Magyar Hírességek(oneshots)

Marics Peti 3.

IGEN 3. RÁJÖTTEM HA UNATKOZOM ÍRNI FOGOK BÁRMENNYIRE MINDJÁRT BEALSZOM. DE LÁTTAM A TIKTOKJÁT ÉS ÚÚÚRISTEN IMÁDOM.
szóvaaaal😚
Pusziiiii

2 hónappal később...

Már 2 hónapja együtt vagyunk, azóta sem volt semmi probléma a kapcsolatunkban, ahogy most sincs. Viszont most vannak a stresszes időszakai, megy a Sztárban sztár, klipet is forgattak. Egyszóval fáradt szegény. Látom rajta, hogy próbálkozik minél több időt velem tölteni, de nem várom el tőle, aminek hangot is adok.

Főleg, hogy ma van a sztárban sztár döntője még jobban stresszel, és sajnos nem lehetek vele. Csak a Tv előtt támogathatom.

A 2. helyezést érte el. Ami tök jó, benne van a top3-ban. De jól tudom, attól még, hogy mosolyog, bántja, hogy nem ő lett az első.

A műsor végeztével kb. 30 perccel jött haza, elég szomorúan. Így mikor belépett az ajtón rögtön megöleltem, amit viszonzott is.
Sajnáltam, hogy csalódott ezért mindent elkövettem, hogy eltereljem a gondolatait.

Kicsit filmeztünk, beszélgettünk csak úgy mindenről. Majd végül összebújva aludtunk el.

Reggel mikor felkeltem, már nem volt mellettem..
Nyilván az első gondolatom, ahogyan az utóbbi időben, hogy elment gyakorolni, aztán eszembe jutott! Már vége..
Akkor mégis hol lehet?

Felhívtam, de nem vette fel. Írtam neki, nem válaszolt. Végül ráírtam Milánra aki szintén nem tudott semmit. Kicsit megijedtem, de nem akarok rögtön a legrosszabbra gondolni.

Vártam pár órát, megetettem a cicát akit imádok, kicsit takarítottam, de még mindig nem tudtam, hogy hol van az én dragalátos barátom.

Késő este mikor már épp aludtam be egy nagyon unalmas filmbe, ajtónyitódásra lettem figyelmes.
Rögtön kinyitottam a szemem és az ajtó irányába néztem. Peti jött be rajta, tök boldogan.

Bármennyire fáradt voltam, tudtam, hogy most fel kell ülnöm és bármennyire kényelmesen fekszem, le kell szidnom őt, hogy miért nem válaszolt a hívásaimra.

Erőt vettem magamon és megtettem.

-Hol voltál?-kérdeztem álmos hangon.

-Mindegy.-mondta még mindig mosolyogva

-Nem Peti, egyáltalán nem mindegy. Egész nap kerestelek, írtam neked, még Milánt is felhívtam, hogy hol vagy! Miért nem válaszoltál?-kérdezem már egyre idegesebben.

-Most miért kell ezt ennyire túllihegni? Most már itthon vagyok.-válaszolta teljesen lazán. Nem értettem.

-Aggódtam érted, te meg ennyivel le tudod?-kerdezem ismét.

-Minek aggódsz egyáltalán, nem vagyok gyerek! Olyan idegesítő vagy.- ez fájt a legjobban.

Ezután besétált a hálóba és magára csukta az ajtót.
Én rájöttem, hogy minek is maradnék, hiszen már aggódni sem lehet és idegesítő vagyok.
Felvettem a cipőm és a táskám, kinyitottam az ajtót és haza mentem a szüleimhez, hisz hivatalosan még ott lakom. Peti megkérte, hogy költözzek hozzá, de nekem ez még túl korai ezért még csak éjszakákat töltök nála.

Haza érve anyukám rögtön kérdőre vont, hogy miért nem vagyok Petinél.
Én csak:holnap elmesélem.

Majd a szobámba mentem.
Igazából, tök nyugodt éjszakám volt.
Nem gondoltam Petire.
Viszont mikor reggel a telefonomra néztem ez az érzés elmúlt.

18 nem fogadott hívásom volt és mellette sok üzenet hogy:

Hol vagy??

Miért mentél el??

T/n válaszolj már!

Az üzenetekbe magamat láttam miközben én is ugyanezt csináltam, akkor most én vagyok Peti szerepében.

Szarok bele...