MINDEN ÁRON [𝐿𝑒𝑣𝑖 𝑋 𝑅𝑒𝑎𝑑𝑒𝑟] ✔

17. rész

-Hallo? -szóltam bele álmosan a telefonba.

-[Név]... -hallottam meg Levi remegő hangját.

-Mi történt? Mi a baj? -ültem fel ijedten.

-Anya... -motyogta halkan.

-Pár perc és ott vagyok. -pattantam fel majd lecsaptam a telefont és öltözni kezdtem. -Anya, elmentem. -kukkantottam be az alvó nő szobájába de nem válaszolt, így csak futottam Levi házáig. Amint odaértem berontottam, de nem várt dolog fogadottt. -Mi történt? -futottam a konyhába hozzájuk. Carla a földön feküdt eszméletlenül egy törött pohárral mellette, míg Levi könnyeivel küszködve térdelt mellette nem tudván mit tegyen.

-Aludtam és csak egy törést hallottam. Lefutottam de csak ez fogadott... -mondta remegve miközben egy kósza könnycsepp gördült le az arcán.

-Nyugodj meg, hívom a mentőket. -próbáltam nyugtatni, ám nem nagyon sikerült és én is eléggé meg voltam ijedve. Tárcsáztam a mentőket, elmondtam hogy mi történt és a pontos címet. -Azt mondták tíz perc múlva itt lesznek. -tettem le a telefont.

-Félek [Név]... Apám egy teljesen másik országban van és örülök ha fél év múlva haza jön. Nem akarom elveszíteni anyát. -nem tudtam mit mondani, de nem is kellett. Megöleltem és vártuk ameddig meg nem jönnek a mentősök. -Rendben lesz... ugye?

-Igen. -bólintottam aprót, remélve hogy így lesz. Pár perc múlva szirénákat és csengetést hallottunk. Tudtuk hogy a mentősök szóval beengedtük őket.

-Történt ilyesmi ezelőtt? -kérdezte az egyik.

-Nem. Most először. -válaszolt Levi.

-Valami furcsát nem tapasztaltál nála? -firtatta tovább.

-Keveset alszik és mindenen stresszel. Ez minden.

-Értem. Apukád hol van?

-Valahol másik országban. -válaszolt egyszerűen.

-Gyere velünk a hozzátartozója vagy, ugye? -mosolyodott el kedvesen.

-Igen.

-És te? -nézett felém.

-Én nem. -ráztam meg a fejem.

-Ezesetben akkor nem jöhetsz velünk. Indulunk. -mondta, majd egy hordágyra rakták a nőt. 

-Köszönöm. -ölelt át Levi.

-Semmit sem tesz, holnap bemegyek. -öleltem vissza.

-Rendben. Úgy is ott leszek szinte egész nap.

-Vigyázzatok magatokra. -bújtam ki karjai közül.

-Vigyázunk. -adott puszit ajkaimra majd beszállt a járműbe és elmentek. Lassan indultam el hazafelé, egész végig azon gondolkoztam hogy Carla vajon rendben lesz e. És a válasz, igen, rendben lesz. Nem kell aggódni miatta, ő egy erős nő, még ha most le is döntötte valami a lábáról át fogja vészelni.

Próbáltam a leghalkabban benyitni a lakásba és hangtalanul felmenni, de anya épp lent volt és ivott. Amint meglátott az ajtóban szemei tányér méretűre nőttek és kishíján kiköpte a vízet.

Basszus...

-Hol voltál? -tette csípőre a kezét amolyan számonkérő stílusban.

-Levi hívott. Az anyukája eszméletét vesztette, és annyira le volt sokkolva hogy nem tudott mit csinálni, szóval átmentem megnyugtatni Levit és hívtam a mentőket. -meséltem el anyunak az egész sztorit.