Mindörökké,és tovább...

10

Folyamatosan húzott maga után én pedig nevettem mögöttem. Az igazi nevetesémmel ami még csak egy picikét sem volt megjátszva. Többször is csengett a telefonom de sose tudtam felvenni az úton mert a fiú nem hagyta. Hirtelen megállt de úgy hogy az arcom a hátának csapódott majd elemeltem az arcom és körbe néztem de a pályának még csak a közelében sem álltunk. Jobbra-balra pillanatottam amikor észre vettem hogy a fiú egy fagyis bódét figyel édes kisfiús tekintettel. Szinte csillogtak a szemei ahogy a fagylalt gondolata keringett körülötte.

-Kérsz fagyit?-mosolygott rám és abban a pillanatban látni lehetett az arcán hogy neki is teljesen őszinte a mosoly az arcán

-Nem kérek, köszönöm-kuncogtam fel,mire a fiú bánatos arcot vágott,ami miatt egy pillanat alatt eltűnt minden férfiasság róla

-Akkor is kapsz-szinte oda pattogott a fagyishoz, én pedig nem értem az egész jelenetet ugyanis a fiút mintha kicserélték volna

És ahogy azt mondta két külön fagyival tért vissza és az egyiket az én kezembe nyomta. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk

-Mondj magadról valamit-mondta a fiú teli szájjal

-Mégis mit?-hogyha mondták hogy mondjak magamról valamit,tényleg sose tudtam hogy mégis mi az ami érdekes lehetne

-Passz, akármit-vonta meg a vállát

-Okéé...akkor ami fontos hogy vegetáriánus vagyok,a kedvenc fagyim a vaníliás,az egyik kedvenc évszakom pedig a tavasz-és szinte éreztem a tavasz friss ilattát

-Fura vagy-hunyorította össze a szemét-Na ,de közbe induljunk

-Miii? Te már meg is etted?-néztem rá csodálkozva közbe pedig felmutattam a fagyim aminek még minimum a fele vissza volt-Nekem még ennyi vissza van

-Ezt könnyen orvosoljuk-ennyi kellett és egy hatalmas darabot leharapott a fagyimból

-Most megöllek-nem várt sokat azonnal futásnak eredt én pedig a nyomába

Miután mind a ketten lenyugodtunk folytattuk tovább az utunk a pálya felé. Be kell valljam egészen jó társaságnak ígérkezett Alex,viszont iszonyatosan szar érzés volt abba belegondolni hogy ez nem tart sokáig, ez az egész csak egy átmeneti dolog.

Felszabadítóan beszélgettünk a célig. Nem mondom azt hogy öri barik lettünk de nem úgy tekintettem rá ahogy az első napon amikor megismertem. Nagyon is előítéletes voltam vele szemben,és még mindig tudtam hogy végülis nem egy minta ember ,de nem akartam erre gondolni,mi értelme lenne mindig a rosszra gondolni? Úgy gondolom hogy ha az ember mindig a rosszat veszi elsőképpen figyelembe akkor igazán sose lehet boldog annyira legalábbis biztos nem amennyire szeretne. Teljesen őszinte leszek hogy mikor megláttam azt a bugyi levarázsoló mosolyát a világ is megszűnt körülöttem a lábam pedig elveszett,fogalmam sincs mi ez az érzés de akkor figyelembe se vettem csak jóval később jöttem rá a jelentőségére. Alex megvette a jegyeket bár a sajátomat én akartam fizetni de eljátszotta hogy nem hallja. A korcsolyákat felvettük és felsétaltunk a pályára ahol szerencsére nem voltak sokan mert tömegbe rossz korcsolyázni. Amint felértünk a pályára a fiú lassan a tenyeremre simította a kezét és össze kulcsolta az ujjaink. Majd hirtelen maga után húzott én pedig majdnem elestem mert nem számítottam rá,ez természetesen megmosolyogtatta a fiút amitől nekem is mosolyogni támadt kedvem.A lengedező szél óvatosan a hajamba kapott a fiu pedig kitartóan a kezemet fogva húzott maga után bár meg csak par métert mentünk.

-Alex,várj már lassaban!-szólítottam fel a fiút

-Nyugi bízz bennem

-Bár mily' hihetetlen nem bízok benned szóval kérlek szépen lassabban-a fiú közelebb lépett,a kezét a derekam közé fonta es hátra fele korizott engem magával húzva a derekamnál fogva

-Most jobb?-nézett le rám, így hogy közel volt még jobban látszódott a méretbeli különbség,mire megforgattam szemem

A szemeit az enyémbe véste es úgy nezett . A szeme barnan csillogott mégis volt benne egy kicsi zöld ami meg szebb hatást kölcsönzött a szemének. Szerette Isten ezt a fiút amikor megteremtette. Semmi túlzással maga volt a tökéletesség amiket csak elképzelni tudsz, ezért is vártam hogy mikor derül ki a szomorú csattanó vagy esetleg mikor ébredek fel. Csak ezt a két opciót láttam valóságosnak. Pár kört megtettünk ezért Alex elengedte a derekam már csak a kezem fogta es egymás mellett haladtunk. Hirtelen maga elé rántott és megállt egy pillanatra majd a átlagnál közelebb hajolt az arcom az orrunk szinte mar össze ért. Egy túl ismerős hang törte meg a pillanatot mire mind a ketten a hang fele néztünk.

-Szia Hazel! Felismersz még?-nézett rám az exem egyik haverja aki fogalmam sincs mit keresett itt de neki mentem volna

-Csak menj el,oké?-raktam a szemem elé a kezem a kínos helyzet miatt

-Figyu, ki vagy te?-szólalt meg a mögöttem éppen engem ölelő srác

-Nahát! Te vagy a palija?!-mutatott rá Alexre-Hazel sose voltam rólad jó véleménnyel de azt nem gondoltam volna hogy ekkora kurva vagy!-nevetett fel kínosan

-Ki a fasz vagy te hogy le mered kurvázni?-tolt el maga mellé Alex én pedig reflex szerűen a mellkasa elé raktam a kezem

-Képzeld az exe haverja és hidd el nekem hogy nem ismered a csajt-ebben valóban van valami

-Hallod azért nem lesz kurva mert lapátra tette a kibaszott kis haverod-nevetett fel cinikusan-Azt hiszem mindenki jobban jár ha elhúzod innen a tetves kis segged-szerencsére nem erősködött tovább hanem Alex kérésere vagy inkább fenyegetésére el húzta a belét

-Na,ott tartottam-rántott vissza magához közel a fiú ugyan úgy ahogyan az előbb is-Hogy szerintem játszunk olyat hogy majdnem össze ér a szánk,DE-emelte ki tudatosan-nincs csók.Az veszít aki először megcsókolja a másikat-az ajkát pedig közelebb tolta az enyémhez