MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

8. rész

Reggel 7:15-kor keltem ki ágyamból, ugyanis a tegnapi Halloweeni buli rettentően kifárasztott, és este tízkor mentem aludni.

-Jó reggelt. -ballagtam ki kócos hajjal álmosan a konyhába.

-Jézusom [Név], el fogsz késni, azonnal menj öltözni! -"szidott" le anyu csípőre tett kézzel.

-Hehe... megyek is. -mentem vissza a szobámba. Egyszerű szürke pulóvert vettem fel egy fekete farmerral párosítva. Semmi extra, suliba jó lesz.

-Vissza tértem. -mentem le újra.

-Ügyes vagy kislányom. -mondta irónikusan. -Csináltam kávét.

-Köszönöm. -ültem le az asztalhoz, és lassan chillesen szürcsölgetni kezdtem.  Miután megittam bepakoltam a táskámat, és a fürdőbe vittem magammal amíg megfésültem a hajam.
Miután felhúztam a cipőm és a kabátom elindultam suliba.

Az iskolához érve egyetlen egy diák sem volt kint az udvaron, ezt már messziről is meg lehetett állapítani. Na ne, ugye nem?

Sejtésem beigazolódott amint lihegve berontottam a terembe. Egy mérges matek tanárral találtam szembe magam, és egy vadul integető Hangeval és meglepett szempárokkal. De legalább itt van Hange. Mosolyogva integettem neki, majd az egyre idegesebb tanárhoz fordultam.

-[Vezetéknév]! -szólított fel éles hangon. Jaj nekem. -Nem elég, hogy kettesre áll matekból, órákon szemtelen, de még késve érkezik?

-Bocsánat. -zártam le röviden, és indultam is volna a helyemre. Volna.

-Azt hiszi ennyivel el van intézve? -nézett rám összeszorított szemekkel. -Azonnal idejön és felel óra végéig, vagy beírom az igazolatlant. -na jó ezt nem hiszem el, miért kell ekkora nem is tudom minek lenni?

-Hai... Azért a táskám letehetem? -mutattam hátra felé, mire az egész osztály nevetésben tört ki. Én nem viccnek szántam...

-Milyen táskáról beszél, [Név]? -nézett rám a tanárnő még mindig.

-Hát az iskola táskámról. -tártam szét a karomat, és épp le akartam venni a hátamról, de nem volt rajta... Nah jó, most komolyan, hogy lehetek ennyire szerencsétlen?? -Jézusom, otthon hagytam! -temettem az arcom kezeim közé.

-Felszerelés hiány egyes. -írogatott a kis naplóájába Bedőné.

-Tanár nő, ez így nem igazságos, nincs itt a táskája! -kiáltott Eren. 

-Igen, a táskájába még lehet ott van minden! -értett egyet Jean velem együtt, mivel én vadul bólogattam.

-És én látom? Itt van? -nézett a fiúkra. Tipik tanári duma.

-Tanár nő, én elkísérem [Név]-t a táskájáért haza, ne írja be neki az egyest. -szólt meg unott hangon Levi, mire mint felé kaptuk a tekintetünk.

-Rendben Ackermann. -a kedvenc diák. -[Vezetéknév] te pedig amint vissza érsz óra végéig felelsz.

-Hai...

-Induljatok. -intett kezével, mi pedig egyből őrült tempóban kezdtünk futni. A folyosón majdnem fel löktünk két makettet cipelő felsőbbéves srácot, a lépcsőről majdnem leestünk és az utcán majdnem elcsaptak minket, de épségben megérkeztünk hozzánk, ahova minden előjel nélkül rontottunk be. Anyu aki a konyhában tevékenykedett hátra esett az ijedtségtől.

-Oh, [Név] és Levi. Hogyhogy itt vagytok? Csak nem lógtok?-méregetett minket szemével.

-Itthon hagytam a táskám. -zártam le röviden, majd Levivel az oldalamon futottam fel a szobámba. Alap esetben zavarba jöttem volna, hogy itt van a szobámban, de most egyáltalán nem volt alkalmas pironkodó tini lányt játszani, mivel nincs meg a táska!!