Közelebb

második fejezet

A P R I L

🌹

Másnap délutánra le kellett mondanom minden programom az iskola miatt. Vagyis inkább a szemét gyűjtés miatt, amit az iskola területén kell elvégeznem. Hét hosszú és nehéz óra után elbúcsúztam Raventől a mai napra, bevonultam a takarító szertárba, hogy összeszedjem a szükséges kellékeket. Felvettem egy pár gumi kesztyűt és kerestem egy szemetes zsákot. Kimentem a hátsó udvarra és elkezdtem felszedni külön féle papír csomókat, cigi csikkeket, kiürült vizes palackokat és hasonlókat. Egy kis idő elteltével a karórámra pillantottam.

Nathan már fél órája itt kellett volna legyen! Ez nem ér, hogy én csinálom az egészet, akkor sem ha megérdemlem. Ő volt a szemét, én csak még több szemetet szórtam rá.

A már megtelt szemetes zsákot bedobtam egy nagy hulladéktárolóba és levettem a gumi kesztyűket. Összefogtam őket a bal kezembe és beléptem az iskola épületébe. A kávé automatához megyek és veszek magamnak egy Kapucsínót. A hátsó kijárat előtti lépcsőre letelepedtem és megittam a kávém. Közben újra az órámra néztem. Hol a francban van Nathan?! Most ha cigiztem volna, biztos rágyújtottam volna.

A vaspálcákból készült kerítésen át kinéztem az utcára és megláttam Nathant. Az iskola felé jött. Nem működik jól a füle, vagy nem fogta fel, hogy órák után kell itt lennie? Viszont ő az iskolán kívülről jelenik meg majdnem egy óra késéssel. Szinte befejeztem mindent helyette is. Kinyílt mögöttem az ajtó, majd Nathan leült mellém. Nem néztem rá, nem is adtam neki figyelmet egy csöppet sem. Nem elég, hogy fáradt vagyok még helyette is megcsináltam a munkát és most a jelenlétével csak mégjobban felidegesít.

Felálltam és a kiürült műanyag poharam a szelektív gyűjtőbe raktam és visszavettem a gumi kesztyűim. Láttam még egy kevéske szemetet a kivetítő épület mellett, még összeszedem azután lelépek.

- Ma este 9 órakor kellesz. - jelentette ki Nathan amikor előtte elmentem.

- Ma este 9 órakor kellesz. - fordultam meg és utánoztam amit mondott vékony hangon.

- Komolyan beszélek, April! - mérges tekintetét rám szegezte, mintha ettől meg kellett volna ijednem.

- Nem hat meg amit mondasz. Egy órája itt kellett volna lenned! Basszus, a te részed is összeszedtem! - csattantam fel idegesen. Nathan csendben emészti a hallottakat, majd felállt és elsétált az ellenkező irányba.

Ah, annyira gyűlölöm ebben a pillanatban!
Pár perc múlva visszatért. Rajta is gumi kesztyű volt és nekifogott összeszedni amit én nem szedtem össze.

- Szóval, ma este fél 9-kor előtted lesz egy fekete BMW és te erre a címre kell elvidd. Ott leszek én és téged várlak. Utána a többit megbeszéljük.

A kezembe nyom egy cetlit a címmel rajta. A szemébe nézek.

- Félnem kéne ettől az egésztől?

- Ha félsz akkor csak rosszabb lesz. Képzeld el azt mintha csak tennél egy kört az új kocsiddal. Helyezd magad kényelembe és szokd meg a helyzetet. - vonta meg a vállát.

- Nem értek semmit. Az én kocsim lesz mostantól? - kérdeztem meglepve. - Azt nem fogadhatom el. Ha elfogadom egy életen át adós leszek neked!

- Nyugi, csak ideiglenes. Amíg nekem dolgozol. - legyintett nevetve.

- Neked dolgozom? Arról volt szó, hogy segítek neked. - emlékeztettem. Most már tényleg semmit nem értek. -Egyébként a családomnak mit mondok? Hova mentem egy fekete BMW-vel ami nem is az enyém?

- Azt a részét oldd meg. Este találkozunk! - mosolygott rám szemtelenül. Sarkon fordult és eltűnt az iskola folyosóin.

Lesokkolva néztem utána és próbáltam feldolgozni amiket mondott. Hihetetlen, mibe keveredtem bele.

