Mindörökké,és tovább...

6

Egymás szemét néztük és engem teljesen megbénított ahogy a tekintetünk egymáséba vésődik. Megkellett szakítanom a pillanatot, ezért ellöktem magamtól és kiiramodtam a folyosóra ahol aztán csak remélni tudtam hogy nem követ. Nem akartam magyarázkodni se neki az előbbi miatt hogy miért nem ellenkezte mert magam sem tudom,se a tanárnak a késésemért. Amilyen gyorsan csak tudtam olyan sebességgel kapkodtam a kicsi lábaim. A folyót felszántva léptem be a terembe kapkodó lélegzettel. Az osztály és a tanár is érdekesen és érdeklődően nézett rám és akkor esett le hogy nem biztos hogy futásra gondoltak. Inkább rögtön elnézést kértem és a helyemre ültem le ahol aztán Alexis érdeklődő tekintetét láttam ahogy engem néz. Nagy valószínűséggel magyarázatot várt de míg meg nem kérdezi én nem szólalok inkább meg, mindenki jobban jár.

Nem tartott sokáig máris egy lap csúszott elém melyen a nagy kérdés állt,azaz hogy miért lihegve léptem be a terembe és hol voltam ennyi ideig. Nem akartam ezt épp itt és most megvitatni ezért csak válaszképpen azt írtam hogy később elmondom és vissza csúsztattam a lány elé. Amint kiértünk a teremből le is támadott a padtársam,mert szerencsére elülhettem Nina mellől. Szóval nem tartottam tovább magamba és megkértem a lányt hogy menjünk ki a tömegből.

-Szóval röviden annyi hogy találkoztam a folyosón Alexal-jelentettem ki és tényleg a lehető legrövidebben mondtam el

-És? Úgy érzem történt ezen kívül más is-nézett rám gyanakvó szemekkel

Elmeséltem neki az egészet és mivel nem tudtam mi történt köztük a fiúval ezért kicsit tartottam a lány reakciójától. Tisztában vagyok vele hogy ez semmiség de mégse tudom a lány miért utálja.

-Egyet ígérj meg nekem...ne hagyd hogy kihasználjon-láttam rajta hogy félt és ez őszintén jól esett,majd egy bólintással a tudtára adtam hogy nincs oka aggódni

A suliba nem nagyon történt érdekes ami fontos lenne. A nap szerencsére gyorsan elment és a kelleténél többször jutott sajnos eszemben Alex.

Haza indultam ami körülbelül tíz-tizenöt percet vett igénybe, szóval kibírható bár az iskola után csak arra vágytam hogy hazaérjek. Éppen a gondolataimba merülve sétáltam előre bambulva amikor az kapott észhez hogy egy fiú áll meg mellettem, pontosabban Alexander megint. Egyből a lényegre tért,nem habozott.

-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy!

-Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni

-Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is

-Hát,pedig ideje lenne hozzá szoknod,nem értem miért nem keresel egy másik lányt aki szívesen megcsinálja ezt a baromságot!

-Mert nekem te kellesz és kész!-kacsintott rám és tagadni se tudom és nem is akarom,hogy valóban eszméletlenül nézett ki,de az idegesítöen nagy egója mellett semmit nem ért a külseje,ekkor még nem gondoltam volna hogy nincs vége a dalnak,azt hittem végre békén hagy

Már egy ideje egymás mellett mentünk csak azt nem tudom miért

-Te tulajdonképpen miért jössz erre?-tettem fel a kérdést

-Abba az utcába lakok ahol te,de úgy vélem egyszerűbb lenne elmenni kocsival

-Ez jó ötlet,akkor szia-vettem újra gyorsabbra a lépteimet és eszembe jutott a suliba lévő kergetőzésünk ettől pedig Deja vu-m lett

-Nem,ha én megyek velem jössz-rázta meg a fejét és egy kicsit hangosabban mondta a köztünk lévő távolság miatt

-Inkább a halál-hátra se néztem csak mentem egyenesen

-Akkor megyek veled-vonta meg a vállát és már mellettem is termett mire én meg forgattam a szemem

Az idő olyan lassan telt hogy azt hittem meg állt. Valóban nem adta fel és gyalogoltunk egészen a házunkig.

-Szia-intettem neki ő pedig vissza rántott és szoros ölelésbe vont ami miatt az orromba szökött a mentolos illata

-Szia-mosolygott rám és egyre kevésbé értettem a viselkedését

A házba beérve lerugtam a cipőm és felmentem a szobámba ahol végre az ágyamra zuhanhattam. Az érzés kész megváltás volt, éppen hogy élő vettem a telefonom villám sebességel jött el a vacsora idő amin az egész család részt vesz. Lebattyogtam a lépcsőn és az asztalhoz ültem ahol már mindenki várta a finom ételt. A vacsora alatt tipikus kérdések voltak amire aztán mindig ugyanaz a válasz.

-És van már valaki a suliba akivel jóba vagy?-tette fel a kérdés édesanyám

-Igen,egy lány,Alexis-bólintottam egy aprót és egy újabb adagot lapátoltam a számba

-Khm...Alex-kamu köhögés után mondta a tesóm, minden alkalmat megragadott hogy piszkaljon.

Mivel pontosan tudta hogy anya ha megtudja hogy csak beszéltem egy fiúval már az esküvőnket kezdi tervezni,apa pedig a megölését kezdi kidolgozni.

-Tényleg? Ki az a fiú?-kérdezte izgetottan az anyukám

-Senki anya tényleg

-Aha,persze akkor azért kísért haza-mondta a bátyám és igyekszett elfolytani a nevetését mivel pontosan tudta ő is hogy nincs köztünk semmi

-Igazán?-nézett rám apa nem túl aranyos fejjel, és reméltem hogy nem rám haragszik hanem Alexre, ő akart annyira hazakísérni aztán tessék kész családi viszály lesz belőle

-Apa,csak hazakísért

-Jujj,ez olyan cuki-pattant fel anyukám a székéből,Nate pedig nem bírta tovább elnevette magát

Szó szót követett és míg anya már tisztára be volt zsongva addig apa feje már szinte vörös volt. Én pedig az asztal alá akartam bújni mert ez rohadt gáz volt. A tesóm persze percekig hahotázott amiért ki tett nekem. Mint mindig.

Köszönöm a voteokat! <33
Illetve nagyon tudom ajánlani ezt az oldalt,ha gondoljátok nézzétek rá!Nem sokára kinn lesz az első része a könyvének!😉
nightkazutora
!!!