7 év múlva
Másnap se jött, és azután se. Ahogy azt ezt követő tanévben sosem tette. Egy évig kerülgettük egymást az iskolába. Minden nap fájt látni,de sosem jött oda hozzám. Hiába csillant fel a szeme minden alkalommal amikor megpillantottam. Nem jött oda,rám sem nézett és a haverjai sem. Mintha egyszerűen nem is léteztem volna. A suliban egy hónapig a szakításunk volt a legnagyobb szám. Mindenki tudta,hogy Nina miatt volt és a lány láthatóan egyre jobban nyomult Alexre,aki nem utasította el sosem. Aztán Alex elballagott,és vele együtt elment a lelkemnek az a része,aki sírt utána.
Minden nap sírva aludtam el és piros szemekkel keltem egy évig. Rettenetes volt. Ha boszorkány képességekkel bírtam volna, akkor biztosan már nem élne Alex. De miután elment visszakaptam magam.
De nem bánom,hogy minden így alakult. Hisz már van egy jegyesem. Egy csodálatos vőlegényem,Jonathan. Aki százszor jobb ember,mint Alex valaha volt. Hálát adok ma már azért,hogy Alex ezt tette velem. Nem lett volna soha közös jövőnk,ebben biztos vagyok.
Anyáékhoz tartottunk Johnnal,hogy bejelentsük az eljegyzést. Imádják ezt a fiút,szinte majdnem annyira mint én.
Jonathan leparkolt a ház előtt mire az egész család kijött a házból és egy emberként öleltek át minket. Itt volt a bátyám és a felesége is. Na igen,változott pár dolog az évek alatt.
Nem kellett mondanom semmit édesanyám előbb észrevette,mint hogy kimondtam volna.
-Ez az amire gondolok?-kapta el a kezem és a magasba emelte,hogy a Nap megcsillanjon a kezemen ragyogó kristályon
-Ha arra gondolsz,hogy esküvő lesz akkor mindenképpen-vigyorogtam,mint a tejbetök miközben én is a gyűrűt csodáltam,ami a legcsodálatosabb ékszer volt amit valaha láttam
-Jajj gyerekek,gratulálok-ugrik bele anya először az én aztán Jonathan nyakába
Jonathan nagyon jó képű volt,a homok szőke hajával és a zöld szemeivel. Mosolya szinte egy fogkrém reklámba elmehetett volna és iszonyat magas volt,mellkasáig értem.
Mindenki gratulált nekünk egyesével,aztán bementünk végre enni,mert már majdnem kilyukadt a gyomrom.
-Ha már nagy bejelentéseknél járunk-szólal meg Grace,Nate felesége-Nekünk is van mit mondani-csúsztatott az asztal közepére egy fekete-fehér lapot, mire mindenkinek megállt a kanál a kezébe
-Aztarohadt-esett ki a kanál a kezemből-Nagynéni leszek-ugrottam fel a székről ugrándozva
Nateből pedig apa lesz,ki gondolta volna? Sosem volt egy apa típus,de most hogy elmondták simán képes voltam elképzelni egy kisbabával a kezében.
-Ahogy felugrottál hirtelen azt hittem te is terhes vagy-kapott a szívéhez apa,mire mindenki nevetni kezdett-Túl sok lenne nekem a hír
-Az még odébb van-ültem vissza miután a pulzusom lejjebb ment
-Apa leszel,úristen,kisfiam-érzékenyül el anya,szinte már sírt
Inkább átvonultunk a nappaliba,mert a hír után az ételéhez már senki nem nyúlt.
Nem bírok feleszmélni abból,hogy a "kamasz", idióta,makacs,gyerekes bátyámból mostmár apa lesz.
Hiába 26 éves,ezt nem tudom megmagyarázni az agyamnak,akinek még mindig az a kisfiú akivel játszottam a kertbe.
Szinte el is felejtettem az ujjamon csillogó gyűrűt, ezért megfogom és forgatni kezdem az ujjamon.
Feleség leszek,hihetetlen. És nem Alexé,mint ahogy azt 17 évesen szinte biztosra vettem. Sokkal jobban jártam,sokkal jobban.
Két állammal lakunk messzebb anyáéktól,ezért most náluk alszunk és a tesómék is. Összegyűlt a család.
Nate-ék is messzebb laknak,ezért mindketten elfoglaltuk a régi szobánkat.
A régi szobámba belépve elöntenek az emlékek. A sárga fal azóta fehér lett. Át lett festve szerencsére. De más nem változott. Ledobtam magam az ágyra,mire Jonathan mellém feküdt.
Eszembe jutott amikor Alexszel itt filmeztünk,vagy az amikor ki akartam sminkelni,és mikor Nate rajta kapott minket miközben Alex keze szinte a bugyimba volt. Egyszer viharban a földön társasoztunk,mert elment az áram. Persze a társasnak birkózás lett a vége és egy kiadós csiki csata. A tekintetem automatikusan a padlónak arra a pontjára vándorol,ahol ezek megtörténtek.
-Min gondolkodsz ennyire,drágám?-simítja meg az arcomat a vőlegényem,mire a gondolataimból végre felébredve rámosolygok
Bébi,Alex azt mondta volna,hogy bébi...
-Rám törtek az emlékek-néztem el a tekintetétől,mert bűntudatom volt amiatt,hogy Alexre gondolok
Ebben a szobába bejönni felért azzal, mintha az emlékeim tengerébe ugranék bele. Alex körül forog az agyam,folyamatosan. Ez az idióta szoba. Nem gondoltam rá már vagy öt éve. Amióta ismerem a vőlegényemet azóta egyetlen egyszer sem gondoltam rá.
-Nem szeretnéd felavatni a gyerekszobád? Csak hogy legyenek új emlékek-kezdett el puszilgatni a fülem mögött és fölém térdelt
Jól eső sóhaj hagyta el a számat,mire felbátorodott és még sürgetőbben csókolta a felsőtestem minden pontját rendszertelenül.
Akaratlanul is Alex jelent meg előttem,amint behunytam a szemem. Elképzeltem,hogy tinik vagyunk és ő puszilgat így aznap amikor a tesóm ránk nyitott.
-Ez a szüleim háza,és hallhatja a családom is-toltam el magamtól hirtelen
-Csendesek leszünk akkor-hajol vissza a nyakamhoz és már a felsőm szegélyét babrálja
-Sajnálom,nincs hozzá hangulatom,fáj a fejem-nyúltam a homlokomhoz és egy grimaszt vágtam
-Az előbb nem úgy tűnt,de rendben-gördült le rólam és ismét mellettem feküdt hanyat
Közelebb húzott magához és szorosan magához ölelt. Bűntudatom volt minden egyes porcikámba,amiért Jonathan fekszik mellettem és nekem kénytelenül más férfi jár a fejembe... szörnyű vagyok.
Kérlek,ha tetszik akkor nyomjatok egy vote-ot vagy írjatok egy kommentet,hogy visszajelzést kapjak arról,hogy jó. Köszönöm,puszi🥰
ESTÁS LEYENDO
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