🌹

A bejárat előtti lépcsőn ültem, idegesen forgattam a kulcsokat ujjaim között, és vártam. Hogy mire pontosan én sem tudom, csak vártam. Talán valami üzenetre, hogy indulnom kellene vagy ne induljak. Nem tudom. Úgy érzem szétszed az ideg belülről, mégis felállok és az éjfekete BMW felé indulok, mert félek tőle, és nem akarok bajt keverni vele. Nagyot sóhajtottam és beültem a kocsiba. Finomkodva, óvatosan, behelyeztem a kulcsot a helyére és beindítottam a motort. Nagyon rettegtem attól, hogy valami baja lesz a kocsinak, ezért nagyon óvatosnak kellett lennem. Lassan rátapostam a gázra és mozgásba helyeztem a járművet. Alig mentem 40-el, de ezt is gyorsnak tartottam. Viszont ha belegondolok, hogy mekkora sebességgél tudnék menni ezzel az autóval... Hirtelen egy éles hang szólt valahol a műszerfalon. Megpillantottam egy telefont, amit egy privát szám hívott. Habozva, de válaszoltam a hívásra.

- Remélem a közelben vagy, aranyom, 5 perc múlva 9 óra. Jobban tennéd, ha nem csesznél át baby. - Nathan rekedtes hangját egyből megismertem, és kirázott a hideg tőle. És mi ez a becézgetés? A beállított GPS útvonal szerint már csak egy utca választott el attól a seggfejtől.

- Máris ott vagyok, ne aggódj.
Nem elég, hogy hazudnom kellett miatta, még siettet is. Anyu és apu furcsán néztek rám amikor elmondtam nekik, hogy kölcsönkértem az egyik barátomtól a méregdrága autóját, hogy csilloghassak vele a suliban. Azután amikor kijelentettem, hogy ma este elmegyek kipróbálni az autót, ha lehet, még jobban meglepődtek. Nehezemre esett hazudni nekik, de muszáj volt megtennem.

Ahogy bekanyarodtam az utcába észrevettem Nathan sötét alakját az út szélén. Vagyis remélem, hogy az ő. A reflektorok megvilágították amint közelebb jutottam hozzá. Ő állt ott, mellette pedig egy lány és egy fiú. Tökéletesen leparkoltam a járművet és mielőtt megállítottam volna a motort Nathan bevágódott az anyós ülésre. Valamit belöktek a csomagtartóba, majd a két ismeretlen személy is beszállt hátra.

- Indulhatunk, aranyom? - kérdezte Nathan rejtélyesen mosolyogva, majd középre hajolva bütykölt valamit a GPS-en.

- Haver, nem mondtad, hogy egy ilyen dögös bige a sofőröd! - szólalt meg hátulról az ismeretlen fiú.

- Hallgass Dante, és kezeket le róla! - mérgesen hátrafordult Nathan, mire Dante lejjebb csúszott a helyén. A visszapillantó tükörben találkozott a tekintetem rikító kék szemével. A srácnak gyönyörű, ritka kék szemei voltak. Világos haja, mintha még kihívóbbá tenné tekintetét. Dús szemöldökét összevonja amint meglátja, hogy nézem.

- Azért engem bemutathatnál a barátnődnek, te pöcs. - a lány hátulról átnyúlt és megpiszkálta Nathan orrát.

- Mi vagyok én? Postagalamb? Be tudsz te is mutatkozni, ha annyira akarsz! - vágta rá nem törődőm hangnemmel a fiú.

- Hogy te mekkora egy ki ne mondjam mi tudsz lenni! - csapta meg idegesen a lány, mire alig észrevehetően elmosolyodtam. - A nevem Savannah, gondolom te fogsz nekünk segíteni a napokban. - mutatkozott be kedvesen én pedig hátra fordultam hozzá.

- Igen azt hiszem. April vagyok. - mosolyogtam rá kedvesen és megnéztem a lányt. Sötét kékre festett haja egy nagy kócos kontyba van fogva, mosolygós arca kedvesnek tűnik, ám a stílus ahogy beszél, arra utal, hogy a helyes pofi mögött egy önálló nő áll, aki bármikor megtudja védeni magát ilyen Nathan féle fazonoktól.

- Khm... telik az idő, indulnunk kell. - jelentette ki Nathan én pedig újra mozgásba helyeztem az autót. Hát akkor vágjunk bele!

three days grace
i hate everything about you