MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

14. rész

Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, fél óránként felébredtem. A plafont bámulva gondolkoztam mikor megeredt az eső. Az ablakhoz indultam és amennyire csak tudtam kitártam az ablakot. Az utcai lámpák fénye gyéren pislákoltak alig világítva meg az utcát, sötét eső felhők takarták a Holdat és a csillagos eget. A komor környezettel egyből azonosultam, hiszen tudtam, hogy valahol mélyen, legbelül ugyanez zajlik bennem. Csak kattogott és kattogott az agyam, újra és újra az játszódott le a szemeim előtt ahogy Levi megcsókol, majd másnap arra kér hogy felejtsük el. Mindezek után sohasem lehet lehet ugyanolyan a barátságunk. Megnehezít mindent, hogy én sokkalta többet érzek puszta barátságnál. Nem szabadna ezt éreznem, hisz tisztában vagyok vele, hogy Levi nem érez így. Lassan visszamentem az ágyamhoz és a párnába hajtva a fejem sírni kezdtem. Gondolatmenetemből egy halk kopogás szakított ki. Letöröltem könnyeim és egy "gyere be" szerűséget mormogtam.

-Mi a baj? -ült le az ágyamra anyu.

-Semmi, miért? -ültem mellé.

-Ne mond, hallottam hogy sírsz. A tegnapi bánt? -Ezen kérdés hallatán valami eltört bennem. Talán azért mert a lényegre tapintott, de nem hiszem hogy egyre gondolunk.

-Talán. -adtam rövid választ.

-Sajnálom amiket tegnap mondtam, eléggé felhúztam magam. Mégis mi történt?

-Emlékszel mikor Levi megcsókolt? -tettem fel a kérdést.

-Igen.

-Tegnap beszélni akartam vele hogy miért csinálta, mik vagyunk mi, de lezárta annyival hogy sajnálja és felejtsük el, aztán faképnél hagyott. Én egyből Hangehoz mentem elmagyarázni neki mi történt, és sírtam nagyon sokat. Késtünk az óráról hét percet, a tanár pedig megkérdezte miért pirosak a szemeim, én csak azt válaszoltam, hogy allergiás rekació. Levi valószínű tudta hogy sírtam, ezért óra közepén egy cetlit dobott az asztalomra amiben megkérdezte hogy miért sírtam, én felkaptam a vízet, és kidobtam, majd elkéretőztem mosdóba, ahol igazábol csak a falat püfföltem.

-Értem. -mondta, majd csend telepedett közénk.

-Mond... haragszol rám? -törtem meg a csendet.

-Nem.

-Köszönöm. -öleltem meg.

-Aludj, nemsokára kell menned iskolába. -simogatta meg a hátam.

-Rendben... -mondtam, majd befeküdtem az ágyamba.

-Jó éjt.

-Jó éjszakát.

Nehezen, de sikerült elaludnom, ám ugyanilyen nehezen keltem reggel. Alig tudtam kinyitni a szemeim, és folyton ásítoztam. Felöltöztem, a választásom egy fekete hosszú ujjú ingre és egy bő szintén fekete nadrágra esett. Hajamat egyszerűen megfésültem és kiengedve hagytam. Megcsináltam az ebédem, töltöttem magamnak innivalót és már indultam is.

Az udvaron meg sem álltam körül nézni, egyből mentem fel az osztályba.

Bent csak Hange volt, ami nem csoda hisz nagyon jó idő volt ahhoz képest hogy december eleje van és hajnalban szakadt az eső.

-Szia. -ültem le mellé.

-Sziaaa, jobban vagy? -nézett rám aggódva.

-Persze. Neked is telefonált William? Vagyis ismered?

-Persze. Levi szülinapjával kapcsolatban?

-Igen.

-Telefonált, mondtam hogy ott leszek. Te?