmmel. Mire befejeztem ő vigyorogva nézett engem kezével az arcát támasztva. - Ugye hogy nem nehéz mosolyogni? Boldognak lenni? Miért hagyod, hogy a gondjaid fel emésszenek belülről? Miért nem beszélsz soha magadról?

-Nem akarsz, te tudni rólam semmit, hidd el. - nevetett fel.

-És ha mégis? - vontam fel a szemöldököm.

-Akkor szívás. - megvonta a vállát. Szemembe nézett. A zene váltott, summer days következett. Nathan hirtelen felém hajolt és megragadta az arcomat. Homlokát az enyémnek döntötte és lehunyta a szemeit. A kezemet az övére tettem. Olyan közel került hozzám újból. Ez idő alatt míg együtt leszünk ki kell derítenem mi van vele. Egyszer távolságtartóan viselkedik velem, máskor pedig úgy viselkedik mint egy szeretethiányos kisfiú. Nem bírom nyomon követni a hangulatingadozásait főleg így, hogy alig beszél magáról. De én meg fogom fejteni őt. Bármi is legyen az ára.

The weeknd ft. Arianda Grande
Love me harder