Mindörökké,és tovább...

3

A napot mint a tegnapit is Alexissel töltöttem, megbeszéltük hogy délután találkozunk a kávézóba de az ofőink behívta valamiért így ez a tervünk elveszett. Én viszont a környéket is szerettem volna megismerni nem csak az iskolát és az oda vezető utat. Egyedül tértem be az aranyos kis kávézó ajtaján,amit ha kinyitott az ember kiengedte a helyiségben tartott illatokat. Oda lépkedtem az egyik üres és tiszta asztalhoz a táskát pedig magam mellé helyeztem. Az asztalok mellett ablakok voltak ahol lehetett látni a várost és a benne nyüzsgő embereket. Az iskolatáskám legmélyére nyúlva kihúztam a kedvenc könyvemet amit mostanság elhanyagoltam. Jó volt egy kicsit olvasni és egy picit talán a várost is kezdtem ebbe a két napba megkedvelni még akkor is ha egy nagyon kevés részét ismerem.

Egy csinos pincérnő jelent meg mellettem akit ránézésre nem mondanék többnek mint én. Szimpatikus volt a kisugárzása és akkor úgy éreztem ide sokat fogok még járni. A rendelésemet leadtam és a könyvem a kezembe vettem,majd neki láttam az olvasásnak ami egy olyan világba repíthetett ahol minden vidám. Ezért szerettem oly' annyira olvasni,mert a valóságot kizárva ha csak egy pár percre is de átrepülhetünk a szereplő tökéletes és vidám vagy éppen túl dramatizált életé. Ha boldog a főszereplő akkor az nyugtat meg ha pedig szomorú akkor rájövünk hogy nem csak nekünk vannak problémáink és lehetne sokkal rosszabb is, legalábbis én ezt így gondolom. A forró csokit amit kértem az lány kihozta én pedig vissza tértem a könyvem világába ami azon nyomban vissza ragadott.

Élveztem a nyugalmat de persze valakinek ezt is meg kellett törnie azzal hogy oda ült mellém. Lassan oldalra fordítottam a fejem és akkor láttam hogy Alexander ül mellettem,de nem szól semmit.

-Igen?-néztem rá kérdőn ugyanis nem értettem mégis miért ült ide

-Kérni akarok valamit

-Igen? Szeretnél vagy akarsz? Tudod,nem mindegy-és ezzel újra a könyvemnek próbáltam szentelni figyelmem de elég kevés sikerrel ugyanis a figyelmem teljes mértékben a fiú mondatán volt mert kíváncsi voltam,csak a tekintetem véstem a könyvbe

-Tudod,nem érdekel nem ezért vagyok itt hogy bájos csevejt tartsunk-rázta meg a fejét

-Akkor mégis miért?

-Mondtam már-vonta meg a vállát

-Igen, én is mondtam már hogy ha paraszt vagy akkor nem hogy nem teljesítem bármi is az, még meg sem hallgatlak-vontam meg a vállam ugyan úgy ahogy ő

-Miért mit csinálsz elmész? És azt elárulod hogyan szeretnéd mert hogy én ülök kívül-vigyorgott a tökéletes fogsorával amit nem tudok figyelmen kívül hagyni és azt hitte ezzel most nagyon kifogott rajtam

-Még nem ismersz, képes vagyok átmászni az asztalon-újra a könyvre néztem már csak azért is hogy őt idegesítsem

-Álljál már le és hallgas végig,-nevetett fel-Na,az van hogy játszd el hogy a barátnőm vagy-rántott egyet a vállán

-Mivan?-ezen nekem kellett fel nevetnem-Mégis miért tenném?

-Figyelj az szüleim megállás nélkül basztatnak hogy legyen végre barátnőm és talán ha pár hétre eljátszanád hogy az vagy, leszállnának rólam végre

-Akkor ezek szerint nem fognak leszállni rólad-mondtam teljesen nyugodtan,mert az biztos hogy nem fogok belemenni millió ok miatt-De amúgy is miért pont én kellenék neked erre a gyönyörű és fontos feladatra-mondtam egy temérdek gúnnyal a hangomban

-Nem tudom,te új vagy

-Utoljára mondom el hogy biztos hogy nem. Most pedig kérlek állj fel-össze szedtem a cuccom és indultam volna ki de egy seggfej megakadályozott benne

-Mi álljon fel?-röhögött, hülye perverz-Enyje, különben meg azt mondtad hogy te szívesen átmászol az asztalon is-rá kellett jöjjek hogy nincs más választásom így átkusztam az asztalon és letettem a lábam a padlóra majd az ajtó felé indultam de még utánam szólt-Amúgy ahhoz hogy paraszt legyek és minden lány alám feküdjön két ember kell,mert én sose bántenék egy lányt-ezután elhagytam a kedves kávézót

Be kellett látnom igaza van. Persze ettől még nem fogom királlyá avatni. Nekem aztán teljesen mindegy hogy például Ninával -azt hiszem az a neve -mit csinál de engem remélem ezzel a hülyesével békén hagy. Egész haza felé vezető úton ezen járt az agyam,de teljesen feleslegesen.