MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

6. rész

Eltelt pár nap, matekból sikeresen felhúztam az átlagom, 2,00-ra állok kereken, így viszont nem fenyeget a bukás veszélye és nem kell Levihez járnom korrepetlására amit kicsit sajnálok mert szeretek vele lenni.

Reggel késésben voltam, gyorsan felöltöztem és indultam is iskolába.
Odaérve egyből Hanget kezdtem keresni de nem találtam úgyhogy felmentem az osztályba. Telefonommal szórakoztam mikor az említett írt.

Hange Zoe
Ma nem megyek, beteg lettem.

Nagyon jó. Két hete Levi volt beteg, kost pedig Hange.

[Vezetéknév] [Utónév]
Szuper. :/

Csengetéskor eltettem a telefont, és vártam az irodalom tanárt.

-Jó reggelt, van hiányzó? -rontott be a terembe.

-Hange Zoe. -válaszoltam kedvetlenül, majd fejemet a kezemre támasztottam és az ablakon nézegettem kifele.

-Nos rendben. Akkor kezdjük is az órát, [Név] kérlek elemezd a tankönyv hatvanhetedik oldalán látható verset.

-Hai....

Irodalom után a könyvtár felé vettem az irányt. Csak nézelődtem, mikor megakadt a szemem az Ugly Love-on. Régóta el szeretném már olvasni, úgyhogy próba szerencse, kikölcsönzöm.

-Mit vettél ki? -hallottam meg magam mögül azt a bizonyos össze téveszthetetlen hangot. Hátra fordultam ééés, talált. Levi.

-Ugly Love, te? -néztem kezére amiben két könyvet is tartogatott.

-Delia Owenstől Ahol a folyami rákok énekelnek és Chris Cartertől a Hívást. -mutatta fel egyesével.

-Még egyiket sem olvastam. -gondolkoztam el, talán túlságosan is, mivel mikor újra Levire néztem már az egyik padnál olvasott. Leültem mellé és én is elkezdtem a kikölcsönzött könyvet. Csengetésig alig jutottam el a tizedik oldalig, de még lesz több szünet is, olvasok majd. -Milyen órád lesz? -néztem Levire.

-Matek. Neked? -válaszolt röviden, és bár tudom hogy nem nagyon foglalkoztatja hogy milyen órám lesz, illemből, vagy valami más kényszrből vissza kérdezett.

-Földrajz. -zártam le a beszélgetést egyszerűen. Mikor Levi odaért a teremhez ahol matekja lesz egy egyszerű intéssel köszönt és bement. Lassan ballagva mentem volna az osztályba amikor valaki utánam kiabált.

-Igen? -fordultam hátra a nevem hallatán. Egyik osztálytársam Eren volt az, aki gondolom futott, mivel eléggé lihegett.

-Szóval, öhm, hol is kezdjem... -pirult el kissé, majd mutató ujjával megvakarta arcát.

-Igen? -néztem rá összesorított szemekkel, amitől szerintem megijedt, mivel a pír eltűnt az arcáról

-Ugye hát -dadogott. -lesz Halloweenkor buli a tornateremben, és arra gondoltam hogy öhm... nem-e jönnél el velem...? -nyögte ki végül, nekem pedig elkerekedtek a szemeim.

-Öhm... sajnálom, nem. -néztem rá zavartan.

-Uhg értem. -nézett rám csalódottan.