Mindörökké,és tovább...

12

Éppen oda értünk volna Alexishez,amikor sarkon fordult és befutott az iskolába,onnan tovább pedig nem tudom merre. Egyből utána akartam iramodni,de ahogy a kezemet ki akartam tépni a fiú kezéből, ő erősen rászorított, jelezvén hogy nem megyek sehova. Alexra néztem és egy gyilkos pillantást vetettem felé,mire ő a fülemhez hajolt közben ártatlanul és szerelmesen mosolyogva.

-Nem mehetsz el, mégis hogy nézne az ki ha most elrohannál mellőlem?-húzta fel kérdőn az egyik szemöldökét

-Akkor te is jössz velem-egy fejcsóválást kaptam válaszul-Vagy jössz te is,vagy itt hagylak-a barátnőm fontosabb volt,mint egy hülye hazugság és álca

Tudtam,hogy még mindig nem akarja hogy itt hagyjam, ezért húztam magam után végig a folyosón majd mikor egy csendesebb részre értünk berántottam az egyik üres terembe.

-Mi volt közted és Alexis között?-volt enyhe sejtésem,és nagyon is reméltem hogy nincs igazam,a fiú nem válaszolt csak nézte a mögöttem lévő falat-Alex kérlek,mondj valamit-néztem fel rá kétségbeesetten

-Hazel,én nem olyan vagyok,mint ahogy azt mondják-hajtotta le a fejét és ráült az ajtóhoz legközelebb eső pad tetejére

-Bökd már ki-féltem az igazságtól és attól,hogy olyat tettem amiért a lány gyűlölni fog

-Alexis ott volt az egyik bulin,és sokat ittunk. Felmentünk az egyik szobába és egyik dolog követte a másikat. Mikor reggel felébredtünk,megmondtam neki hogy ez egy hiba volt,és hogy ha józan lettem volna nem teszem ezt-hallatszott a hangjában a bűntudat-a barátnőd ezt pedig eléggé félre értette,azt hitte hogy ezzel lerondáztam,pedige eskü rohadtul nem ezt volt a szándékom,csak szarul sült el az egész. Aztán Alexis úgy akart velem kibaszni,hogy elterjesztette,hogy minden lánnyal köcsög vagyok és mindenkit meg akarok fektetni. És hát nyilván van benne valami,mivel fiú vagyok-forgatta meg a barnás szemeit-De Alexis előtt nem voltam olyan ahogy azt ő beállította, részben miatta lettem ilyen. Mert mikor elterjedt a pletyka,ahelyett hogy mindenki megutált volna még több lány rám akaszkodott,és azóta Alexis teljes szívből gyűlöl. Számtalanszor próbáltam neki megmagyarázni,de teljesen hiába, már rég fel adtam. Nem fogok neki térden állva könyörögni,azért mert játsza a hisztis picsát-majd rá nézett az arcomra és eszébe jutott hogy a barátnőmről beszél -Bocs

Én csak lefagyva álltam és próbáltam feldolgozni minden eseményt amit a fiú mondott az előbb.

Mérhetetlen düht éreztem,azt nem tudom miért,de elöntötte fejemet a méreg. Nem is tudom igazán kire haragudtam,csak beszélni akartam Alexisszel. Az ajtót kivágtam-később pedig renénykedtem,hogy a kirohanásonat egy tanár se látta-aztán felfedező útra indultam az iskolába. Minden tanterembe és szertárba benyitottam, abban a reményben hogy benn találom a barátnőm. Egy terem volt már csak hátra,annak is kicsaptam a fa ajtaját és ott ült a lány az egyik padon lehajtott fejjel,rázkodó vállakkal.

-Alexis! Mi a baj?-rohantam oda hozzá

Leültem mellé a padra és szomorúan néztem rá. A düh egy szempillantás alatt elment az elmémből,ahogy megláttam Alexist össze görnyedve. Tudtam mi a baj,nem azért kérdeztem mert nem. Dehát mit tudtam volna mondani neki? Hogy ja igen,járok azzal a seggfejjel aki összetörte a szíved,de igazából nem is seggfej,csak veled volt egy fasz?

-Együtt vagytok?-remegett folyamatosan a hangja

-Sajnálom-hajtottam le fejem

-Bele mentél,ugye? Eljátszod,hogy a barátnője vagy?

-Eleinte így volt,de ez nincs megjátszva.-egy kis szünet után folytattam- Alex elmesélt mindent

-Az ő vagy az én szemszögemből?...Ne feledd Hazel,te az ő szemszögét hallottad és ebbe a sztoriba nem ő volt az áldozat-rám emelte a tekintetét, ezért láttam ahogy végig szalad egy könnycsepp az arcán