A szobámba gubbasztottam mióta anyával beszéltünk. A szobámra kínos csönd telepedett. Csak a lentről fel szűrődő zajokat hallottam, vagy egy-egy ajtó csukódást. A agyamba lévő fogaskerekek megállás nélkül kattogtak,nem hagytak egy perc nyugtot se. Nem tudtam miről gondolkodok,vagy hogy miért. Egyet tudtam,hogy kemény út áll előttem Alexszel kapcsolatban. Egyre inkább kötődtem hozzá, hiába nem akartam,az érzelmeket nem lehet irányítani, bármennyire is szeretném.
Vasárnapom szintén pihenéssel töltöttem,meg persze a szokásos gondolkodással. Alexszel is beszéltem. Írt,hogy ma meg kéne csinálnunk a matek házit. Nem akarok oda menni. Kínos lenne,nagyon is kínos. De nem kerülhetem a találkozást örökké, előbb vagy utóbb muszáj lesz látnom, és minél előbb annál jobb. Szóval a délután folyamán át fogok menni a fiúékhoz,ahol megint ott lesz az az irritáló apja,akit amikor meglátok kedvem lenne ki tépni a szemem,csakhogy ne lássam azt a lenéző tekintetét.
Megkértem apát,hogy dobjon el, vagyis hát pontosítok,megkértem apát hogy dobjon el,mert addig nem hagyott békén míg bele nem mentem,hogy kérjem meg.
Azt hiszem látni akarta hol élnek,kik a szülei stb. Mindenről tudni akar amiről egy féltő apa általában. Elindultunk Alexszékhez,akik valójában tőlünk nagyjából öt maximum tíz percre laktak,de szakadt az eső, így hát muszáj volt bele mennem apám ajánlatába,vagy nem is tudom minek nevezni. Gyomorgörcs forgott a hasamba,amikor megálltunk a hatalamas ház előtt. A fiú,az anyjával az oldalán azonnal kilépett az ajtón amint a kocsi motorja már nem bőgött.
Pár lépéssel lejöttek a tornácról,hogy bemutatkozzanak a szüleink egymásnak.
Apa kezet csókolt Norának,mire a hölgy elpirult,amire természetesen,mint két kisgyerek elfintorodtunk.
-Helló,én vagyok Hazel apja-intett egyet
-Apa ennél gázabb bemutatkozást még életemben nem hallottam-csaptam a homlokomra,azzal rácsapva egy víz cseppre ami éppen lefolyni kívánkozott az arcomon
-Inkább menjetek fel a szobába,mielőtt megfáztok-mosolygott ránk Nora,majd apám tekintetét meglátva kijavította magát-Tanulni-nézett vissza a fiára, majd apára-Természetesen
Alex a kezébe vette a kezem,ujjainkat pedig össze fűzte, amitől a hideg futkosott rajtam, és kedvem lett volna elszaladni. A hasam hullámvasútazott,ahogy láttam a fiú nedves arcát mellettem. A kedves érzéseket pedig kezdte ledönteni az emlék amikor a vízbe voltunk, és ettől ismét kezdett kínos lenni minden.
A házba beérve melegség árasztotta el a bőröm és a lelkem. Süti illat és illatosító áradt szét a helységben,ami miatt a hasam nem leplezve vágyát egy hatalmasat mordult.
Alex a konyhába vezetett,ahol benyomtam két fahéjas kekszet,majd felmentünk a szobába,hogy azt tegyük amiért valóban jöttem.
Helyet foglaltam a hatalmas pihe-puha ágyon, és szét nyúltam,mintha egy vödör vizet burítottak volna a simogató anyagú ágyneműre.
A fiú addig elő pakolta a kellékeket amik kelleni fognak és neki is álltunk a házinak. Közelebb csúsztam az asztalhoz,hogy én is láthassam a füzetet,vagy azt hogy éppen mit csinál.
Egy ideje csináltuk, már az utolsó feladatnál tartottunk,mikor Alex valami csoda folytán megszólalt. Nem beszéltünk a történtekről,csakis a matekról,de ez jó is volt így,nem akartam vele arról beszélni.
-Miért mentél bele,ha nem akartad? Mert nem emlékszem,hogy bármit is erőltettem volna-nézett rám szinte filmes lassúsággal
-Itt nem arról van szó,hogy nem akartam volna,sem arról hogy te rontottál volna el bármit -kezdtem el kapirgálni a körmöm,mintha az érdekesebb lenne
YOU ARE READING
Mindörökké,és tovább...
Romance-Kérlek,csak egy kis időre játszd el,hogy a barátnőm vagy! -Felfogtad,hogy nem? Sajnálom!-mondtam el neki századjára a válaszom,de nem bírta elviselni -Nem nagyon tudom felfogni,hogy te hogyan tudsz nekem nemet mondani-értetlenkedett továbbra is -Há...
