Mindörökké,és tovább...

15

Már az autóban ültünk. Fejemet az ablaknak támasztottam, magamtól nem bírtam volna tartani. Hányingerem egyáltalán nem akart szűnni,ami számomra meglepő volt hogy Alex nem féltette az autóját a kiszámíthatatlan állapotomtól, legalábbis nem mutatta ki. Hangulatom az előbbi veszekedésünk miatt szörnyű lett, szomorú voltam.

Az ég is megérezte a hangulatom és egyről a kettőre már hatalamas cseppek zuhantak az égből. Az autó ablakán verseny futottak a halálba.

Az autóba is beköltözött a hangulat, ami bennem és kinn tombolt. Nem szóltunk egymáshoz. Egyetlen szó se hangzott el amióta úton vagyunk. Alex erősen koncentrált az útra, én pedig elmélkedtem azon mennyi minden történt két teljes hét alatt.

-Hova megyünk?-elég sok ideje mentünk ahhoz,hogy hozzánk vezessen

-Haza-ennél rövidebben aligha lehetett volna felelni

-Az mit jelent nálad?-néztem a fiúra,de ő csak előre figyelt, ezért alaposan végig tudtam mérni az arca minden négyzetméterét

-Hozzám-egy bukkanó miatt,egy nagyot ugrott a kocsi,engem ismét a hányás kerülgetett-Ugye nem fogsz hányni?-az útról rám,majd vissza az útra kapta a tekintetét és ismét rám

Hevesen ráztam a fejem, aztán a kezemmel is intettem egy nemet,de a számat inkább nem nyitottam ki.

Csöndben folytottam vissza folyamatos rosszullétem. Alex néha próbált velem beszélgetni,de én csak a fejemmel válaszoltam, ráztam vagy bólogattam. Nem sokkal később egy hatalmas ház elé értünk. Amint az autó megállt, én kipattantam és a házzal szemben lévő parkhoz futottam,ahol egy fa tövét sikerült lehánynom. Mikor stabilnak érzetem magam a fiú oldalán a házba mentem.

Nem csak kívülről tűnt hatalmasnak, valóban az volt. Modern volt az egész, mégis nagyon otthonos. Már a folyosón is képek lógtak a falon,ahol nagyon boldog és tökéletes család szerepelt. Alex lehetett az egyik képen,amin boldogan mutatja,hogy kiesett az egyik foga. Túl tökéletes az egész család,oly annyira hogy ilyen nem is létezik. A mosolyuk,az arcuk,a testük,minden porcikájukból árad a tökéletesség.

-Tulajdonképpen miért is jöttünk ide?-csuklok fel,egyre jobb

-Mert elég szar állapotban vagy, és így nem akartalak haza vinni-le vette a cipőjét és a nappali fele indult,mire szorosan követtem, nehogy elvesszek ebben a hatalmas házban

-Mostmár igazából jól vagyok-ismét csuklottam egyet,ami a fiúnak adott igazat ismét,mert öklendezés lett belőle-Nem hánytam, jól vagyok-tartottam vissza a kikívánkozó dolgokat -Az aztán tényleg sokkal jobb,ha nálatok hányok össze mindent-forgattam meg a mogyoró színű íriszeim

-De legalább van,aki figyel arra,hogy ne fulladj meg a hányásodba-vigyorgott rám gúnyosan majd felfutott a lépcsőn, úgy hogy engem meg se várt

Amint észbe kaptam utána futottam,de már a fiúnak hűlt nyoma sem volt. Elnéztem jobbra, aztán balra,de semmi. Ismét elnéztem jobbra amikor elő bukkant a barna, dús hajkorona amit kerestem. Megindultam a fiú felé,aki már a szobájában volt. A szobába érve, tipikus fiú szoba fogadott. Mindenhol ruhák,amik csak remélni tudom hogy tiszták. A falon híres játékosok mezei,az íróasztalon egy gép és mellette sok kacat. A szoba közepén pedig egy hatalmas franciágy,ami annyira kényelmesnek tűnt,hogy kényszert éreztem arra,hogy ráugorjak. Éés,igazam volt,az ágy valami fantasztikus.

-Leváltottalak!-a fejemet a párnára dobtam,aminek Alex illatta volt

Nem hiszem el magam se,de napokig tudnám szagolgatni. Basszus! Még a végén én is Alex fan leszek. Csak az kéne!