Magyar Hírességek(oneshots)

Azahriah

Jelentem. Én szerelmes lettem💀.
De most komolyaaaaan. Jó olvasást!

T/n:te neved

Itt vagyunk Atival már a színpad mögött. Ez egy különleges nap mindannyiunknak, hiszen ma lesz a Budapest parkos koncert(tudom nyáron volt de időutazásss)
Éppen nézem gyönyörű barna szemeit miközben telefonján ügyköd valamit. Még pár perc és kezdődik a koncert, látom rajta, hogy izgul ezért átölelem, amit mosolyogva viszonoz.
Megszólal a dob, a fények még itt hátul is elvakítanak.
-Sok sikert!-mondtam neki-szeretlek!- fél éve vagyunk együtt de ezt még sosem mondtuk ki, inkább cselekedetekkel fejezzük ki egymásnak érzéseinket. Kijelentésemre csak rám nézett, mosolygott és magához húzott egy csókra<3, majd felment a színpadra és elkezdődött a koncert. Rettenetesen nagy hangulat volt, egyszerűen le nem lehet írni mennyire büszke voltam rá, ahogy előadja, az a csodálatos hangja egyszerűen elvarázsolt. Könnyes szemekkel néztem végig a több órás koncertet, az álma megvalósult, elérte őket és meg is érdemli! 2 óra múlva izzadtan, fáradtan, rekedtes hanggal jöttek le Deshel. Ati rögtön hozzám fordult és magához ölelt amit én szorosan viszonoztam is.
-Büszke vagyok rád! - suttogtam fülébe miközben tarkóján simítottam végig.
-Köszönöm! Ja és én is szeretlek! - mondta mosolyogva , erre felnevettem és megöleltem.
A koncert után még fotózkodtak, aláírtak meg ilyenek amiket szoktak💁🏻‍♀️.

Még olyan másfél óráig ott voltunk majd indultunk haza. Az út csendesen telt, én és Ati a hátsó ülésen ültünk egymás kezét fogva. Csak néztem ki az ablakon és gondolkodtam. Vajon min? Min gondolkodhat egy 19 éves lány haza fele úton? Ha megiszom egy mérget ami lejárt az még mérgezőbb lesz vagy éppen csak enyhül a hatása?
(válaszoljatok várom az ötleteketxd)

Miközben ezen a rettenetesen fontos kérdésen gondolkodtam megállt az autó Ati lakása előtt. Mindannyian kiszálltunk és felmentünk. Desh és én felfelé menet egymással versenyeztünk, hogy ki ér fel hamarabb, én nyertem hehe.
Miközben azon veszekedtem vele, hogy én gyorsabb vagyok Ati nyitotta is az ajtót, de az rejtélyes módon nyitva volt. Ja ezt elfelejtettem mondani, csináltam neki egy meglepetés bulit, hogy megünnepeljük ezt a hatalmas koncertet.
Mikor kicsit ijedt arcal realizálta, hogy ÚRISTEN BETÖRTEK azt hittem szét röhögöm magam. Desh erről a tervemről tudott, szóval együtt tartottuk vissza a röhögést.
Ati benyitott, még mindig ijedt arccal a lakásba, de rögtön megváltozott arckifejezése mikor meglátta a barátait akik boldogan kiabálják neki, hogy:MEGLEPETÉS!!
Beljebb lépett és csodálva nézte a kidíszített lakást.
- Hogy tet- kérdeztem volna ha egy bizonyos személy nem jön ki a "tömegből" és húzza el mellőlem Atit.
Ez a személy Polla. Nem nagyon bírom őt, tudja, hogy együtt vagyunk, de csak azért is magára vonja a figyelmet. (semmi bajom pollával amúgy szeretem ez csak egy könyv-író) Ati ilyen:bocsi fejjel nézett rám majd követte Pollát. Csalódottan néztem utánuk. Én szerveztem ezt az egészet, csak azért, hogy Ati jól érezze magát. De ezt is elrontja. Ati pedig nem küldi el, hagyja, hogy ÚGY nézzen rá. Kész! Féltékeny vagyok.
Elmentem a mosdóba, igazából csak telóztam, hátha észre veszik, hogy nem vagyok ott. Kb. 7 perce ott voltam de már nem bírtam abba a szűk helységben, így hát kimentem. Nagy fájdalmamra senki nem nézett rám, EZEK SZERINT NEM HIÁNYOZTAM MIKÖZBEN WCN VOLTAM katasztrófa.
Szememmel Atit kerestem, meg is láttam még mindig Pollával, nagyon jól elvoltak, nevettek, csillogtak a szemei miközben Polla szemeibe nézett. Ez fájt a legjobban, rám sosem nézett így, nincs kockahasam, nincs modell alakom, az arcom is csak olyan mint egy átlagos lánynak. De Polla, Polla olyan szép, csinos, szőke haja csak tündököl a szobában.
Kedves, figyelmes én pedig túlságosan közvetlen és meggondolatlan. Teljes ellentét. Megértem ha Ati benne látja a nőt és nem bennem. Szomorúan ittam meg utolsó kortyomat italomból, majd haza indultam. Hátha ezt észreveszik. Tudom, nem menekülhetek a problémáim elől, de most csak elakartam menni, mindegy, hogy hova, bárhova csak ne legyek itt. Ne lássam azt a szemet ami sosem fog rám úgy nézni.

