Másnap hulla fáradtam estem haza.
A nap éles fényére nyitottam ki a szemeimet,mire a sugarak késként érték a szemem.
Anyám tegnap kitalálta,hogy Alex vacsorázzon ma nálunk,hogy megismerhesse a család. Még Nate is akinek nem erőssége az otthonlét.
A napom teljes mértékben a fekvésből állt. Ami felettébb jó volt. Meg persze beszéltem Alexszel videohívásba.
Aki mellékesen néha az idegeim legvékonyabb cérna szálán táncolt.
Estére az egész családot utasítottam,hogy valami normális ruhát vegyen fel. Egyeseknek ez nem igazán tetszett,gondolok itt Nathanre,a bátyámra,aki minden nap melegítőben fekszik félmeztelenül.
Anyának tegnap pedig korszakalkotó ötlete voltak, ugyanis azt is kitalálta hogy miután a fiú jól érezte magát nálunk-mert anyám szerintem nincs olyan hogy nem-mindkét családot összehívjuk és úgy fogunk vacsorázni. Amit halkan magamba megjegyzek én nem igazán támogatok, és ezzel kapcsolatban számos kérdés merül fel bennem,mert Alex apjával a muszájnál nem akarok több időt tölteni, szörnyű az az ember.
Szerintem még ő maga is tudja,hogy mennyire utálatos szarkupac feje van, sőt még szerintem ő is utálja önmagát, amiért persze alapjáraton sajnálnám, dehát őt nem lehet...
Arról meg ne is beszéljünk,hogy az a vacsora bárhol is történne,ott három bolondal lennék egy asztalnál. Nate,Alex,Aiden az nem a legjobb trió akit az ember valaha látott. Ezek hárman együtt a nyakamat merem rá tenni, hogy rosszabbak mint az a kiállhatatlan apa,aki majdnemhogy az apósom,vagy mim.
...
Az ágyamban hemperegtem és szenvedtem egész nap, várva az estét,hogy elmúljanak az Alex hiány tüntetei,amik a következők:hisztizés, egész nap kajálás, és utálok mindekit.
Asszem, már értem hogy miért nem nyitott be déltől egészen estig senki a szobámba. Jobb ötlet hiányában már fél ötkor elkezdtem készülődni a hat órai vacsorára. A szobámba sürögtem-forogtam,a szekrényem tartalma pedig már az ágyamon hevert.
A sminkeim szanaszét az íróasztalomon, jómagam közben a fürdő és szobám között tartottam futóversenyt. Valamit mindig ott hagytam abban az átkozott fürdőben. Előbb a hajvasalót,majd a fesűt, aztán a parfümöt, és így tovább.
Mikor már az idegroham kerülgetett,a huszadik köröm után, még a bátyám is megjelent a szobám ajtajában és addig szólongatott a nevemen, míg tényleg ott tartottam,hogy hozzá vágom a lehető legkeményebb dolgot,ami a szobában található. Jajj,szinte biztos vagyok,hogyha Alex itt lenne milyen frappáns, pervez beszólással válaszolna vissza.
-Mond,mivan?!-emeltem fel a hangom, és már a saját nevem hallatától libabőr futkosott a hátamon,annyiszor hallottam
-Most miért vág az ideg?
-Nem mennél el, inkább készülődj, már fél hat van!-koppintottam rá a telefonom képernyőjére kétszer, hogy biztos legyek az időbe
-Nem értem mit stresszelsz rá,sejtem Alex sem fogja magát tetőtől-talpig puccba vágni -forgatta meg az enyémhez hasonló barna íriszeit
-Ne idegelj fel légyszíves!-gyorsan az asztalhoz pattantam,hogy neki álljak a hajam egyenesítésének,a már felforrósodott hajvasalóval
-Blah,blah,blah-tudja hogy ezzel a gyerekes piszkálódásával a vérnyomásom az egekebe szökik, és egy kanál vízbe megtudnám folytani
BINABASA MO ANG
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
