A szívem választottja

1. A megismerkedés

Az Epsilonnal való szakítás után, az utam Oroszországba vezetett. Amint elküldtem a jelentkezésem egy kórházba, szinte azonnal jött a levél, hogy felvettek. Másnap elmentem. A kórház igazgató nagyon kedvesen viselkedett velem. Elkísért az irodába, majd a kollégákra bízott.

Hirtelen 2 valaki a nyakamba ugrott hátulról.

- Szia Luna!!! - visították. Azonnal tudtam hogy kik ezek.

- Natasha? Diana? - kérdeztem meglepetten.

- Jaaaaa!! Mizu? Hogy hogy itt? - bombázott kérdéseivel Natasha.

- Teszem azt, itt dolgozok?

- Szupeeeeeeeeer!!! - ordította Diana.

Ezután beszélgettünk egy kicsit. Najó majdnem egy órát. Közben megtudtam, hogy hol az asztalom. Mikor leültem, egy random faszi lépett mellém.

- Szia. Te vagy az újonc, igaz?

- Nem nevezném magam annak, de ha erről a kórházról beszélünk, akkor igen. - válaszoltam a kicsit flegma kérdésre.

- Jól van na. Nem kell leharapni a fejem. Paul Nature vagyok.

- Luna Jaeger. Örvendek.

- Szintén. - mondta kicsit sem bőbeszédűen a szőke. Épp ment vissza dolgozni, de váratlanul még felém fordult.

- Egy tanácsot ha elfogadsz. Dr. Dolohovot kerüld.

-Miért is? - kérdeztem cseppet sem értve a helyzetet.

- Hogy miért? Mert egy kibaszott nagy faszkalapról beszélünk! És most még csak finoman fogalmaztam. - kelt ki  magából Natasha.

- Ezt én még mindig nem-

- Ha jó napja van azért, ha rossz akkor azért. - zárta rövidre Diana.

Még mindig nem volt világos, de inkább hagytam őket. 10 per sem telt el, de egy nővér berontott a szobába. Jobban mondva beesett. Úgy kellett felsegíteni szegényt.

- Elnézést kérek, de gondoltam jobb ha tudják, hogy Dr. Dolohov erre tart és szerintem ha lehetne a pillantásával gyilkolna. - lihegte.

Mindenkinek nagyon ijedt lett a pillantása. Én meg csak álltam és bámultam.

- Akkor most mindenki nagyon elmélyül a feladatában. - adta ki a "parancsot" Paul.

Nem szóltam közbe, de jobbnak láttam ha teszem amit mond. 2 perc és beviharzott az emlegetett szamár. Tényleg iszonyat dühösnek látszott. És ekkor pont rám jött a tüsszenthetnék. A drága kollégák rázták a fejüket, hogy ne tegyem, de sajnos ez nem olyan dolog amit visszalehet tartani. Egy icipici tüsszentés kijött belőlem, amit Dolohov is észrevett.

- Ki a fészkes fene volt ez?! - szinte ordított. Eléggé megijedtem.

- Az újonc. - válaszolt Paul. Most persze képes beszélni a kis rohadék!

- Ó de kurva jó! Pont erre volt szükségem! Egy újonc! Na mindegy is. Legyen holnap reggel PONTBAN 8kor az irodámban a kis újoncunk. - Dolohov hangja elég ijesztően csengett. Éreztem, hogy megfagy az ereimben a vér.

Dolohov bement az irodájába. Mindenki fellélegzett, majd rám  nézett.

- Neked holnap véged van!!! - visította Natasha és Diana egyszerre.

- Tch. Leszarom. De inkább meséljetek valamit Dolohovról. - esdeklően rájuk néztem. Elkezdtek dalolni, mint a madarak.

- Senkivel nem randizik. Hidd el mind bepróbálkoztunk nála. - ez nem tudtam ki volt ezért az ajtó felé fordultam. 

- Neked is szia Margaret. És komolyan ez volt a legfontosabb? - kérdeztem kicsit sem idegesen.

- Van egy céges buli évente. Am most lesz majd 1 hét múlva. Mindig eljön, de csak ül egy sarokban. - válaszolt Natasha érdektelen hangon. 

/time skip/

Az órámra pillantottam. 'Elfogok késni!'. Csak rohantam Dolohov irodájába. Kopogni se kopogtam, csak bementem. Egy sok sikertet és egy ne halj meget hallottam magam mögül.

- Késtél. - mondta Dolohov ridegen.

- Kb. 5 máspdpercet!!! - keltem ki magamból.

- Vagyis késtél Luna. - na ez fura. Honnan tudja hogy hogy hívnak.

- Honnan a jó kurva életből-

- Nem vagyok hülye. Az adatlapodon néztem meg. És bocsi. A reggeli kávém nélkül mindig ilyen vagyok.

- Semmi gond. Azt hiszem... - cseppet sem értettem. Most miért ilyen kedves?

Leültetett. Hosszan beszélgettünk egy kávé társaságában. Egész jó társaság is tud lenni az ember kardiológusa, ha úgy adódik....