Mindörökké,és tovább...

24

A vacsorát valamilyen természetfeletti csoda folytán be tudtuk fejezni anélkül,hogy Nathan ismét valami asztalhoz nem illőt szólt volna. Már minden tányér üresen állt,de még beszélgettünk egy kicsit, pontosítva inkább Alexszet faggatták. A testvérem pedig külön megkérte hogy beszéljenek kettesbe is majd,amit azt hiszem mindnyájan tudjuk hogy miért, legalábbis az előbbi akciója után biztosan.

-Hogyan is ismerkedtetek meg?-nézett anyám csillogó szemekkel ránk, hogy biztosan valami szaftos sztorival jövünk,azonban mi hirtelen össze néztünk,ugyanis ezt elfelejtettük megbeszélni,az alap sztori az hogyan is fogalmazzak...nos érdekes lenne és hosszú,nagyon

-Éppen koriztam amikor elestem és ráestem Alexre-kezdtem el magyarázni,azonban Alex is éppen ebben a pillanatban mondott valami teljesen mást

-A suliban oda mentem beszélgetni hozzá még az első nap-végülis mindkettőben van valami kis igazság,csak hát nem ezekért vagyunk most itt

Alex amint realizálta a két különböző sztorit javítani akart rajta,ahogy én is.

-Korizás közben még az első napon oda mentem hozzá

-Ja, tényleg a suliba mikor sétáltam oda jöttél-ezzel megint ugyancsak romtottunk

-Valójában még az első nap Hazel éppen korizott,de csak nagyon lassan, séta tempóban ezért oda mentem hozzá beszélgetni,de mivel rám figyelt és nem a lábára ezért elbotlott és rám esett.-Alex mentette meg a végén teljesen,de ennek már mindegy volt.
A tesóm az csak horkantott egyet,a szüleim pedig furcsán néztek

...

Alexszel felálltunk az asztaltól. Anyáék erősen kérlelték a fiút, hogy maradjon még egy kicsit,de ő arra hivatkozott,hogy el szeretne engem vinni valahova és ígéri, hogy időben hazahoz. Alex magára kapta a zakóját, én pedig a farmer kabátom,ugyanis elég enyhe idő volt ahhoz képest hogy nyakunkon a karácsony.

Az autóhoz léptünk, már szálltam volna be,mikor Alex mellém ugrott és lefogta a kilincset.

-Ácsi,neeem!-állt be elém, én pedig értetlenül kémleltem a produkcióját

-Most mi az?

-Ki kell neked nyitnom az ajtót!

-Már miért kéne?-mosolyogtam bele az angyali szemeibe,majd kicsit arrébb toltam,hogy kinyithassam az ajtót,de ő továbbra is makacskodott

Óvatosan felemelt,majd arébb tett egy méterrel. Ezután szépen kinyitotta az ajtót és betessékelt, még a kezét is kinyújtotta,hogy segítsen a beszállásba. Amint kényelmesen elhelyezkedtem és ő erről meg is győződött, ő is beült a járműbe.

-Megszállt téged valami?-az arcát kezdtem tapogatni színlelt kétségbeeséssel-Ugye nem a kezemet akarod megkérni? Tudod mit? Máris a tiéd-színészi képességeim teljes kiélésében lehetett része

-Bolond vagy,zakkant-kezdett el nevetni,a kissé rekedt mély hangján

-Egy zakkant,aki megtalálta a még zakkantabb felét -vigyorogtam rá majd magam felé fordítottam a száját és egy puszit nyomtam rá

Elindultunk. Minden sötétben pompázott. Csak az utcai lámpák és a házból kiáradó fények nyújtottak az utcának egy kis láthatóságot. Egy dombon felfele mentünk ami viszonylag magason volt. Végig csendben ültünk,csak szokásosan váltás közben a combomon pihent Alex keze.

-Ma van a város 50.évfordulója-szorított rá egy kicsit a combomra,mire én a kezére raktam a kezem és a gyűrűjét kezdtem el forgatni

-Az mit is jelent pontosan? És hol is vagyunk?-néztem ki jobban az ablakon, hátha ismerős a terep de fogalmam nem volt merre járunk