A szívem választottja

9. Íjászat

Az utolsó dobozt ragasztottam le. Kicsit sok a holmim, de Gamma megfogja érteni. Valószínűleg. Talán. Elvégre én is csak nőből vagyok. Ahogy ezt megvitattam magamban, levittem a dobozokat a kocsiba. Hosszas szenvedés és néhány "Anyád!'-dal később, elindultam fel, a jól ismert hegyre.

A bejárati ajtó nyitva volt, bár Gamma nem volt sehol. a dobozokat most sokkal gyorsabban be tudtam vinni. Elkezdtem Gammát keresni. A ház mögött nem volt. Elindultam az erdőbe. Már öt perce gyalogolhattam a bokáig érő hóban, amikor úgy döntöttem kicsit pihenek. Megtámaszkodtam az egyik fában, mire a mutatóujjam végénél éreztem egy lyukat a fában. Megnéztem közelebbről. Hirtelen valami a fejemtől egy centire sem beleállt a fába. Iszonyat lassan oldalra néztem. Egy nyíl volt. Abban a pillanatban valaki felnevetett mögöttem.

- Bocsi, de ezt muszáj volt - mondta még mindig röhögve.

Ki más lehetett volna, mint Gamma! Megfordultam. Ott állt előttem könnyezve.

- Nem gondoltam, hogy ennyire könnyen ki tudom ijeszteni belőled a szart is - mondta vigyorogva.

- Ki foglak nyírni - küldtem pár gyilkos pillantást felé.

Kiszedte a nyilat a fából, megfogta a csuklómat és elráncigált magával. Megálltunk egy céltáblával szemben. Nem tudtam, hogy tud íjászkodni. De amit tudtam az az, hogy én nem tudok. Nagyon nem. Egyszer majdnem főbe lőttem valakit. Ez történt kvázi nyolc éves koromban.  Azóta nem fogtam íjat.

Gamma megállt mellettem, oldalra fordult és lőtt. Tíz pont. Felém fordult és a kezembe adta az íjat.

- Próbáld meg - mondta mosolyogva.

- Nem is tudom. Nem akarok bajt okozni - dadogtam.

- Ugyan már! Itt vagyok, segítek - győzködött.

Beadtam a derekam. Annyit tudtam, hogy bal kézben kell fognom az íjat, mert jobb kezes vagyok. Minden másban Gamma segített. 

- Nekem ez nem fog menni - problémáztam, mint egy három éves.

- Ha így állsz hozzá, tényleg nem fog menni - rántott vállat Gamma.

Megfogta a csípőm és oldalra fordított, magával háttal. Majd megfogta a kezemet és ő is tartotta az íjat. A kezembe adott egy nyilat, én meg csak bámultam rá, amolyan 'Ezzel most mit kezdjek?' fejjel.

- Húzd fel az íjat - közölte, mintha az teljesen természetes volna.

- Kicsikém drágám! Mégis hogy a lószarba csináljam? - kérdeztem emelt hangon. 

- Egy, ne hívj többet kicsikém drágámnak. Kettő, akkor megcsinálom - mondta flegmán. 

Iszonyat gyorsan felhúzta az íjat, majd újra felvettük a beszélgetés előtti pózt. Ám ezúttal testével teljesen neki simult az enyémhez. 

- Döntsd meg egy kicsit az íjat.... igen körülbelül így - mondta Gamma elmélázva. 

Éreztem, hogy teljesen vörös lesz az arcom. A lábaim remegtek. Tényleg baromira féltem ettől. Gamma ebben a pillanatban megfogta a vállam és a kezét végig csúsztatta a felkaromon. Amint a könyökömhöz ért, feljebb emelte a karom.

- A könyököd és a vállad legyen egy vonalban - és hogy mondanivalójának legyen súlya, a felkaromra rakta az alkarját, hogy egyenesen tartsa az én karom.

Ekkor az állát a vállamra tette és úgy magyarázott tovább.

- Soha ne csukd be egyik szemedet se, mert úgy csak pontatlan lesz a lövésed - oktatott még mindig.

- Amúgy nem kellene közelebb-

- Nem. Itt pont jó - szakított félbe. 

Megszorította a kezem. Abban a szent pillanatban megcsapta az orromat Gamma kókusz illata. És ez megnyugtatott. Imádtam ezt az illatot. Már-már majdnem megkérdeztem tőle, amikor felemelte a fejét a vállamról és még jobban nekem simította testét. Mondjuk túl sok értelme nem volt, mert így is alig értem fel a mellkasáig. Százhatvanöt centi vagyok, magassarkúban százhetven, de Gamma nagyjából két méter. 'Hogy ez is csak most tűnjön fel!' okoskodtam magamban. 

A gondolataimból Gamma rángatása hozott vissza. Kedvesen rám mosolygott, majd visszatértünk a kezemben lévő íjhoz. 

- Vegyél egy mély levegőt - megtettem - és lőj -utasított Gamma.

Elengedtem a nyilat. Mit ne mondjak nagyon be voltam szarva. Inkább be is csuktam a szemem. Csak Gamma füttyentésére mertem kinyitni. Gamma tágra nyílt szemekkel nézett rám, majd felemelte mutatóujját és a céltáblára mutatott. A nyíl alig egy centire volt, attól a nyíltól, amit Gamma lőtt. Na nekem is leesett az állam.

- Ki gondolta volna, hogy ilyen jó tanár vagyok - dicsérte magát Gamma.

- Konkrétan te csináltál mindent. Nekem csak állni kellett - emlékeztettem.

Nem mondott erre semmit csak megölelt. Hosszasan állhattunk ott, mikor Gamma hirtelen megcsókolt. Elég váratlanul ért, de hagytam magam. Az ujjaimmal beletúrtam Gamma hajtincseibe, amire közelebb húzott magához. Kis idő múlva elváltunk egymástól. Belenéztem a szemeibe. Azok úgy csillogtak, mint még soha. Ezután gyorsan összeszedte a cuccokat, amiket kihozott és megállt velem szemben.

- Biztosan át vagy fagyva. Most már menjünk be - mosolygott.

- Rendben - mondtam és beharaptam a számat.

Gamma homlokon csókolt, megfogta a kezem és elindultunk be a házba. Bent Gamma csinált egy-egy bögre teát. Jó pár takaróval és természetesen összebújva elkezdtünk filmet nézni...