Közelebb

hatodik fejezet

A P R I L
🌹

- Ti meg mi a fenét műveltek?! - szakított minket félbe egy idegesítő mély hang. Nathan elhúzódott és megnéztük a zavaró tényezőt. Gary volt az. De mégis mi a francért érdekli őt, hogy én mit csinálok? Mi joggal szakít félbe engem?!

- Valami problémád van, haver? - kérdezte viszonylag nyugodtan Nathan. Rekedtes hangjától megremegett a gyomrom. Kezével magához húzott és átölelt. Nem akartam ellenkezni, vagy el lökni magamtól. Átfontam kezeim dereka körül és belé kapaszkodtam. Fejem a mellkasának döntöttem, így figyeltem a mérges fiút előttünk.

- Nem smárolhattok itt mindenki előtt. Főleg nem egymással! - akadt ki Gary, majd dühösen lelépett.

Nathan felém fordult és kezével megfogta az arcom. Újra közelhajolt és megcsókolni készült, de most megállítottam. Meglepődötten összeszökött a szemöldöke. Nem erre számított.

- Szükségem van egy italra. - jelentettem ki és ott hagytam.

A konyhában kerestem valami italt magamnak. Találtam egy tiszta műanyag poharat és valami nagyon erős alkohol szagú cseresznyés italt. Abbol töltöttem magamnak. Bele ittam, de annyira marta a torkom, hogy elkezdtem köhögni. Muszáj volt innom rá egy kis vizet. Nem haboztam, egyből a csaphoz fordultam, megengedtem és alátartottam a szám.

- Minden oké? - kérdezte valaki a hátam mögül.

Felnéztem és az a srác állt ott, aki beszélt hozzám a buli elején. Egy pohár volt a kezében, viszont nem tűnt részegnek. Kiegyenesedtem és kifújtam egy mély levegőt. Éreztem ahogy az alkohol elterjed az ereimben. Kellet nekem mindet lehúzni egyből. Ránéztem a srácra.

- Smároltam egy fiúval, és élveztem. - mondtam neki elborzadva. A sírás környékezett. Amennyire tetszett pár perccel ezelőtt, most annyira utálom magam miatta. Szegény fiú, nem is tudott mit mondjon hirtelen.

- Miért beszélsz úgy erről, mintha életed legnagyobb hibáját követted volna el? - kérdezte normális tónusban. Ide a hangos zene nem hatolt be.

- Mert az életem legnagyobb hibáját követtem el. Az a srác nem nekem való. Ő egy rossz fiú... - hajtottam le a fejem búsulva.

- Mit számít az? Jól érzed magad amikor vele vagy? - kérdezte az ismeretlen srác.

- Azt hiszem igen. Elevennek érzem magam. És amikor hozzám ér, minden porcikám bizsereg. - vallottam be őszintén.

- Akkor miért nem örülsz annak, hogy a srác közeledik feléd? Légy boldog vele! Használj ki minden pillanatot amit csak tudsz...Sose tudhatod mennyi időtök van. - mondta szomorkás hangon.

- Köszönöm. Nagyon értékelem ezt a beszédet! - mosolyogtam rá. - De hadd kérdezzem meg, veled minden oké? - pillantottam rá aggódó és egyben kíváncsi tekintettel.

Lehajtotta a fejét.

- Nem ittam még eleget ahhoz, hogy erről beszéljek. - húzta el a száját és beleivott a poharába. Észrevettem, hogy nem nagyon akar erről beszélni, ezért nem is firtattam tovább.

- Mit iszol? - kérdeztem téma váltás képp. Na meg, kell valami jó pia.

- Kóstold meg. - nyújtotta felém poharát.

Elvettem és belekortyoltam. Ez sokkal finomabb, mint amit én találtam.

- Honnan szerezted? Nekem is kell. - adtam vissza italát.