-Emlékszel a Halloweeni bálra? -kérdezte amint visszaült a hintára.
-Igen. Miért? -néztem rá kérdőn, bár a sötétség miatt nem nagyon láttam.
-És arra is hogy mit mondtam a produkció előtt?
-Igen, de mond már. Kíváncsi vagyok.
-Rólad beszéltem. Az a dal neked szólt, neked énekeltem el.
-Tessék? -sokkoltam le.
-Süket vagy? -nevette el magát.
-Nem. Csak meglepődtem. -magyaráztam miközben a földet néztem.
-Ha? Mi ezen olyan meglepő? És arra mikor azt mondtam hogy felejtsük el azt a csókot és bocsánatot kértem?
-Arra is. -haraptam be szám szélét hiszen nem a legkedvesebb emlékem.
-Nem azért kértem bocsánatot, mert megtettem. Egyszerűen csak azért mert azt hittem neked ellenedre volt.
-Baka... mondhattad volna ezeket már akkor, legalább nem kaptam volna igazgatóit.
-Tudod mikor megkérdezted hogy mit kérek születésnapomra, legszívesebben rávágtam volna hogy téged. -nézett rám.
-Mondhattad volna. -fordítottam el a fejem az ellenkező irányba.
-Igen.
-Legalább ebben egyetértünk. -forgattam meg a szemeim, bár mosoly kúszott ajkaimra.
-Kivételesen. Megyünk? Elég késő van. -állt fel.
-Mehetünk. Nincs kedved átjönni? -vetettem fel az ötletet.
-Nem, megígértem anyának hogy megünnepeljük a szülinapom miután hazaértem.
-Rendben. Máskor?
-Máskor megyek. -karolta át a vállam, és így sétáltunk hazáig.
-Szia. -köszöntem el a házunk előtt.
-Szia. -mondta, majd egy puszit adott a fejemre és elment.
-Megjöttem. -kiabáltam anyának.
-Szia, jól érezted magad? -mosolyodott el kedvesen.
-Igen, nagyon jó volt.
-Értem. Holnap nincs kedved elmenni anya lánya napot tartani?
-De van! -öleltem meg.
-Nem vagy éhes?
-Most hogy mondod... -tettem a kezem a hasamra ami egy jó nagyot korgott.
-Van spagetti a hűtőben. -mondta, majd bement a szobájába. Merítettem magamnak egy adag spagettit és reszeltem rá sajtot. Miután megettem lefürödtem, majd az ágyamba feküdve pár perc alatt elaludtam.
///
Reggel már majdnem tíz óra volt amikor kikeltem az ágyból. Felöltöztem, fogat mostam, kifésültem a hajam utána pedig lementem reggelizni.
-Jó reggelt. -köszöntem anyunak. -Mit sütsz?
-Palacsintát. -mutatta fel a serpenyőt.
-Az finom, segítek. -mentem oda mellé.
-Nem kell köszi.
-Hát rendben. -vontam meg a vállam majd leültem az asztalhoz.
-Szóval akkor Levivel minden rendben?
-Igen, nemsokára le veszik a gipszet a kezéről.
-Ennek örülök, de nem így értettem.
-Akkor? -néztem rá kérdőn, vagyis inkább a hátára.
YOU ARE READING
MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔
Romance[Név] nem feltétlen éli boldogan életét, mióta volt barátja szakított vele. Ennek már 2 hónapja, és nemsokára új iskolába, új emberek közé, kilencedikbe kerül. A szomorú, magányos, összetört lányból, egy mindig boldog, mosolygós lány lesz. Vajon ki...