Nyugalmas  a város. Nincs itt annyi fiatal akik általában az utcán szoktak lenni és hát elég jó kis balhékat csapnak amiket számomra élmény hallani. Eléggé féltem, sosem voltam egyedül, ráadásul éjfél után az utcán. Mint egy horror film. Ez nagyon menő, de azért ne találkozzunk semmilyen bérgyilkossal, szóval inkább megyek haza villamossal.

5 perccel később...
Már a villamoson ülök és nézek ki a fejemből. Mit kellene tennem, hogy olyan legyek mint ő? Ilyen gondolatok cikáztak a fejembe, de rájöttem, hogy önmagam vagyok és nem Polla. Zavart ez addig míg ő nem volt?-Nem.
Fog ez zavarni továbbra is- szintén nem.
Hirtelen elkezdek jönni az értesítesek, Desh írt, hogy hol vagyok. Na, ez haladás valakit érdeklek! Mondtam neki, hogy haza megyek de Atinak nem kell tudnia.
Leszálltam és még sétáltam egy kicsit a lakáshoz, egy kis albérletben lakom egyedül. Felértem kinyitottam az ajtót, majd mikor beértem bezártam és gondolkodás nélkül borultam az ágyamba, úgy, hogy át sem öltöztem.

Reggel....
11:40-kor keltem. Nálam ez átlagos.
Ránéztem telefonomra 17 nem fogadott hívásom volt Atitól. Yey eszébe jutottam, plusz pont!
De nem volt időm ezen gondolkodni hiszen az ajtómat kb majdnem kitörték, úgy dübörögtek rajta, azt hittem agyfszt kapok. Álmosan felkeltem és kinyitottam.
Ati gondolkodás nélkül rontott be meg sem várva, hogy reagáljak valamit.
- Hogy képzelted, hogy szó nélkül lelépsz?! Fel tudod fogni hogy aggódtam??- kiabált. Nekem szemem sem rebbent csak néztem rá.
- Csak nem eszedbe jutottam? Wow. Azt hittem Pollácska nagyon lefoglalt, tudod nem akartam harmadik lenni. - mondtam halál nyugodtan egy pimasz mosollyal.
-Szerinted ez vicces? Most komolyan? Ő legalább szervez nekem egy bulit, legalább foglalkozik velem nem úgy mint te! - szinte üvölt- és ha tudni akarod nem történt semmi csak beszéltünk, ittunk. Ennyi. - szinte könnyeztem. Sosem tudtam vissza tartani a sírást. Nagyon gáz lett volna ott elbőgni magam és úgy beszélni hogy semmit se legyen érteni. Vettem egy mély levegőt és még mindig halál nyugodtan azt feleltem:
-Ezt a bulit én szerveztem, nem Polla. Azért szerveztem, mert láttam mennyit dolgozol ezen a koncerten, láttam mennyire készülsz, hogy mennyire várod. Csak azt akartam, hogy ez után bulizz és legyél a barátaiddal, meg ilyenek. Amikor Polla magával vitt, mert szívem szakadt meg, hogy megint elvett tőlem. Lehet, hogy ő ezt mondja de én Deshel szerveztem ezt. Gondoltam ezt jobb ha tudod és sajnálom, hogyha azt érezted, hogy nem foglalkozom veled, csak nem akartam bezavarni. De látom Polla beakart és sikerült.-mondtam, könnyekkel teli szemmel.
Láttam, hogy elsötétül a tekintete azt éreztem, hogy csalódott bennem.
-Nem úgy volt, hogy megbízunk egymásba?-kérdezte.
-De, de olyan szemekkel néztél rá, amivel rám sosem fogsz-mondtam fejem le hajtva.
-De... - mondta volna ha nem vágok bele.
-Figyelj, tudom, hogy ő szebb, csinosabb, magasabb. Megértem, ha őt választod. Nekem csak rossz volt nézni, hogy teljesen úgy viselkedtek, mintha együtt lettetek volna és velem nem foglalkoztál-a végre már sírtam majd Ati szemébe néztem, ő is könnyezett. De felém indult és átölelt.
Éreztem, hogy biztonságban vagyok.
-Sosem akartam, hogy így érezz. Nagyon sajnálom. Te vagy az első olyan lány az életembe, aki nem használ ki és őszintén szeret. Ne haragudj- a végén már elsirta magát. Egy összetört kamaszt láttam magam előtt aki nemrég szakított. Átöleltem, fejem mellkasára tettem és hátát simogattam nyugtatás képen.
-Szeretlek!- mondtuk egymásnak egyszerre.....

Na joo ez most nagyon tetszik. Remélem nektek is. Elég késő van bocsi ha van valami helyesírási hiba...
Legyetek jók! Jó éjt! ❤️❤️