-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy!
-Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni
-Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is
-Há...
Már otthon voltam és a zuhany alatt álltam,míg a házban mindenki aludt. Ahogy a forró víz végig folyt a testemen úgy éreztem,mintha Alex érintését is lemosnám magamról. Minden egyes vízcsepp után egyre jobban hiányzott az,hogy a bőrünk összeérjen. Sírni már képtelen voltam,de mosolyogni is. Nem vártam,hogy felébredjen a családom,nem tudtam volna úgy tenni mintha semmi baj nem lenne.
Nem akartam,hogy John hozzám érjen és ezt magamnak sem akartam bevallani. Olyan bűntudat gyötört,amilyet még sosem éreztem. Utáltam magam azért amit tettem és mégis ha újra megtehetném, akkor is megtörténne. Kételyek merültek fel bennem azzal kapcsolatban,hogy hozzá menjek e Johnhoz. Hiba lenne. Őt verném át azzal,ha hozzámennék. Azonban,ha most elutasítom őt,tudom,hogy életem végéig bánni fogom. Mert szeretőm őt,Alex pedig csak egy fellángolás.
Hiszen nem voltunk sokáig együtt és nem tudom, hogy miért veszi el az eszem még hét év után is.
Ezért kell hozzámennem Johnhoz. Hogy lezárjam magamban a múltat,és elfelejtem az éjszakát,amit Alexszel töltöttem. Neki is ezt kell tennie. Mindkettőnknek így a legjobb.
Felvettem a pizsamám és befeküdtem John mellé az ágyba,hogy aludjak egy pár órát. Az ágy szélére csúsztam és összegömbölyödtem,ezzel egy pajzsot képezve magam körül.
Csak ezt a napot kellett kibírnom,mert este mentünk haza.
Reggelinél az egész család összegyűlt. Engem John ébresztett puszikkal 10 óra környékén.
Anya sütött tojást és palacsintát,apa két kedvence. Csendben helyet foglaltam az asztalnál és eszegettem az előttem lévő kaját,de nem igazán volt étvágyam.
-Mi baj?-bújt közel John a nappaliban a kanapén,és a fülembe suttogott-Nagyon csendes vagy?
-Semmi,csak fáradt vagyok. Este későn értem haza-erőltettem magamra egy fáradt mosolyt
A hajamba puszilt a vőlegényem és felállt mellőlem. A fejemet hátra vetettem és behunytam a szemem. Azért imádkoztam,hogy végre vége legyen a napnak.
Már az autóban ültünk Johnnal hála az égnek. Szerencsére Alex nem keresett. Régen ezt átoknak tekintettem,most inkább Isteni áldásnak.
-Baba,biztos nincs baj? Hol voltál az este?-simogatta meg a combom a mellettem ülő férfi,aki azóta nem szólalt meg mióta elindultunk
-Egyik régi barátnőmmel találkoztam,aztán iszogattunk és elment az idő,bocsánat-dőltem neki az ablak üvegnek és a sötétedő erdőt néztem
-Melyikkel?
-Nina-hirtelen nem jutott más név az eszembe
De ezzel szerencsére ismét lezártuk a témát,mert érezte hogy nincs kedvem beszélgetni.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Négy hét múlva
Alexisszel ültünk egy kávézóba,ami a házunktól nem messze van. Alexis benn lakik a belvárosba,míg mi Johnnal a kertvárosba.
