Közelebb

Huszonöt

A P R I L

🥀

Reggel  korán keltem, még ébresztő előtt pár perccel. Nagyon furcsa álmom volt, Noah és Nathan nagyon jó barátok lettek és mindenhova így hármasban jártunk el, de végül kiszorítottak és elfelejtettek engem és sötét lett. Egyedül hagytak mindketten, azután felébredtem. Még pár percig feküdtem, ennyit meg érdemeltem. Azon gondolkoztam mit kell ma csinálnom. Suli, közben meg kellene beszélnem Raven-nel, hogy menjünk vásárolni ajándékokat, hisz pár nap múlva karácsony, vele együtt meg jön a téli szünet. Meg a szilveszter. Ahj zsúfolt időszak lesz. Mindig is utáltam a decembert. Vagyis nem mindig, míg gyerek voltam szerettem ajándékot kapni, annyit zabálni amennyi belém fér, s a többi... De mióta kezdtem felnöni persze minden változott. Ez van.

Lemásztam az ágyról, közben az órára pillantottam, 7:08. Ki nyitottam a szekrényt és alaposan körül néztem benne. Rendet kéne rakjak itt is. Kivettem a vörös kapucnis felsőmet, meg az egyik fekete farmert, amelyik nem olyan régi, kopott színű. Kivettem még egy pólót is meg egy zoknit is a fiókból ami a ruhák alatt volt. Gyorsan le vedlettem magamról a pizsamát, és felvettem a tiszta ruhákat. Tettem fel deot is, és persze egy adag parfümöt a kedvencemből. Felvettem a papucsom és kimentem a fürdőbe, szerencsére üres. Megmostam az arcom, a fogam, majd megfésülködtem. Felkötöttem a hajam és a copfomat befontam. Tükörben bámészkodtam pár pillanatot. Smink? Nem, köszi. - gondoltam.

 Visszamentem a szobámba, a telefont a far zsebembe nyomtam, felkaptam a táskám, át néztem meg van e minden mára, majd kimentem a nappaliba és ledobtam a kanapéra a táskát. Nagy hangzavar jött a konyha felől. Apa, anya és az öcsém. Anya a pulton készítette az uzsonnát öcsémnek, apa kávézott az öcsém meg a táskájába leltározott. Konkrétan ki volt borítva minden belőle az asztalra. És hol van Noah? Ritkán hagyta ki a reggeleket.

- Jajj Luca, mondtam tegnap, hogy keresd meg! Gyorsan pakolj vissza a táskádba, máris indulunk! - szólt anya mérgesen öcsémnek. A kis ember végre hajtotta az utasítást.

Be surrantam én is a konyhába, lenyúltam egy almát az asztalról, gyorsan megmostam és bele is haraptam.

- Jó reggelt April. - szólt apa figyelmesen, mivel a másik két családtagom rám se hederített.

- Jó reggelt! - félig tele szájjal motyogtam. - Noah nincs itt? - kérdeztem miután lenyeltem az almát,majd újra bele haraptam. Apa szóra nyitotta száját, majd hirtelen ajtó csapódást hallunk.

- Szép jó reggelt kívánok! - köszöntött bennünket Noah, miközben végig nézett rajtunk, felmérte ki van jelen. Szeme rajtam maradt, én csak intettem neki csendben. Fel volt öltözve, még kabát is volt rajta. Ki tudja honnan jött.

- Nézd, az emlegetett szamár! - nevetett fel apa majd felállt és kezet fogtak.

- Szia Noah. - üdvözölte öcsém is, vele is kezet fogott.

- Gyere Luca, indulunk! - sürgette anyu, ahogy megfordult. Bele rakta az uzsit a táskájába. Luca szépen vissza pakolt a háti táskájába, de nem derült ki mit is kerestek. Mindegy. Kimentek a nappaliba, fel vették a kabátot és a cipőt, majd elmentek a napközibe.

- April, te kész vagy? - nézett rám Noah és levágta magát az egyik székre. Nyugisan kivettem a telefonom, megnéztem az időt. 7:41. Ideje indulni.

El dobtam az alma maradékát, majd kisétaltam a nappaliba. Felhúztam a téli cipőmet, nem tudom milyen idő lehet kint. Feltekertem nyakam köré a szürke sálam, és felvettem a fekete kabátom. És persze a sapka! Nem maradhat le, aztán fáj a fejem a széltől. Felkaptam a táskám majd vártam, hogy Noah jöjjön ki a konyhából.