Közelebb

negyedik fejezet

A P R I L

🌹

- Szóval el akarod árulni mi van veled? Úgy viselkedsz, mintha bujkálnál valaki elől. - Raven idegesen méregetett engem.

- Nem bujkálok senki elől, csak most jól érzem magam itt a könyvtár végében, ahol nem lát senki. - magyaráztam a kezeimmel mutogatva. - Amúgy is tanulnom kell. - sóhajtottam és a földrajz könyv felé fordítottam a fejem.

Tegnap délután totálisan kiment a fejemből a mai felmérő. Eddig ilyen sosem történt, most pedig itt vagyok, két órával a felmérő előtt és semmit nem tudok bemagolni. Elolvasom amit ír a tankönyvben, azután pedig ki is megy a fejemből. Valahogy semmi sincs rendben velem. Nathan teljesen felborította a napi rendem. És az életem is.

- És mi van az új kocsival? - érdeklődött kíváncsian miközben közelebb hajolt hozzám.

- Rendben elmondok valamit, de meg kell esküdnöd, hogy soha senkinek nem árulod el! - néztem rá halál komolyan. Nem tudom mi történne, ha Nathan megtudná, hogy elmondtam bárkinek is. Viszont muszáj beszélnem erről valakivel. És Raven volt erre a megfelelő személy.

- Ugyan April, tudod, hogy bennem bízhatsz! Na halljuk! - mondta izgatottan. Szétnéztem, nehogy legyen valaki a közelben. Senkit nem láttam ezért elkezdtem mesélni.

- A kocsit Nathan-tol kaptam. Vagyis nem kaptam csak kölcsön adta. Én kell furikázzam őt esténként, ha mondja. - mondtam halkan. Így kimondva nem is tűnik olyan nagy cuccnak, mint ahogy gondoltam. De szerintem a részletekbe nem megyek bele. Elég ha ennyit tud.

- Érdekes... - gondolkozott el, majd felcsillant a szeme és elmosolyodott. - Van valami köztetek? Annyira jók lennétek együtt, te a jó kislány, ő pedig a rosszfiú! Totál ellentét. És totál menő!

-Totál dráma! - vágtam rá azonnal. - Dehogy is, semmi sincs köztünk és nem is lesz! - jelentettem ki határozottan. Raven szavaitol eszembe jutottak a tegnap este eseményei. Kezem ösztönösen a nyakamra simítottam, oda ahova ajkai gyengéd puszit hagytak rajta.

- April. Jól vagy? Eléggé kipirult az arcod hirtelen. - méregetett aggódó tekintetével Raven. Megköszörültem a torkom és válaszoltam.

- Aha. Minden okés. Azt hiszem nekem végem van. Tegnap nem tanultam a mai tesztre és semmit sem tudok megjegyezni! Ha rosszjegyet kapok anya ki fog akadni, nagyon! - sóhajtottam fel. A füzetem visszatettem a táskámba és felálltam.

- Most hova mész? - kérdezte Raven meglepődötten.

- Muszáj levegőznöm egy kicsit. Az agyamra megy ez az erős régi könyv szag! - indultam meg a kijárat felé meg sem várva, hogy válaszoljon valamit.

Lebaktattam a lépcsőkön, majd a hátsó kijáraton kijutottam a hátsó udvarra. Leültem az ajtó melletti padra és meg dörzsöltem a homlokom. A mai programon gondolkoztam. Suli után 1-2 órát a szemétszedéssel töltök el, hazamegyek otthon kitakarítom a szobámat, tanulok 1 órát, 6 órára el kell mennem az otthonba, utána vacsora és ha minden jól megy alvás. Remélem nem kell Nathan-el este találkoznom. Teljesen kikészítene.

- Halika! - köszönt egy lány. Felemeltem a fejem.

- Savannah?! Te mit csinálsz itt? - kérdeztem tátott szájjal. Azt hittem, hogy nem fogok vele találkozni egyáltalán. Erre fel meg itt állt előttem az iskola épületén belül. Leült mellém.