MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

12. rész

Hétfő. Meghatározó nap az életemben, de kezdjük az elejétől.

Reggel ébresztőm hangjára keltem, tőlem ugyan nem megszokottan, boldogan. Egyszerű fekete farmert húztam fel egy kötött zöld pulcsival. Megmostam a fogam, kifésültem a hajam, ételt pakoltam magamnak a suliba. Tehát a szokásos. Miután elköszöntem anyától futottam a suliig, hisz késésben voltam.

Az udvaron most is csoportokban beszélgettek, nevettek, itt-ott olvastak vagy fociztak.

Levi egy tizenkettedikesekből álló csoportban volt hozzá híven, így csak lopva rájuk pillantottam, de mind visszanéztek és egy mosoly ült ki az arcukra. Kivéve Levinek, aki nem is nézett rá. Fura. Mindegy. Inkább szememmel Hanget kezdtem keresni, de rá kellett jönnöm hogy nincs az udvaron, így inkább bementem.

-[Vezetéknév] [Utónév]! -hallottam meg Annie igazgatóhelyettes hangját, és félve fordultam vissza. -Húzd fel a válladra azt a '90-es évek beli valamit! -mutatott rám vonalzójával, én meg hátrahőköltem. Mi az hogy '90-es évek?

-Rendben. -forgattam meg a szemem, és vállamra rántottam idegesen a ruhadarabot. Komolyan, nem is lógott ki a vállam!

Gyorsan felrohantam az osztályterembe mielőtt még abba is beleköt hogy levegőt veszek. Bent volt Hange, Eren, Connie, Mikasa, Historia, Jean Sasha és Armin, magyarul csak Levi nem.

-Szia. -mentem oda Hangehoz.

-Szia [Nééév]! -nyújtotta el a nevemet, majd nyakamba ugrott. -Hogy vagy?

-Jól, bár fáradt vagyok. -mondtam, majd az ajtó hirtelen kicsapódott és Levi lépett be rajta.

-Sziaaa. -köszönt neki Hange.

-Szia Levi. -mosolyodtam el.

-Sziasztok. -biccentett, majd leült a helyére és olvasni kezdett. Vissza vándorolt a tekintetem Hangera, aki csak fejét a kezére támasztva vigyorgott, majd Levi felé kezdett böködni szabad kezével.

-Mi van? -tártam szét a karom értetlenül

-Menj oda. -suttogta, bár le lehetett olvasni a szájáról.

-Miért? -kérdeztem mert abszolút nem értettem mit akar. Nagyot sóhajtva megelégelte, majd hirtelen felállt és oda lökött.

-Huh? -nézett rám Levi, míg bal kezét a könyvön tartotta nehogy összecsukódjon, és megjegyezze hogy hol tart.

-Hogy van a kezed? -kérdeztem zavartan

-Jól. Bár szombat óta nem sokat változott. -válaszolt unottan, majd újra olvasni kezdett, én meg leültem mellé.

-Mit olvasol? -néztem bele a könyvbe.

-Stephen King - A kívülálló

-És jó? -néztem rá, mire elmosolyodott.

-Szellemesen jó. -nézett a szemeimbe.

-Értem. -nem értem.

Csengetéskor a helyemre ültem, majd előpakoltam első órára. Matek. Jéj.

-Jó napot van hi--

-Nem hiányzik senki! -ordította be Eren.

-Megtennéd hogy nem kiabálsz be a tanórába? -húnyta le a szemét, bár hangjában érződött hogy ideges.

-Sumimasen. -mondta, majd lehajtotta a fejét mintha tényleg bánná, ám látni lehetett hogy rázkódik a válla a nevetéstől.

-Most, hogy tisztelt Levi is megtalálta az iskolát, jöjjön felelni. Kíváncsi vagyok mennyit pótolt. -pótolt? Tegnap előtt ért haza törött jobb kézzel, mégis mit tudott volna pótolni??