Közelebb

Huszonhét

N A T H A N

🥀

Beléptem a házba és egy sóhaj kíséretében ledobtam a kabátom a fogasra. Nem tudtam vissza fogni mosolyomat amikor vissza emlékeztem az este eseményeire. April puha ujjai enyémekkel össze gabalyodva, a mosolya amikor egy hülye viccet jegyeztem meg valami ostobaságról. Mindent meg tennék, hogy minden nap láthassam azt a mosolyt. Minden nap meg akarom ölelni őt és mellettem érezni jelenlétét. Alíg hiszem el, hogy a barátnőmnek hívhatom. Annyira boldognak érzem magam hosszú idő óta és ez eléggé rémisztő, mert amikor én boldog vagyok az nem tart olyan sokáig, ugyanis valami mindig félre sikerül és az irányítás kicsúszik a kezemből újra és újra.

A házban csend volt ami eléggé szokatlan ebben az órában. Szétnéztem, és csak a drága alkoholista apámat találtam horkolva a közös szobájukban anyámmal, aki nincs itthon. Nem is tudom mikor mentek így szét a dolgok köztük. Talán amikor három éve apám megcsalta anyámat, de annyira szerették egymást, hogy nem akartak elvállni és külön élni-elmondásuk szerint. Az igazság csak az, hogy nem volt pénzük a válásra, és amit kerestek is elköltötték alkoholra. Gyűlölöm őket tiszta szívemből amiért Josie így kellett felnőjön mellettük. Minden este a veszekedést hallottuk éveken keresztül, apám egyszer meg is ütötte anyát, de még mindig itt vagyunk. Mindannyian.

Lenéző tekintettel néztem ki a fejemből apám felé aki rá se szart, hogy mi folyt körülötte. Engem is tönkretett és nagyon mocskos helyekre keveredtem a pénz hiány miatt. Nagyon sajnálom és bánom minden döntésem amit elkövettem. De már nem fogok rá se gondolni azokra a dolgokra. Soha többet nem akarok a drogokkal foglalkozni. Ha bele gondolok, hogy azt az isten verte autót miből vettem! És abból tartottam fent. Keresnem kell egy munka helyet minél hamarabb. Biztos felvesznek délutáni műszakra.

Bementem a konyhába és leültem az egyik székre az asztalnál. Maradt még egy zöld alma amit pár napja vettem, ki haraptam belőle egy darabot és elő vettem a telefonomat. Lazán átnéztem az instagramot és figyelmes lettem arra, hogy Josie új történetet osztott meg. Tényleg, hol a fenében van ez a lány? Azonnal meg is nyitottam. A fotón közepén egy magas üveg pohár állt, benne remélem forró csoki és nem káve volt, a tetejét tejszínhab díszítette. Megszórták kakaóval is. De jó, biztos finom. Öt perce tette fel? Megnyitottam a chatet.

Nathan üzenete :
Igen Josie, persze menj
csak nyugodtan a városba
, de érj haza mire sötét lesz! :)
Vigyázz magadra! :)))

Úgy írtam neki, mintha válaszoltam volna arra a kérdésére, hogy elmehet e valahova. Mert nem kérdezte meg. A szüleinktől rég nem kérdez ilyesmit mert nem érdekli őket, ezért én lettem a felelős érte.

Josephine üzenete
Ne hari nem sokara megyek

Még küldött egy angyalkás matricát és ennyi. Megforgattam a szemem. Jobban teszi, ha nem valami fiúval lóg kint mert akkor nagy bajok lesznek. Senki nem érhet hozzá, még túl fiatal és túl buta. Törött kis lelkét könnyen lehet befolyásolni és észre sem veszi.

Az Újabb üzenet láttán mosoly szökött arcomra és szívem megdobbant.

April üzenete:
Csak rád gondolok
Alíg várom, hogy újra
melletted legyek

Nathan üzenete:
Nekem is hiányzol
Holnap találkozunk

Kidobtam az almacsutkát a szemetesbe, ittam egy fél pohár vizet és elvonultam a szobámba. Kerestem a szekrényben egy tiszta pólót és boxert. A francba be kell tennem egy túr mosást, itt már alíg vannak használható ruha darabok. Eléggé elhanyagoltam mostanában a házi munkát, sajnos az is rám maradt. Most én vagyok a soros. Hogy könnyebb legyen mind kettőnknek a húgommal tervet készítettünk a takarítással kapcsolatban. Ezen a héten az és túrám van.