MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

5. rész

Éjszaka nem nagyon tudtam aludni, úgyhogy már hajnali négykor fent voltam. A plafont bámultam, és csak gondolkoztam. Agyam megállás nélkül kattogott, a mai próbán, a kilencediken, életem első barátain (megnevezve Levi és Hange), a jövőn, röviden mindenen. Lassan leballagtam a konyhába. A nap felkelő fénye besütött az ablakon, és narancssárgára színezte a helyiséget. Elkezdtem főzni reggeli kávémat, majd kimentem a levegőre és inni kezdtem. A friss októberi hideg ellenére bellülről melegített fel forró italom. Autók mentek erre-arra. A szél hajamat arcomba fújta, a hideg kicsípte arcomat.

Miután megittam egyből bementem és felöltöztem a ruhába amiben iskolába tervezek menni. Nem vertem túl nagy dobra, szürke melegítő nadrág és fekete pulcsi.

Lassan telt az idő, még csak öt óra volt, azaz egy óra telt el. Telefonomat kezdtem böngészni. Felmentem instagrammra ahol igazából semmi érdekeset nem találtam, így miután megnéztem pár általam követett ember posztját ki is léptem. A messenger is csak úgy kongott az ürességtől. Majdnem. Egy ember online volt.

[Veztéknév] [Utónév]
Hogy hogy fent vagy?

Levi Ackermann
Nem tudok aludni. Te?

[Vezetéknév Utónév]
Szintén

Levi Ackermann
Értem.

Rövid, tartalmatlan és kínos. Ezekkel a jelzőkkel tudnám illetni a beszélgetést.

-Hogy hogy fent vagy? -jött ki anyu komótosan.

-Nem tudok aludni. -válaszoltam-Lenne egy kérdésem.

-Mond csak. -mondta, majd kivette a szekrényből a kávét.

-Suli után elmennék Leviék próbájára. Lehet? -néztem rá azzal a tipikus könyörgő kiskutya szemekkel.

-Igen. -bólintott mosolyogva, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

Hét óráig elbeszélgettem anyuval meg telefonommal szórakoztam, azután bepakoltam a táskámba és el is indultam suliba.

Út közben egy ismerős hajkoronát pillamtottam meg, azonnal tudtam kié, így odakiabáltam neki.

-Levii!!!! -kiabáltam, mire hátra fordult azt a személyt keresve akihez a hang tartozik. Amint meglátott alig láthatóan elmosolyodott, de szinte azonnal vissza váltott a jól ismert unott, érzelemmentes arcára.

-Jó reggelt. -köszönt amint mellé értem, így ketten folytattuk az utat... Jéé... A csend fojtogató volt, és rettentő kínos. Akármennyire próbáltam normális témát kitalálni mindegyik ciki volt, és nem akartam leégetni magam.

Az iskoláig csendben sétáltunk, aztán külön váltunk. Én Hangehoz mentem, ő pedig felsőbbévesekhez.

-Szia Hange. -köszöntem legjobb barátnőmnek.

-Szia [Név], hogy hogy Levivel jöttél?

-Útközben találkoztunk.

-Ááh értem. -válaszolt, de szerintem nem nagyon hitte el.

-Mi lesz az első óránk? -kérdeztem rá, remélve hogy nem biosz vagy fizika. Lehet nemrég pakoltam el a táskám de elfelejtettem az órarendet.