A szívem választottja

13. Irány Olaszország

Az éjszakánk nem telt jól. Gamma többször felkelt egy bizonyos rémálom miatt. Én csak egyszer keltem fel rá. Gamma teljesen leizzadt, remegett és folyamatosan csak annyit hallottam, hogy Ne, őt ne! Nem tudtam mi ez az egész. Inkább felkeltettem. Hamar összejött. Amikor Gamma rám nézett, a szemei könnyel teltek meg. Megöleltem, Gamma pedig teljesen hozzám simult. A szíve nagyon gyorsan vert.

- Shhh, nincs baj. Csak egy álom volt - nyugtatgattam.

- Tudom, de teljesen valóságosnak tűnt - panaszkodott életem szerelme.

Viszonylag könnyen visszaaludt, illetve visszaaludtunk. Reggel Gamma holtsápadt volt. A kávéjába is majdnem belefejelt. Nem akartam így elengedni sehova, de Gamma örökre Gamma marad. Sehogy sem tudtam visszatartani. A főnökünkkel megbeszéltük, hogy ha én kiveszek valamennyi szabadsáfot, akkor Gamma is. Én most szabin voltam, tehát neki sem kellett volna bemenni.

/Aznap este/

Gamma ugyanúgy nézett ki, mint reggel, talán ha lehet egy kicsit rosszabbul.

- Túl hajtod magad. Nem kéne mindig csak a melóra koncentrálnod.

- Tudom Luna, de így nekem egyszerűbb - sóhajtotta Gamma.

- Soha nem foglak megérteni, viszont van egy jó hírem - próbáltam nagyon lelekesen mondani, hátha magához tér egy kicsit.

- Igazán? Na kivele - mondta most már mosolyogva.

- Szombaton megyünk Olaszországba a többiekkel - örömködtem.

- Álljon meg a menet! Milyen többiek? - értetlenkedett Gamma.

- Most komolyan azt várod, hogy soroljam el a görög ábécét? - kérdeztem lehangolva.

- Jaaaa! Értem. Mennyi ideig leszünk ott?

- Egy hét. Örülsz, ugye? - kérdeztem kiskutya szemekkel.

- Persze! Úgyis rég találkoztam azokkal a bolondokkal - mondta a röhögés szélén állva.

/Szombaton/

Elaludtunk. A reptéren szinte sprinteltünk, de hála a jó istennek nem késtük le a gépet. Nem tartott sokáig az út. Ennek ellenére Gamma egész végig feszengett.

- Minden rendben? - kérdeztem a választ sejtve.

- Nem fogsz röhögni, ugye?

- Dehogy is. Mondd szépen.

- Tériszonyos vagyok - hadarta el Gamma.

Ugyan tudtam, hogy ezt fogja mondani, mégis majdnem megfulladtam a benn tartott röhögéstől.

Amint leszálltunk és megtettünk pár métert hárman ugrottak a nyakamba. Egy zöld hajú lány és egy hármas iker pár tagjai közül ketten.

- Rég láttunk! Jól nézel ki - mondta fejhangon a zöld hajú lány.

- Én is rég láttalak titeket - mondtam, majd megint egymás nyakába borultunk.

- Azért ne fojtástok meg egymást ha kérhetném - mondta mögöttünk egy szőke férfi.

- Alpha, kuss - morogta a zöld hajú lány.

- Nyugi már Delta. Nem kell ennyire megnevelni a férjed - mondta Eta, az ikrek egyike.

- De ha hülye? - kérdezte Delta.

- Mind tudjuk, hogy hülye, csak nem mondjuk - mondta egy magas, lila hajú férfi.

- Epsilon! Téged is rég láttalak - mondtam egész boldogan.

- Én is - kacsintott Epsilon.

Ekkor futott be az ikrek harmadik tagja, egy égszínkék hajú férfivel az oldalán.

- Bocsi, hogy késtünk - lihegett a lány.

- Ugyan semmi gond - mosolygott Delta.

- Dzeta, melyikünk készülődött másfél óráig? - kérdezte a kék hajú pasi.

- Ugyan Béta, minden nő sokáig készülődik - mondta Gamma egy hatalmas vigyorral.

- De vicces itt valaki! Bezzeg tegnap este - mondtam Gammának.

Miután ezt elintéztük egymással és nekem lett igazam, elindultunk a szállásra. Egész közel volt a tengerparthoz. A lányok és a fiúk is külön szobában voltak. A fiúk nem örültek annyira, mert hogy szerettek volna a barátnőikkel vagy feleségükkel együtt lenni, de aztán Delta leordította a fejüket így bele egyeztek.

A szobánk ablaka a partra nézett. Gyorsan kipakoltunk, majd átmentünk a fiúkhoz. Már most olyan szag volt ott, mint egy öltözőben.

- Ti mit műveltetek? - kérdeztem.

- Nem akarod tudni, de ha megnyugtat nem voltam benne - mondta Gamma a vérző orrát törölgetve.

- Ó bazdmeg! Nyögd már ki mi volt itt! - mondta Dzeta.

- Epsilon rálépett Alpha lábára, mire az pofára esett, ne kérdezzétek hogyan, aztán Alpha olyat káromkodott, hogy Béta felpofozta és így összeverekedtek - hadarta el Gamma.

- És neked mi szereped volt ebben? Mert szerintem önmagától nem vérezne így az orrod - mondta Theta gyanakodva.

- Megpróbáltam szétszedni őket - mondta Gamma és félre nézett.

Odamentem hozzá és onnantól én próbáltam a vérzést elállítani. A többiek pedig a fiúkhoz mentek és elkezdtek velük kiabálni. 'Ó csak ne jöjjön be senki' imádkoztam magamban. Gamma orra már majdnem rendben volt, csak az odaszáradt vért kellett eltűntetnem. Ekkor valaki a szoba túlvégén sikított, összenéztünk és odafutottunk. Majdnem röhögő görcsöt kaptam, ennek ellenére Gamma fájdalmas fejet vágott. Alpha a földön feküdt, kezei az ágyékán voltak. Itt esett le nekem is, hogy mi történt. 

- Delta, ez lehet túlzás volt - mondta Eta.

- Nyugi már, csak nevelem - mondta Delta Alpha mellé guggolva - ne haragudj.

- Na látszik ki a dominánsabb a kapcsolatotokban - mondta Epsilon, mire Theta felpofozta.

- Azt hiszem, ideje mennem. Gamma, megiszunk valamit? - kérdeztem a témát terelve.

- Jó ötlet - mondta és elindultunk ki  a szobából.

Amint leültem, kiengedtem egy mély sóhajt. Gamma rám mosolygott, de úgy, hogy talán mind a harminckettő foga látszott. Elmentem egy gin-tonic-ért és egy martiniért. Gamma eléggé meglepődött amikor leültem.

- Nem gondoltam, hogy beakarsz rúgni - mondta bizalmatlanul.

- Ennyitől nem fogunk berúgni. Bár jó lenne elfelejteni ezt az egészet - mondtam sóhajtva.

Koccintottunk és szép lassan megittuk az italainkat. Fél óra múlva úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mi van a szerencsétlenekkel. Elindultunk vissza a szobákhoz...