MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

15. rész, avagy minden megváltozik

December 25.

Reggel amint felébredtem felhívtam Williamet hogy időpontot és helyszínt egyeztessünk. Jack házában lesz megtartva a szülinap, suli után délután háromkor. Mivel nem lesz idő utolsó óra után haza jönni, mert Hangeval megyünk ajándékot venni, egy egyszerű, de menő szettet választottam egész napra. Bő szárú farmer fekete garbós pulcsival, hajamat pedig be göndörítettem.

-Elmentem. -köszöntem anyutól, majd futottam a suliig.

Kint az udvaron megálltam Hanget keresni, de rájöttem hogy mostanában nem igen van kint reggelente, így felemntem az osztályba.

-Sziasztok. -nyitottam be.

-Szia [Név]! -integetett vadul Eren Hangeval karöltve. Leültem melléjük és csengetésig velük beszélgettem. Első óránk fizika volt, Levi természetesen elkésett és azzal magyarázta ki, hogy "sajnálom, elaludtam" hihető, főleg középiskolában, nem?

-Szia. -mosolyogtam rá, ő pedig csak kicsit biccentett.

Az óra további fele unalmasan telt, Bedőné bejelentette hogy gigantikus témazáró következik jövő héten ilyenkor úgyhogy mindenki húzzon bele a tanulásba. Hát, a mi osztályunk nem a tanulásról híres abban biztos vagyok.

Kicsengetés után mentem volna az udvarra, de Annie igazgatóhelyettes az osztály előtt állt, és visszaküldött. Tegnap legalább nem volt itt. Úgy néz ki, hogy még mindig pipa ránk. Inkább Hangehoz ültem, és vele beszélgettem.

-Na, akkor jössz délután? -kérdezte suttogva, nehogy valaki (pontosabban Levi) meghallja. Amint felhozta a témát kis bűntudatom lett amiért nem köszöntöttem fel reggel Levit.

-Megyek. Te, nem kéne felköszönteni? Ne higgye azt, hogy elfelejtettük.

-Menj csak, én majd délután. -kacsintott rám, én csak a vállam vonogatva a fiúhoz indultam és lehuppantam mellé.

-Kölyök, ne hozd rám a szívbajt. -nézett fel rám a könyvéből.

-Mit olvasol?

-Chris Carter - Egy gonosz elme. Te mit szoktál mostanában? -emelte rám zöld íriszeit.

-Az az igazság, hogy mostanában nem nagyon szoktam semmit.

-Gratulálok.

-Igazán köszönöm. -nevettem el magam. -Egyébként boldog születésnapot.

-Kösz. -pirult el kissé.

-Óh, csak nem zavarba hoztalak? -mosolyodtam el ördögien.

-De, igen. -forgatta meg a szemeit.

-Ne hazudj, láttam. -kulcsoltam össze a két karom mellkasom előtt.

-Haa? Vak vagy, kéne neked is szemüveg, legalább olyan nagy mint amekkora pápaszemé.

-Pápaszem? -kérdeztem vissza nagyokat pislogva.

-Hange.

-Óó, értem. De én tökéletesen látok, nem kell nekem szemüveg. -húztam tovább az agyát.

-Tökéletesen hülye vagy. -fordult vissza könyve felé. Pár sort bele olvastam, de nem nagyon tetszett, így visszamentem Hange mellé, akivel óra kezdetéig beszélgettem.

-Sorakozó. -dugta be a fejét a tesi tanárunk a terembe.

A lány öltözőben nagyrészt csak Hange és az én hangomat lehetett hallani, mikor megszólalt Mikasa. Nekem ő mindig is szimpatkius volt, de mivel leginkább csak Erennel és Arminnal lógott soha nem volt alkalmam beszélni vele.