MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

1. rész

Verejtékezve, könnyes szemekkel keltem. Újra. Már lassan 2 hónapja ez van, mióta Ő nincs.

Felhúztam fekete bő pulcsim, egy fekete nadrággal, úgy döntöttem ki megyek sétalni. Az éjszaka csendes, és sötét. Az egyetlen zaj, ami megtöri az éjszaka csendjét az eső, ami messziről csapódik le. A legjobb hely az átgondolásra.

Hajnal van, a csípős hideg azonnal megcsípte arcomat, és egész testem beleremegett a hűvösbe. Az eső esett, így pillanatokon belül eláztam. Hajam vízesen tapadt arcomra és homlokomra. Az irànyt egy közeli patak felé vettem, nem messze van a házunktól. Általában mindig oda járok, ha rossz kedvem van, ami valljuk be mostanában igen sokszor megesik.

Amint odaértem az emlékek sorban törtek elő, mindegyiket egy kés szúráshoz hasonlító fájdalom kísért. Nem, ez nem testi volt, mentális. Képtelen vagyok az Ő szorítása nélkül elaludni, az ő hangja nélkül felkelni minden nap, Ő maga nélkül létezni. Túlságosan szerelmes voltam.

A nap lassan kezdte bevilágítani az egész várost. Gyönyörű narancssárgás vöröses árnyalatot vett fel az ég, miközben szivárvány keletkezett. Egy örökké valóságig el tudnák nézni, de haza kell mennem.

-Hol voltál? -nézett rám anyu aggódóan. Nos igen, nem éppen díjazza, hogy ennyire rosszul vagyok. Minden erejével próbal segíteni és felvidítani, de nem nagyon sikerül neki. Viszont kétségtelenül ő a legjobb anyuka. -Meg fogsz fázni, vedd le ezeket, és fürödj meg, szárítsd meg a hajad

-Rendben. -bólintottam aprót

**𝗧𝗜𝗠𝗘 𝗦𝗞𝗜𝗣**

Augusztus 31. A nyàri szünet utolsó napja, magyarul holnap kezdődik a tanítás. Soha nem voltam olyan, aki rá stresszel az első napra, de kilencedikbe mégsem mehetek így. Az "így" magába foglalja a karikás szemeim, össze-vissza álló kócos hajam, lerágott körmeim. Oké, nem tudom mi történt velem, de új kezdet kell. Mégsem mehet így tovább. Hetek óta alig eszek és alszok, MIATTA. Nem jó. Nagyon nem. Tényleg, nagyon szeretem, de el kéne felejtenem.

Érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de nem fogom kiengedni őket.

-Anyu!! -kiabáltam le neki a földszintre, majd lementem. Hát, anyu nem az a szigorú szülő, inkább a laza, most is bemutatta. Fülében a fülhallgatójával, csinálja az ebédet, miközben táncol. Amennyire tud

-Oh, szia -fordult meg zavartan

-Befesthetem a hajam? Arra gondoltam befestem feketére, és elől két tincset vörösre. -magyaráztam neki, mire megszeppenve nézett. Én is kívancsi lennék mi történt velem egy éjszaka alatt.

-A kamaszság... Hihetetlen hogy felnőttél! Az első hajfestés... -áradozott magában, mire nagyokat pislogtam

-Öhm szóval...?

-Van a fürdőben hajfesték de vigyá.... -nem hallgattam végig, futottam a fürdőbe

-Te jó ég! -adtam hangot meglepődöttségemnek, mikor egy dobozban találtam zöld, lila, rózsaszín, fekete, szőke, barna, vörös, kék hajfestéket. Lehet volt ott még, de ezeket vettem észre először.

-Úristen!! Nagyon jól áll [Név]! -igen, ez volt anyu reakciója, miután a [Hajszín] színű [Hajhossz] hajamból, egy vállig érő fekete vörös hajat csináltam.

-Nem lett rossz? -kérdeztem félve, bár nem lehet olyan rossz, az első reakciójából ítélve

-Nem, jó lett -bólogatott elismerően -egyébként hogyhogy befestetted? -váltott komolyba, én pedig éreztem hogy már most könnybe lábad a szemem.