Mindörökké,és tovább...

16

Minél előbb próbáltam haza menni, és az ott létem alatt Nataniel tekintetét kerülni. Kiderült,hogy Alexnek volt annyi esze és értesítette a szüleim,hogy náluk alszom, apukámnak pedig szándékosan kiemelte,hogy külön szobában alszunk. Miután haza értem ismét lefeküdtem,a tegnap este teljesen leszívta az agyam.

A hetek teltek. Szinte rohantak. Alexszal már három hete voltunk együtt. Nemsokára jön a hónap fordulónk,amihez a fiú erősen ragaszkodik, bár nem tudom miért. Nem vagyunk együtt,akkor miért tartsuk meg?

Alex anyukája össze hívott a múltkor egy családi vacsorát,aminek én is a részese voltam,ugyanis a nő azt állította hogy én is a család tagja vagyok. Alexis teljes mértékben megbékélt a fiúval, sőt talán még jóba is vannak. Alex bemutatott a haverjainak normálisan,hogy ne csak úgy ismerjenek ahogy az első találkozáskor,akkor különben sem volt ott mindenki. Egy lány van a társaságban,aki nekem nem igazán tetszik. Eléggé unszimpi a lány. Nagyon teszi magát,ami persze a fiúknak nem tűnik fel, sőt amikor Alexnek megemlítettem még fel is volt kissé háborodva,hogy nem is igaz.

Szombat délután mi mást csinálhatnék, minthogy az ágyban fekszek és telefonozok. Igazándiból csinálhatnék mást is,de nem akarok. A telefonomon jött egy értesítés, mégpedig Alexander üzent,hogy este jön értem, elmegyünk valahova. Hát jó. Ellenkezésnek nem is lett volna értelme, két dolog miatt,egy hogy unatkozok, kettő bármit mondok akkor is elvisz.

Apropó,Alexszel már nagyon sokszor mentünk el korcsolyázni és ismét kezdek vissza rázódni. Van amikor az edzési után az iskola pályáján maradunk egy kis időre korizni. A fiú megkért,hogy segítsek neki matekban, így hát a héten kétszer matekozunk is. Azt állította úgy fer,ha már egyszer ő engem korcsolyából korrepetál, hiába mondtam neki hogy én meg azért vagyok vele,erre annyit mond hogy az nem számít. Makacs köcsög. De ha nem találkoznánk már hiányozna a minden napjaimból. Ez az igazság.

Mivel unatkoztam, ezért nyilván éhes lettem, ezért lelopóztam a konyhába,ahol anyukám ült. A hűtőhöz léptem,hogy egy joghurttal gazdagodjak. Anyával szembe leültem,mire ő rám nézett és máris biztos voltam abban hogy valamiről beszélni akar.

-Igen?-kezdtem el a beszélgetést,amikor már fél perc telt el anyám méregetésével- Tudom,hogy akarsz valamit-eszegettem tovább a joghurtom

-Hát, valóban. Mivan veled és Alexszel?-könyökölt rá az asztalra,majd a fejét a kezébe támasztotta

Egy kis ideig nem állt szándékomban válaszolni, mert nem igazán szerettem volna ezt megbeszélni úgy hogy esetleg apa is hallhatja.

-Nyugi,apád nincs itthon-nevetett fel,mintha egy gondolat olvasó lenne

-Hogy érted,hogy mi van velünk?

-Nem akarom Hazel,hogy az legyen ami az előző-szomorodott el

-Alex nem olyan,nem fog össze törni. Ismerem annyira. Nem csalna meg. Cole egy seggfej-forgattam meg a szemem

-Kicsim,Colera is ezt mondtad-mondta óvatosan,mire csúnyán néztem rá-Jó, oké tudod mit? Ha te mondod,elhiszem.-hagyott egy kis szünetet a téma váltás előtt -Nem hívod át Alexet valamikor? Szívesen beszélgetnék vele is.

-Félnem kéne?-húztam fel a szemöldököm

-Dehoooogy-legyintett és mosolygott,ami nem igazán volt biztató

-Ma is jön különben,este elmegyünk valahova. Már ha megengeded-próbáltam a legmeggyőzőbb énemet adni,mire ő csak bólintott én pedig felfutottam az emeltre

Az idő hátra lévő részében,telefonoztam és tv-t néztem. Már vártam a fiú érkezését,mert mardosott az unalom. Meg persze a kíváncsiság,hogy hova megyünk. Amint meghallottam az autó zajt,a ház elől azonnal kinéztem az ablakon és boldogan láttam,hogy megérkezett a fiú, ezért azonnal lefutottam a lépcsőn, aztán pedig ki az ajtón. Alex épphogy kiszállt a kocsiból a nyakába ugrottam,a lábaim pedig a csípőjére raktam. Szinte teljesen biztos voltam benne,hogy anya minket néz.